E-sport ösztöndíjjal a felsőoktatásba?


Szabó P. Dóra (18éves) - 10 hónapja

Napjainkban az e-sport, azaz a versenyszerű videojátékozás egyre nagyobb méreteket ölt és egyre jobban belopja magát az Y generáció szívébe. Hisz láthatjuk, hogy például Amerikában már egyetemi ösztöndíjat is lehet kapni érte. Ha pedig azért fizetnek, ami a hobbid, és amit szeretsz csinálni, az mindig jó ösztönző.Az úgymond „újhullámos” játékok szponzorálása nagyjából a gazdasági világválságot követően, 2012-2013 tájékán kezdődött, amikor egyre több pénz csöpögött a kompetitív videojátékokba és a köréjük szervezett versenyekbe. Az e-sport, mint kifejezés, ekkor lett felkapott újból és igazán.

Még anno a ’90-es, 2000-es években inkább az volt a jellemző, hogy a profi játékosoknak versenyeket szerveztek, bizonyos összegű díjazással (igazából aprópénzzel), így bevételt szerezni igazából csak ezekből a tornákból lehetett. Azóta nagyon megváltozott a helyzet, a klasszikus sikersportágakra hajazó körülmények közé fejlődtek a megmérettetések és a feltételek.

Hogy sport-e vagy nem sport? Nos, ez mai napig vita, viszont tény és való, hogy ez lényegében egy hibrid sportág, ahol szükség van 100%-os mentális fittségre, hogy az adott játékos akár több órát képes legyen végig koncentrálni. Nagyon jó motorikus funkciók kellenek (kéz és szemmozgás), hogy oda irányítsa az egeret, akkor nyomja le a billentyűt, stb. Elképesztő reflexek és jó stratégiai érzék kell. Szokták mondani: aki World of Warcraftban el tud irányítani egy 50 fős klánt, annak a való életben se lesz gondja azzal, hogy egy projektet 5-10-20 emberrel elmenedzseljen.

A versenyzők megoszlását tekintve, bár az arányok még nem olyanok, mint a hagyományos sportok esetében, de ebben a futurisztikus sportágban is több szinten művelhető a játék. Hodozsán Dániel Esport- és digitális média szakértő régóta követi ezeknek a viszonyoknak az alakulását mind a külföldi, mind a hazai vonatkozásaiban.

„Ha anyagi szempontból nézzük a témát, csak a profik kapnak rendszeres fizetést, akiknek ez biztosítja a megélhetésüket. Ez pedig egy nagyon szűk, párezer fős réteg. Viszont nekik ez a munkájuk is: napi 8-12 óra edzés, gyakorlás.”  – meséli. Igen, ez azt jelenti, hogy se egyetem, se tanulás, sőt, lényegében semmi, mondjuk 16-tól 25 éves korig. Sokkal többen vannak azok, akik ekkora áldozatot nem hoznak, de diákmunka helyett inkább választják ezt a jóval rizikósabb feladatot, ami általánosságban mégis nagyobb bevétellel kecsegtet:

„A félprofik általában azok, akik mondjuk, csapatban játszanak, rendszeresen járnak versenyre. De nem ez a fő bevételi forrásuk. Ők általában ezt iskola, egyetem mellett csinálják, napi 4-5-6 órát, ahogy az idejük engedi. Az ösztöndíj pedig valahol a kettő között helyezkedik el. Egyrészt tanulj is, mert az fontos, de, ha játékos vagy, méghozzá JÓ játékos, akkor az egyetem támogat abban, hogy előbb-utóbb sikeres legyél.” – taglalta a szakértő, akitől azt is megtudtuk, hogy egyelőre egyébként még csak nemzetközi példák vannak, Magyarországon egyetlen egyetem se jelezte, még, hogy adna ösztöndíjat. Ugyanakkor a 0. lépések már megvoltak, megvannak: egyre több főiskola, egyetem szervez házon belül e-sport bajnokságot, előbb-utóbb ki fog nőni itthon az is, hogy az egyetemek saját csapatot akarnak majd és lesz majd egy, az ULOL-hoz hasonló bajnokság itthon is.

Azt a szemléletet kell felismerni itthon, hogy a hagyományos sportok mellett ma már elférnek az e-sportok is, és ezekkel ugyanúgy, ha nem jobban, lehet ösztönözni az Y-Z-alfa generációt.

Forrás:

Kép1 kép2kép3

 

 

2017 Kidsnews | All rights reserved