Felejtsd el a tolókocsit, az exoskeleton már nem sci-fi!


Szöllösi Kristóf (24éves) - 1 éve

Az exoskeletonok, avagy mesterséges külső vázak, elsősorban a különféle fantasztikus irodalmi alkotásokból és filmekből lehetnek ismerősök. A legtöbben hajlamosak úgy tekinteni rájuk, mint a távoli jövő részeire, pedig már napjainkban is működik nem egy prototípusuk. Hogy mást ne mondjak, a 2014-es labdarúgó VB kezdőrúgását is egy egyébként kerekesszékes brazil tini végezhette el, aki maga sétált a pályára egy exoskeleton segítségével.

Bár a popkultúrában elsősorban a katonai felhasználásukat domborítják ki, hiszen vitathatatlanul ez az izgalmasabb oldaluk, a valóságban a különféle projektek inkább az orvosi felhasználásra fókuszálnak. Műtét utáni rehabilitáció, fizikoterápia, a felhasználó erejének megsokszorozása, ezekre mind alkalmasak az exoskeletonok, épp ezért néhányan már a tolószék jövőbeli alternatíváját látják bennük.

De miről is van szó valójában? Az exoskeletonok, ahogy a nevük is mutatja, mesterséges külső vázak, melyek megnövelhetik viselőjük erejét, gyorsaságát és teherbírását, vagy akár mozgathatják a végtagjaikat helyettük. Általában könnyű, de erős, szénszálas kompozit anyagokból (esetleg sokkal drágább titánból) készülnek, mozgatásukat pedig szervomotorokkal, hidraulikus hengerekkel és akkumulátorokkal oldják meg. Létezik belőlük az egész testet fedő és csak lábra vagy csak felsőtestre csatolható példány egyaránt.

Történetük meglepően régre nyúlik vissza. A General Electrics az amerikai hadsereggel együttműködve már az 1960-as években kifejlesztette a saját exoskeletonját, a Hardimant. A 680 kilós, elektromossággal hajtott monstrum meghuszonötszörözte a felhasználó erejét, azonban a sorozatgyártásig végül nem jutott el, mert mozgás közben gyakran irányíthatatlan rángatózásba kezdett, amivel veszélyeztette volna a pilóta testi épségét. Emberrel végül sosem próbálták ki, mert túl veszélyes lett volna.

A Hardiman projekt nem zárult sikerrel, ez azonban korántsem szegte kedvét az exoskeletonokkal foglalkozó kutatóknak, sőt, épp ellenkezőleg. 1972-ben a Belgrádi Ortopéd Klinikán fejlesztettek ki és teszteltek egy mozgássérültek rehabilitációjára szánt vázat (jelenleg a moszkvai Műszaki Múzeumban lehet megtekinteni), 1986-ban pedig Monty Reed, az ejtőernyős balesete miatt lebénult US Ranger látott neki a saját exoskeletonja kifejlesztésének, miután a kórházban elolvasta Robert Heinlein Csillagközi invázióját. Ez utóbbi projekt a mai napig fut, LIFESUIT néven lehet megtalálni az interneten.

Napjainkban már több tucat különféle projekt fut a világ számos pontján. Ezek között túlsúlyban vannak az orvosi felhasználásra szánt típusok, melyek már most is nem egy embert hozzásegítettek ahhoz, hogy akár csak rövid időre, de újra járni tudjon. Amanda Boxtel például 1992-ben szenvedett síbalesetet, ami miatt csípőtől lefelé lebénult. Az orvosok azt mondták, soha többet nem fog majd járni, mégis, húsz évvel a balesete után Amanda ismét kiszállhatott a tolószékéből, hála egy exoskeletonnak. Külön érdekesség, hogy erre a pillanatra pont Budapesten, a Hősök terén került sor.

De persze nem csak az orvosok tudják hasznát venni egy ilyen mesterséges külső váznak, hanem sokan mások is. 2014-ben merült fel a gondolat, hogy a dél-koreai Daewoo exoskeletonokkal szeretné felszerelni a hajógyáraiban dolgozó munkásait, hogy azok könnyebben tudják megemelni a sokszor igen nehéz fémlapokat. Szintén hasonló indokok vezették az amerikai Lowe’s áruházlánc vezetőit, mikor a Virginia Tech egyetemével együttműködve elkezdték exoskeletonokkal felszerelni a raktárosaikat. Ezek a darabok ugyan nem olyan hatékonyak, mint eddig tárgyalt társaik, de cserébe áramra vagy bonyolult berendezésekre nincs szükségük, hogy működni tudjanak, és így is megkímélik a munkások hátát, és segítenek nekik a nehezebb tételek emelésénél.

Érdemes még megemlíteni a japán Cyberdyne céget, melynek HAL nevű exoskeletonját tervezték bevetni Fukushimában is a radioaktív romok eltakarítására. Bár ebből az elképzelésből nem lett semmi, azért jól mutatja, hogy az orvosokon és a katonákon túl a tűzoltóknak vagy épp a katasztrófaelhárítóknak is jól jönne az a megnövelt erő és teherbíró képesség, amit egy ilyen külső váz nyújtani tud.

Elmondható tehát, hogy bár még meglehetősen gyerekcipőben járó technológiáról beszélhetünk, az exoskeletonokkal már így is egyre komolyabb cégek foglalkoznak, de természetesen a nagyobb egyetemeknek is megvannak a saját projektjeik. Az első prototípusokról érkező visszajelzések bíztatóak, így könnyen elképzelhető, hogy valamikor a közeljövőben ezek a mesterséges külső vázak tényleg leváltják a tolószéket.

Forrás:

Kép :https://c1.staticflickr.com/7/6212/6261799519_1220fb6ab0_b.jpg,http:/

/i.vimeocdn.com/video/453443737_1280x720.jpg

 

2017 Kidsnews | All rights reserved