#FINABUDAPEST2017


Miss Úszósapka (14éves) - 1 éve

Júliusra visszagondolva – bár most a Duna Aréna kívülről csupán egy otromba, nyugodtan alvó bálnának tűnhet – de belülről egy kész hangyaboly volt! Nagyrészt magyar zászlóval vonulgató drukkerek és szigorú ábrázatú securitysek töltötték ki az egészet, de bőven akadtak külföldi szurkolók is, aki a maguk nyelvén ordítottak a nemzetüket képviselő versenyzők számai alatt.

A versenyszámok minden momentuma pontosan egyezik azzal, amit a tévékben leadnak, de ezt a hangulatot egy szimpla kamerafelvétel aligha tudja visszaadni. Vegyük például azt a nagyjából 15 másodpercet, amikor Hosszú Katinka neve elhangzik, és kivonul a magyar lány a medencéhez. A közönség teljes extázisban van, üvölt, tombol, lengeti, ami a keze ügyébe kerül, legyen az magyar zászló, plüssfigura, vagy egy fél pár cipő… (igen, ilyet is láttunk)

Szurkolás közben az ember nemigen figyel oda semmire, mert a sportolóért való rajongás és a hangulat fokozása van fókuszban. Pedig, ha egy kicsit lecsillapodsz és körülnézel, észreveheted, hogy mennyire más a körülötted ülő (vagy álló, neadjisten fekvő) külföldi szurkolók szokása: a kínaiak ülve szurkolnak, és mindössze annyit tesznek, hogy meglengetik egyszer a zászlajukat. Az olaszok felállnak, és kisebb-nagyobb időközönként elüvöltik magukat, hogy „Andare per esso!!!” vagy „Bravo! Bravo! Bravo!”, az Egyesült Államokból érkező drukkerek kreatív maskarákban ugrálnak, mint valami megállíthatatlan drukkernyuszik… és még sorolhatnám.

Na ez egy olyan érzés, amihez ott kell lenned, hogy megtapasztald!

A Duna Aréna belülről ugyanannyira semleges, mint a körülötte nyomuló szponzorok tömkelege. A belső borítása – ami a tévéadásban a fényektől nem látszik – acélszürke, a lelátók fele mobil, amiket a bajnokság végeztével lebontottak és elvittek. Az egyetlen látványosnak mondható dekoráció az Arénában a szektorok felett függő tarka zászló-lánc volt, a résztvevő nemzetek zászlói abc-sorrendbe rendezve sorakoztak a nézők feje felett. A nemzetek zászlói mellett kint függött a sorban egy „FINA” zászló is, melyet azon sportolók képviseltek, akik valamilyen okból kifolyólag nem versenyezhettek saját nemzetük neve alatt. És végül – de nem utolsó sorban! – a téglalap alakú terem két végén ott lengett egy-egy nagy magyar zászló a két legnagyobb kivetítő felett.

Apropó kivetítő! Aki még nem járt ilyen nagyvonalú rendezvényen, azt hiheti, hogy „úúú, mennyire izgalmas lehet élőben, ahogy Cseh Laci úszik!” Pedig el kell, hogy keserítsem azokat, akik abban a tévhitben élnek, hogy élőben maga a szám izgalmas: mert élőben aligha látsz valamit az egészből. Kivéve persze ha mákod van és volt még alsóbb szektorokba jegy. A futamokat több tucat irányból veszi több tucat kamera, és a felvett anyagot rögtön tolják a lelátók felett elhelyezett 12 kivetítőre. Egyszóval a magasan ülő szurkolók nagy százaléka nem is a medencét nézi, hanem inkább a kivetítőket sasolják.

Amikor éppen nincsen versenyszám, vagy egy 1500m első futama megy, amit 15 percig felettébb unalmas bámulni, akkor a kamera a nézőközönséget mutatja. A kép köré olykor egy szív alakú digitális keretet szerkesztettek „kiss cam” felirattal, ami mindössze annyit dobott a dolgon, hogy ha megláttad magadat a kivetítőn a szívecskében, akkor értelemszerűen teljesítened kellett a felhívást. A vízilabdatornán hasonló jellegű volt a móka, csak ott a bicepszedet kellett kivillantanod, ha a kamera téged vett. Egyébként pedig ezekben a fél perces üresjáratokban, amikor nem volt keret a képen de a közönség sorait vették, akkor is mindenki azon izgult, hogy mutassa őt a kamerák valamelyike.

Általában eltelt 1-2 másodperc, mire észrevették az emberek, hogy adásban vannak, és nagyon hasonlóak voltak a reakciók: mindenki a képernyőre mutatott, majd a szájához emelte a kezét és szégyenlősen mosolygott, vagy hevesen integetni kezdett a képernyőnek (közben végig sem gondolva, hogy nem a képernyőn van a kamera) esetleg elkezdte vadul rázni a zászlaját egy kis ugrálással turbózva.

Nekem kiemelt kedvencem Kenderesi Tomi, a buresz-gyerek, aki már kifelé ment a medencéktől, amikor még mindenki őt tapsolta egy délelőtti előfutamon. Erre ahelyett, hogy jogosan ünnepeltette volna magát és kiélvezte volna a rivadalfény utolsó pillanatait, mutatóujját a szájához emelte, mutatva, hogy csendesedjen a közönség, majd a medencére mutatott, jelezve, hogy figyeljünk az úszókra. Ezen kívül még egy figyelemre méltó dolog történt még az egyik előfutamon: talán nem sokan tudják, de Katinka a 100 hát selejtezőjén (amiből ugye visszalépet a 200 vegyes javára) nagyon szépet úszott. És merem feltételezni, hogy az idei bajnokságon nem sok ember mondhatja el magáról, hogy látta a mi zseniális úszónőnket 100 méteren hátat úszni! J Szerintem ez már önmagában is egy olyan dolog volt, ami miatt már érdemes volt kimenni az előfutamokra!

2017 Kidsnews | All rights reserved