Közös program- amitől apádnak is leesik az álla!!!!


Eboss Boss (11éves) - 12 hónapja

Hát igen, most már elmondhatom, hogy 10 évesen alig néhány óra leforgása alatt képes vagyok egy Airbus A320-ast, egy Boeing 737-800Ng-t és egy Cesna 172 SKYHAWK gépet is vezetni, ha akarom. Sőt, kis segítséggel fel- és leszállni.

Ma megéreztem azt, milyen New York felhőkarcolói között egy Boeing pilótájaként kitekinteni. Milyen elképesztően borzongató érzés karcolva a vizet átszállni egy Boeinggel a Brooklyn híd alatt.

Szinte éreztem, ahogy a gép által keltett turbulenciát átveszi a Rockefeller Center tetőrúdja. Láttam a pilóta fülkéből a Hudson folyó torkolatát, és csodáltam a Szabadság-szobrot madártávlatból. Mindezt Budapestről felszállva. Nem is tudom mit mondjak nektek… OK, tudom, hogy most a cikket olvasva ennél a pontnál mind azt gondoljátok, hogy megőrültem! Ki a franc engedne a 10 évest ilyen gépeket vezetni?! Plusz hogyan értem volna néhány óra alatt New Yorkba!? És pláne 3 különböző géppel!!!! Tudom, hogy ezt gondoljátok, pedig igaz!!!  Majdnem, de tényleg!!! Olvasd tovább és elmondom!

Szóval mindez lehetséges! Mondjuk nem a Liszt Ferenc reptérről rajtolva, hanem Budapest bevárosában, a IX. kerületben, egy pilóta szimulátorközpontban. Az egész úgy kezdődött, hogy reggel felhívott a nagybátyám, hogy nincs-e kedvem kipróbálni a repülésszimulációt. Mire a válaszom: – Már hogy a viharba nem lenne?! Szóval megbeszéltük, hogy kettőkor találkozunk, Anya elvisz.  Ok, semmi különös izgalom nem volt, gondoltam ez is csak valami számítógépes program, és ebben a feltételezésben a látszólag totál unalmas és átlagos irodaház sem ingatott meg. Szokásos ajtó, lift, újra ajtó majd folyósó következett. Aztán beléptünk egy zárt folyósóra, ahol a fickó, aki fogadott bennünket, kis beszélgetés után kinyitott három ajtót.

BÁNG!!! A három ajtó szó szerint három repülő első fele!!! Mint a mesében, vagy egy virtuális világban! Átlépsz az ajtón, és egy Boeing 737 orrában vagy!! Annyi a különbség, hogy itt az utasoktól nincs elválasztva a pilótafülke. De minden igazi, amikor kitekintesz a oldalsó ablakon, a repteret látod, amikor előre nézel, ott a felszálló pályát. Ülések, vészkijárat, minden totálisan igazi repülő, elképesztő, leesett az állam. Beleülhetsz az első és másodpilóta – vagy ha ahhoz van kedved, az utasok – székeibe, használhatod az összes ketyerét, amit a pilóták is használnak, (persze érdemes hallgatni az ott lévő segítő pilótára, hogy mit nyomkodsz, mert a következmények pontosan ugyanazok, mint a valóságban, de erről bővebben később mesélek) Szóval aztán feltornáztam az állam, és kiderült, hogy itt bárki, értsd: BÁRKI!!! Te, én, a százéves öregapó, egyszóval bárki vezetheti ezt a három gépet.

Elképesztő, ezeket a szimulátorokat általában pilóták kiképzésében használják, és most is sokszor gyakorolnak rajta olyan veszélyhelyzeteket, amit jobb inkább itt, mint a levegőben valóságban kipróbálni. Mindent! Tényleg mindent lehet vele próbálgatni, repülhetsz a világ bármely pontjáról bárhova, ha akarod megpróbálhatsz leszállni az M7 autópályára, vagy éppen az Óceánra. Repülhetsz óriási viharban, vagy éppen napsütötte kék égen. Szó szerint bármit megpróbálhatsz, és megtapasztalhatod döntéseidnek az eredményét.

Úgy döntöttem, a másodpilóta széke lesz így elsőre megfelelő, nagybátyám volt a kapitány, és gyors megbeszélés után arra a következtetésre jutottunk, hogy megfelelő start-cél választás a Budapest- New York lesz, kihagyva az unalmas simán repülünk hosszú órákat valami felett szakaszt. Gyors egyeztetés, és az oktató már mondta is a paramétereket, amiket be kellett ütni a gép fedélzeti számítógépébe. Felzúgott a gép, kigurultunk a kifutóra, gyors engedély, és már húzathattam is a botkormányt vissza. Azt azért meg kellett állapítanom, hogy vagy a szimulátor készítői voltak sokkal jobb gépeken, vagy azért abban nem tökéletes a szimulátor, hogy sokkal kisebb nyomást érez az ember emelkedéskor itt, mint egy igaz gépen, de azért ez tényleg szinte tökéletesen az az érzés. Itt már repültünk közösen a nagybátyámmal, szépen befordultunk Budapest felé, megnézve a Dunát és a felette ívelő hidakat, a Szabadság-szobrot, majd szépen kirepültünk Budapest légteréből.

Ami ezután következett, az pontosan olyan volt, mintha a Star Wars valamelyik részébe csöppentem volna. Nagybátyám hátrafordult, és azt mondta a segítő oktatópilótának, hogy talán átmehetnénk New Yorkba mert az most már érdekesebb! Hát igen, jogos, erre a segítő valamit állítgatott a nála lévő tableten, és az ég csíkossá mosódva szétpixlesesedett, hogy aztán a horizont ismét összeállva immáron New York legyen.  Itt már tisztára bezsongtam, úgy éreztem magam, mintha tényleg én lennék Luke, valahol a Hoth felett… 😊 Innen már ismeritek a sztorit, nagybátyám csinált néhány „kis” trükköt, amitől az ember (ezesetben gyerek) totálisan ámulatba esik, de hát a nagybácsiknak amúgy is ez a dolga. Aztán leszálltunk azt hiszem a LaGuardia reptéren, szépen irányba álltunk, nagybátyám végig engedte, hogy segítve őt fogjam a botkormányt, lassan csökkent a sebességünk, majd kiengedtük a kerekeket és olyan finoman, hogy bárki megemelhetné a kalapját, letettük a „madarat”. Olyan elégedett voltam magammal, hogy kicsit vádlón néztem vissza anyámra, aki eddig a pillanatig az utas szerepét töltötte be, hogy miért nem tapsol ahogy ezt Magyarországon szokás. De aztán eszembe jutott, hát persze, mi már New Yorkban vagyunk!!!!!  😊

Sokmindent történt, de ebből biztosan nem elég! Még meg kell próbálnom, a vihart, a zuhanást a hurrikánt… és még ezer más dolgot.

2017 Kidsnews | All rights reserved