Drámanapi színház: naná, hogy Madách


Pviki (15éves) - 12 hónapja

Igaz, hatalmas klasszikus, mégsem fűztem sok reményt Madách Imre: Az ember tragédiája c. drámájának nemrég látott színpadi verziójához. Már az önmagában nagy dolog, ha színházba megyek, az meg pláne, ha az előadás kifejezetten tetszik is. Habár nem jelenthetem ki, hogy mostantól kezdve többet járok színházba, vagy, hogy imádtam a művet, bevallom, kellemesen csalódtam.

Szeptember 21-én, a Magyar Dráma Napján az iskola szervezésében látogattunk el egy helyi művelődési házba, és tekintettük meg a színdarabot, részletekre tagolt előadásmódban.

Annak idején, 1883. szeptember 21-én játszották el Paulay Ede rendezésében Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményét a Nemzeti Színházban. Egy évszázaddal később, 1984-ben a Magyar Írók Szövetsége kezdeményezte, hogy ennek a napnak az évfordulója legyen a magyar dráma napja. Az emléknap célja a magyar színházművészet értékeinek megismertetése, és az írók ösztönzése újabb alkotások létrehozására. Ezen a napon a magyar színházak külön programokat, rendezvényeket, előadásokat szerveznek, hogy ezekkel népszerűsítsék a magyar drámát.

A Tragédia színeiben Madách (a lírai hős Ádám, illetve kalauza, Lucifer szemén keresztül) végigvezet a világtörténelem „nagy pillanatain”, s Ádámnak látnia kell: az emberiség kiemelkedő alakjai új meg új eszmékkel, hanyatló s megújuló erkölcsi felbuzdulással küzdenek az emberiség tökéletesedéséért, a jobb sorsért, az mégis bukásból bukásba hanyatlik. A földi történelem vége pedig magának a Földnek és egyúttal lakóinak teljes tönkremenetele. Ádám és Éva Lucifer által megismerte a jövőt, melyet az író színekre tagolt. Ádám mindvégig azt a harmóiát kereste, melyet a Paradicsomban érzett Évával, de minden egyes színben csak jobban elkedvtelenedett a jövő megteremtését illetően. Kis híján életét is eldobta magától, végül asszonya, Éva és Isten buzdítására vállalja a küzdelmet, amit az egyes ember és az egész emberiség sorsának beteljesítése jelent.

Számomra az alaptörténet egész jó, bár én őszintén szólva rövidnek találtam a színekre szánt időt. Hosszabb szövegekkel, magyarázattal könnyebben megértettem volna a történet lényegét. Úgy éreztem Éva szerepe eléggé semmitmondó. Minden egyes színben csak egy mellékszereplő volt, s bár Ádám általa ismerte meg a korok tökéletlenségét, mégis úgy éreztem, valahogy feleslegesen van a történetben.  Talán az ember többet vár egy ilyen klasszikustól, mint ahogy Ádám az emberiségtől.

2017 Kidsnews | All rights reserved