Közismert hangadó – Csőre Gábor


(24éves) - 2 hónapja

Csőre Gábor 11 éves korában kezdte karrierjét rádiójátékokkal. Mára országunk egyik legismertebb színművésze, Jászai Mari-díjas színész, aki számtalan filmhez és sorozathoz kölcsönzi hangját.

kidsnews.hu Zé: Ha valaki bekapcsolja a TV-t, 10 percen belül biztosan hallani fogja valahol a hangodat, milyen érzés, hogy ilyen sűrűn találkozol a saját munkáddal?
Gábor: Igazából én nem nagyon találkozom, mert nem nagyon nézek tévét, eleinte furcsa volt, de megszoktam már. De már nagyon régóta csinálom csak magát a szinkronizálást is, és a rádiójátékokat már gyerekkoromtól. Nekem inkább az furcsa, hogy “Úristen ezt én csináltam?”, “Mikor csináltam?”, vagy, hogy ez nem jó, amit csináltam…
Z: Kiket szerettél, vagy utáltál szinkronizálni?
G: Egyszer csináltam például Ben Afflecket mert a Széles Tamás éppen nem ért rá, és az nem feküdt, nagyon nem én voltam. Akit nagyon szeretek csinálni, az Joaquin Phoenix… vannak meglepő karakterek, amikor rádöbbenek, hogy egy színész mennyire jól játszik, azokat abban a pillanatban szeretem csinálni.

Z: Egyik legismertebb szereped talán Cartman hangja a South Parkból, mit gondolsz a showról?
G: Az egész egy nagyon- nagyon jó tükör, kicsit úgy élem meg, hogy az előző generációnak volt a Monty Python, nekünk a South Park jutott, és mind a kettő nagyon jó dolog.

Z: Sorozatokon szeretsz jobban dolgozni, ahol hosszú idő alatt megismerhetsz egy karaktert, vagy filmeken, amik mindig újat nyújtanak?
G: Filmeknél nagyon inspiráló, ha egy színész jól játszik, mint például Joaquin Phoenix a Her-ben (a Nő), vagy Jake Gyllenhaal a Night Crawlerben (Éjjeli féreg) De sorozatot is jó csinálni, mert már annyira ismerem a figurát, hogy kényelmesen tudok haladni vele, már nem lep meg, de tud időnként gyönyörködtetni, mint egy pohár vizet meginni szomjasan.

Z:Mennyi a felkészülési idő általában egy filmre?
G: Semennyi. Maximum elmondják, hogy miről szól a film és a karakter de csak ennyi, másra nincs idő. De ez nem is feladat, nekem nem kell tudnom, mi történik a film végén, a mozaik így is összeáll, és ugyanúgy meglepődhetek a karakterrel együtt én is azon, hogy hogy mi történik, az életben sem tudhatod, hogy mi lesz.

Z:A fordítók munkájába mennyire látsz bele?
G: Semennyire. De gyakran észrevesszük, ha valami nem jön ki, például valami vicces angolul, de magyarul nem, amit a fordító nem lát, vagy nem tudja, hogy a szituációban mi történik, vagy esetleg nem megfelelő a szótagszám, ilyenkor kitalálunk valami mást és javítjuk.

Z: A magyar változatok régóta hírhedtek arról, hogy átköltik a címeket, erről mit gondolsz?
G: Nem értek vele egyet, teljesen hülyeségnek tartom. Amennyire tudom, a stúdió általában rábízza az adott ország kreatívjaira. A szövegben sem jó, ha valami változik, mert akkor minden elcsúszik és utána folyamatosan ragaszkodni kell hozzá, a film alkotói nem véletlenül írták úgy, ahogy… és ahhoz ragaszkodni kéne, nincs jogunk ahhoz, hogy megváltoztassuk azt szerintem, de vannak persze speciális esetek.

Z: Van egy zseniális előadásod  Janklovics Péterrel, amiben egy Ganxsta Zolee szöveget szavaltok el, erről mit lehet tudni, mért készült?
G: Annyi a sztorija, hogy nagyon szerettem főiskolás koromban, Kamarás Iván mutatta és sokat énekelgettük, aztán Janklovics Péter megcsinálta a Vers Nem mindenkinek sorozatban az első pár versszakot és én megkértem, hogy hadd mondjam utána a többit, és megtanultam, és mindkettőnk szerencséjére jól sikerült. De hozzáteszem, hogy Janklovics az összeset tudja, hihetetlen mennyi dalszövegre emlékszik, nekem nincs ilyen memóriám.

Z: Mi kell ahhoz, hogy valaki szinkronszínész legyen?
G: Azt gondolom, kell hozzá a színpadi gyakorlat… igazul kell játszani, de nincs ott a színpad, nincs ott a kezed nincs a fejed, nincs, aki hozzászóljon, mégis igazságot kell vinni a vászonra. Ezen kívül, jó beszédtechnika kell, ritmusérzék, jó fül, koncentráció és sok munkabírás. De szerintem olyan, hogy “szinkronszínész” nincsen, színészek vannak, akik szinkronizálnak, ahogy reklámszínész sincs és rádiószínész sincs és szerintem filmszínész sincs, aki csak filmekben megjelenik… Azt a tapasztalatot a színpadon lehet megszerezni, amit utána a filmben, vagy a rádióban, vagy szinkronmunkában használ. Vannak persze kivételek, de ritka, hogy valaki csak szinkronizál.

Z: Hogy működik a szereposztás egy film szinkronjához?
G: A stúdión múlik, van, hogy castingot kérnek, és akkor behívnak embereket meghallgatásra és visszaküldik az anyagot, sokat én is így kaptam, de van, hogy a rendezőre bízzák, hogy válassza ki az embereket a szerepre. Ez van, amikor működik, van, amikor nem.

Z: Szinkronszínészi munka mellett mennyi időd jut a színészi tevékenységekre?
G: Régen nagyon kevés volt, és akkor is sokat szinkronizáltam, most több, de most se szinkronizálok többet inkább kevesebbet. A magyar televízióban van egy műsor, amit forgatok, a Magyar Krónika, van két darab a Magyar Színházban, amiben fellépek, ott van a Vígszínház és a Toldi a Pesti Színházban, új dolgokat mostanában nem próbálok, kivéve a Textúrát, ami a Nemzeti Galériában van, összekapcsolt művészet, különböző képek előtt mondjuk el költők és írók szövegeit, erre azért szakítottam időt mert szeretem, és szerintem nagyon nemes és érdekes dolog.

Z: Mik voltak eddig a kedvenc színdarabjaid, amikben játszottál?
G:Egyik az Alhangya, vagy másik címén Az inishmore-i hadnagy, a másik sajnos megbukott, a Zöld Kilences, azt Hamvai Kornél pár színész kollégámmal együtt nekünk írta.

Z: Van esetleg valami vicces vagy érdekes sztori, ami a munkád során történt?
G: A második Gyűrűk Ura felvétele alatt berekedtem mert elég magas hangon kellett beszélnem. Az énektanárnőm azt mondta, semmi baj, az operaénekesek is gyakran vörösborral gargalizálnak, leviszi a lepedéket és a hanglebenyekbe több vér kerül tőle. De igen ám, de nem kaptam vörösbort, csak konyakot, és nem köptem ki mert nem volt hova, hanem lenyeltem, a film a felénél tartott és végig kellett csinálnom úgy, hogy a végére gyakorlatilag berúgtam.

Forrás:

kép

 

2017 Kidsnews | All rights reserved
%d blogger ezt szereti: