Forrósodik a helyzet


Poscher Dominik (18éves) - 10 hónapja

Mindenekelőtt egy gyorstalpaló a globális felmelegedés folyamatáról:

A Napból érkező sugarak egy részét elnyeli a Föld, így ezek felmelegítik annak felszínét. Eme jelenségnek köszönhetően boldogságban tengethetjük mindennapjaikat, hisz az ideális időjárás okozta komfortérzet megalapozza a kiegyensúlyozott életvitelt. Azonban, ahogy mondani szokás, az éremnek két oldala van, jelen esetben a dolog hátulütőit a világűr irányába visszaverődő sugarak jelentik. Pontosabban a visszaverődést megakadályozó, üvegházhatást okozó gázok. A vízgőz, a szén-dioxid, a metán, a dinitrogén-oxid, valamint az ózon visszatartják az infravörös sugarakat, ezáltal – amennyiben a légkörbe a kelleténél több ilyen gáz kerül, – az a bizonyos komfortérzet idővel finoman szólva is rezignált magatartásformába csap át. Röviden, tömören, ha továbbra is a mostanihoz hasonlóan alakulnak a dolgok, sok ezer év múlva félő, hogy a naptej árusok a szó szoros értelmében halálra keresik magukat. Az érme peremét tekintsük most harmadik oldalnak, hiszen halkan azért érdemes megjegyezni, hogy ezen gázok jelenléte nélkül az átlaghőmérsékből mindenkoron 33 Celsius-fokot kénytelenek lennénk nélkülözni (a mostani átlag 14 ℃ helyett -19 ℃ lenne).

Aggodalomra azonban semmi ok, ugyanis egyelőre a hőmérsékletnövekedés nem mutat intenzív tendenciaváltozást. Említést érdemlő tény viszont, hogy az elmúlt 100 évben az emberi szén-dioxid kibocsátás jelentős mértékben nőtt, az pedig már csak hab a tortán, hogy leginkább ez a tevékenység járul hozzá a klímaváltozáshoz. A szén-dioxid légkörbe jutása egyébként eredhet természetes forrásból is (pl. vulkanizmus, állatok-növények légzése).

Az okos emberek látván a közeledő veszélyt, egy ígéretes kezdeményezést agyaltak ki, melynek keretében 2015. végén, 195 ország részvételével megszületett a Párizsi Klímavédelmi Egyezmény. A megállapodás értelmében minden tagállam maga dönt arról, hogy mégis „mennyit ad a közösbe”, tehát elvárt módon a tőle nyújtható maximumot adja, és igyekszik csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

Az Amerikai Egyesült Államok, még a Barack Obama-éra alatt, a többi országhoz hasonlóan, 2016. április 12-től volt bejegyezve, mint hivatalos tag. Egészen addig, mígnem Donald Trump – épp a legmelegebb évszak első napján gondolván egy nagyot –, afféle nyárindító gyanánt, a kilépés mellett tette le a voksát. Könnyen lehet, hogy az őt pártolók is egészen máshová tették volna le a voksukat 2016. november 8-án, hősük ezen tettének tudatában. Számítani valamelyest azonban lehetett erre a lépésére, hiszen még a választás előtt többször is hangsúlyozta, hogy a globális felmelegedésben márpedig ő nem hisz. Elképzelni viszont, hogy nemcsak a „légkörbe” beszélt, amikor ezt mondta, és tettlegességig viszi a dolgot, már sokkal nehezebb lehetett. Trump valószínűleg számolt azzal, hogy nem ezzel a lépésével fogja megháromszorozni rajongótáborát. De akkor vajon mi vezérelhette a döntéshozatalban? Negatív értelemben vett karakán jelleme ismét megmutatkozott, már csak az a kérdés, hogy miért volt erre szükség? Sokan úgy vélik, az USA elnöke őszintén hisz abban, hogy a globális felmelegedés nem fog bekövetkezni, nincs mitől tartanunk. Fiatalkorú gyermekeiket előszeretettel bátorítják szüleik, hogyha eléggé erősen hisznek valamiben, bármi megtörténhet. Nagyjából hasonló kategóriába sorolható ez az eset is, annyi különbséggel, hogy ezúttal nem a királylánnyá válás folyamata, hanem a világ sorsa forog kockán. Ha beérjük ezzel a magyarázattal, Trump döntéséből az is leszűrhető, hogy nem áll mögötte olyan brigád, amely tájékoztatná az egyre romló helyzetről, vagy csak pusztán az ilyen, pozitív értelemben vett karakán személy már nem a háttércsapat tagja…

A támadások kereszttüzébe került vezető természetesen választ adott elhatározásának miértjére. Szerinte a szerződésben megkötött feltételek kedvezőtlenek voltak az USA számára, épp ezért hajlandó újra tárgyalásokba bocsátkozni. Ebből következik, hogy polgárai számára Trump sem az az utolsó megtestesült gonosz, akinek gondolni lehet, hiszen hazája érdekeit tartja szem előtt. Legalábbis bizonyos értelemben, mert, ha ne adj’Isten valóban bekövetkezne a katasztrófa, Amerika sem úszná meg szárazon (egyébként szárazon pont megúszná), mivel gyaníthatóan a „globális felmelegedés” nevezetű szörnyszülött nem az a kivételezős fajta. A lényeg az, hogy egyszerűbb lenne biztosra menni ebből a szempontból, de hát nyilván a költséghatékonyság sem elhanyagolható tényező… akárcsak az olaj, a szén és az ezektől függő jelentős iparágak, ha Amerika gazdaságáról beszélünk… Trump, és az őt hatalomra segítő érdekcsoportok a korábbi vezetés gazdaságpolitikájától eltérően jobban érdekeltek ezen iparágak megerősítésében, az új elnök tehát úgy gondolja, országán túl nagy a teher, elődje többet vállalt, mint amennyire lehetősége volt. Mondhatnánk akár úgy is, Obama többet vállalt a jó érdekében, ami viszont már nem feltétlen elvetendő mentalitás, sőt, a közös ügy jelenleg a túlélés, persze ha nem is a mostani generációnak. Bár a Nyilatkozatból való kilépés nem jelenti az USA teljes szakítását a környezetvédelemmel és számos amerikai nagyvállalat képviselője hirdetett további elkötelezettséget a döntés hatásának ellensúlyozására, ettől függetlenül a világ számos vezető politikusa vélekedett úgy, hogy a jövő is foglalkoztathatná egy csöppet jobban az elnököt.  Egyébiránt Trump, konzekvens maradt korábbi ígéreteivel, ugyanis kinevezését megelőzően nemegyszer kijelentette, megvédi az Amerikai Egyesült Államokat. Momentán persze az amerikai államkincstárat… Megválasztásában nagy szerepet játszottak az ehhez hasonlóan határozott nézetei, a választások előtt menekültellenes például politikájával sok ember szívébe lopta be magát. A következményeket látszólag figyelmen kívül hagyó határozataival viszont nemigen, klímapolitikai döntése például a nagyhatalmakat irányító személyekre sem tett jobb benyomást, míg az országban is megosztottságot keltett. A helyzetet tetézi, hogy Amerika a második legnagyobb szén-dioxid kibocsátó Kína után (az ázsiai ország mellett egyébként a harmadik és negyedik legnagyobb szén-dioxid kibocsátó ország, India és Oroszország is tagja az Egyezménynek).

Most, hogy az USA kiszállt a partiból, a többiek az egyik főkolompos nélkül kénytelenek tovább csapatni. Nagyobb erőbedobással, együttműködéssel annak érdekében, hogy a jókedv garantált legyen a hangulatért talán leginkább felelős nélkül

2017 Kidsnews | All rights reserved
%d blogger ezt szereti: