Na eeeeeez gáz!


kidsnews (124éves) - 1 éve

Floridában a törvény szigorú őrei mindenre figyelve törvénybe iktatták, hogy nyilvános helyen este hat óra után tilos szellenteni. Szerencsére a texasi honatyák ennél megengedőbbek és csak a liftben tiltják bélgázaink kiengedését. St. Louisban Isten házát illik megtisztelni végbélfüttyünk megzabolázásával. Ha ez nem megy és illetlen popószóval zavarnánk az áhítatot, az akár életfogytig tartó börtönnel is sújthatóak vagyunk. NA EZ GÁZ!!!

Az előbb felsoroltakat gondolhatnánk csupáncsak amerikai furcsaságnak, de képmutató társadalmunk zavarbaejtő megnyilvánulásaiból másutt is bőven akad példa.  Rotterdami Erasmus (1469–1536) még a következő intelmekkel próbálta honfitársait meggyőzni seggleheletünk elfogadására – „Vannak, akik azt tanítják, hogy a gyermek a szellentést összeszorított farral tartsa vissza. Ámde nem okos dolog, hogy míg jól neveltnek igyekszel látszani, betegséget okozz magadnak. Ha félre lehet vonulni, magányos helyen tegye azt. Ha nem lehet, akkor az ősrégi mondás szerint cselekedjék: köhögéssel leleplezze a durrogást.” De vajon hogyan lett ez a sok társadalomban normálisan kezelt és az emberi léttel együtt járó folyamat más közösségekben teljesen elfogadhatatlan?

A Római Birodalomban Claudius császár még törvénybe iktatta, hogy minden római polgárnak jogában áll szellentenie, ha szükségét érzi. De az, hogy ezt törvénybe kellett iktatni, valamint az ehhez hasonló számtalan történelmi és korunkbeli példa is jól mutatja, mi emberek bármennyire is elfogadjuk saját pukink kiáramlását, elszenvedni másét valójában nem szívleljük.

A sokak által csak seggszeleplehelletnek hívott gázképződés a korai társadalmakban inkább tréfák, ugratások alapja volt. Az illemtan a középkor vége felé kezdett a problémával foglalkozni, és eltekintve néhány kivételtől, a jogalkotó honatyák inkább már csak az újkorban próbáltak helyes megoldást találni az „ügyre”. Egyébként valódi tabutémaként csak a 18. század Szent János jó modorra vonatkozó tanításai után kezdtük el kezelni. De irodalmi emlékek igazolják, hogy nincs a történelmünknek olyan szakasza, ami teljesen ánuszgőzmentes lett volna.

De mi is valójában a bélgáz? Az ily módon kieresztett galambok szervezetünk belső gáztermeléséből, (vagyis az ételek lebontásakor keletkező gázokból,) és a lenyelt levegőből származnak. Egy egészséges felnőtt ember szervezetében nagyjából 500 milliliter (nagyságuktól függ, de jónéhány durrantás alapanyaga) termelődik. Ennek egy része a bélfalakon keresztül felszívódik, viszont egy másik része ténylegesen a végbélen keresztül távozik. Érdekes adat, hogy ennek normális mértéke általában 10-15 alfarhang/nap, standard sebessége megfelelő és kedvező képességek mellett 10km/h maximálisan. A hangjelenség oka pedig a végbélnyílásunk záróizmainak rezonanciája.

Bele se gondoljunk inkább, mit kellett kiállniuk a tudósoknak, akik ezt kutatták, de a Pú fő alkotóelemei az egyébként szagtalan nitrogén, hidrogén, szén-dioxid, metán és oxigén, és a kellemetlen szagot a skatole-, indol- és kén-tartalmú vegyületeket tartalmazó gázok adják, És ha nagyon pontosak akarunk lenni, hozzá kell tennünk, hogy a felsoroltakból tűzveszélyesnek tekinthető a hidrogén és a metán. A Fing tűzveszélyesége már számtalan legenda alapja, és jónéhány baleset okozója volt, mióta az emberiség ismeri ezen gázok gyúlékony tulajdonságát. Nem árt az óvatosság, bármilyen vonzónak is tűnik a poén, hiszen nem csak a végbél és azt körülvevő testszőrzet okozhat problémát – már ha begyullad -, de számtalan esetben a ruházat, vagy a közvetlen közelben lévő tárgyak is belobbanhatnak. Egyszóval ezt nem érdemes kipróbálni, bármilyen szabadon választott ötlet alapján végrehajtandó kísérletet adott is fel otthonra a kémia tanár.

Azt egyébként tudtad, hogy a kékbálna elég nagyot szellent ahhoz, hogy beleférjen egy ló a buborékjába?

 

 

2017 Kidsnews | All rights reserved