Egyenjoguság nemtől és színtől függetlenül. Feminizmus és rasszizmus.


Miss Úszósapka (14éves) - 3 hónapja

A nemek egyenrangúsága a mai világban, vagyis inkább a mai Európában már mondhatni legtöbbször természetes. Ma már az európai nők minden olyan dologban részesülhetnek, amiben egy férfi részesülhet. A magyar törvények is tiltják a nemi diszkriminációt, viszont a mi dédmamáink száz évvel ezelőtt nem rendelkeztek szavazójoggal, nem tölthettek be hivatalt, nem folytathattak felsőfokú tanulmányokat, és még sajnos sorolhatnám, hogy mi mindent nem tehettek meg a férfiakkal ellentétben.

Akkoriban egy nő szava a családig terjedt. És onnantól gyakorlatilag mindenhonnan falba ütközött, amit férfi engedélye nélkül nem tudott, nem volt joga átlépni. És itt egyáltalán nem arról van szó, hogy a férfiak esetleg udvariasak voltak, és „levették a nő válláról a súlyt”, hanem itt olyan dologról beszélünk, amit leginkább bizalmatlanágnak, vagy még egyszerűbben, lenézésnek neveznék. A nőnek a családdal kell foglalkoznia, főzzön, mosson, takarítson, etesse a gyerekeket, ügyeljen a házra, semmi mást ne csináljon, ne szóljon bele a férfiak magasztos világába, úgysem értené!

Nagyjából ez volt a nők számára a világ. Első, részleges változásokat csak a 20. század hozott. Legelőször Finnországban sikerült kivívni a választójogot 1907-ben. Angliában 1918-ban részeredményeket már sikerült elérni, a harminc év feletti nők szavazhattak, de 1930-ig kellett harcolni, amikorra nemektől független, egyenlő feltételek kerültek bevezetésre.

Ami számomra meglepő, hogy Svájc, a mai világ egyik legfejlettebb országa ott szerepel a nőknek jogot adó országok utolsói között, hiszen ott csak 1971-ben értek el gyökeresebb változtatásokat a nők.

Az 1700-as évek vége, az 1800-as évek voltak a kezdeményezés évei, akkor élt például Abigail Adams, a második amerikai elnök felesége, aki leállíthatatlanul győzködte férjét a nők helyzetét illetően, különösen a nők tanítására figyelmeztetve John Adams-et. Aztán jött Elizabeth Blackwell, aki kiharcolta magának a tanulás jogát, és végül Amerika első női orvosaként végzett, és még több neves nő, aki heves jogi küzdelmével beírta magát a világ történelmébe.

 

Az egyenjogúsági mozgalmakkal nagyjából egy időben kezdtek a sötét bőrszínű emberek is háborogni, lázadni a rasszista világ ellen. Mert ha kicsit betekintünk a nők akkori helyzetének motivációiba, és ennek indítékaiként szolgáló társadalmi szokások mögé, akkor bizony észre kell vennünk, hogy könyörtelenül közel, majdhogynem egymás kezét fogva halad a sötétbőrűek lenézésével a női jogok erősen hiányos léte.

Főleg, hogy léteztek akkor is, és léteznek ma is fekete bőrű nők, akik ha tetszik, ha nem, akkor is és ma is ugyanolyan emberek voltak és vannak, mint a bármilyen színű férfiak, nők, gyerekek. És ez az akkori időkhöz képest igenis nagyon sok dologban megnyilvánul. A – nagy kedvencem – „Számolás joga” című filmben hangzott el a szigorú, fehér főnököt játszó Kelvin Costner szájából, amikor ledózerolta a vécé fölött lógó „Színes nők” táblát:

„Itt, a NASA-nál mind egyforma színűt pisálunk!”.

Ebben benne van az a szintű ”meztelenség”, ami nem fél kimondani a „pisa” szót, vagy egyáltalán, nyíltan beszélni az emberek magándolgairól, viszont, mint ahogy az nagyon érezhető, hogy ez a mondat mégiscsak túlnyomóan az „egyforma” szóra teszi a hangsúlyt. Akkoriban ilyet mondani fehér férfiként a világ előtt nagyon nagy szó volt, önmagára nézve sajnos korántsem pozitív értelemben!

Igaz, ami igaz, hogy a nőket soha nem nézték le annyira, mint a színesbőrűeket, akik nem utazhattak egy buszon a fehér bőrűekkel, akik meg sem szólalhattak egy fehér mellett, akiket számtalan más módon alázott meg az akkori társadalom, legyen az férfi vagy nő.

Még mielőtt rátérnék a nők kampányolására, a nők mai helyzetére és a mai feminizmusra, előbb még leírnék egy üzenetet, ami vajmi sokat mondd el arról a tényről, hogy nem a bőrünk színe határozza meg a lényünket.

„Egy néger bölcs írása egy dél-amerikai szomszédjának ajtajára:

Mikor megszületek, fekete vagyok!

Mikor felébredek, fekete vagyok!

Mikor lesülök a napon, fekete vagyok!

Mikor fázom: fekete vagyok!

DE TE!!

Mikor megszületsz, rózsaszín vagy!

Mikor felébredsz, fehér vagy!

Mikor rosszul vagy, zöld vagy!

Mikor lesülsz a napon, piros vagy!

Mikor fázol, kék vagy!

Mikor meghalsz, lila vagy!

És még van képed engem színesbőrűnek nevezni??”

Mint ahogy azt már említettem, a mai világban nyolc ország kivételével törvény tiltja a nemi diszkriminációt. Napjaink nőtársadalmának sokkal könnyebb, de természetesen még mindig vannak hiányosságok, amikért érdemes kiállni.  És ahogy az lenni szokott, ennek az eszmének is megvannak a maga radikálisai is, akik a feminizmus eszméje mögé bújva, magukat harcos feministának titulálva hirdetnek túlzó eszméket.

Ezért napjainkban a feminizmus, a mai eltúlzott feminizmus már nem a „nők egyenjogúságáról”, hanem „férfiak eltiprásáról” szól sok esetben. Így, ha egy átlagos műveltségű utca emberét kérdezel a feminizmusról, aki nem ásta bele magát a női jogok tanulmányozásaiba, alapvetően negatív vagy afelé hajló véleménnyel fog előállni, keverve a feltörekvő karrierista, esetleg a férfias, kényelmes, lezser megjelenést előnyben részesítő, ne adj’ Isten, ápolatlan nőt, valamint a szinglit a feminista fogalmával.

Merem feltételezni, hogy az egyetlen dolog, ami majd megállásra fogja kényszeríteni ezeket a nőket, hogy egyszerre csak fordulni fog a kocka, a férfiak fognak lenézve lenni, és ők fognak majd kampányolni a jogaikért.

Hihetetlen, hogy ilyenkor döbben rá az ember fia/lánya az emberiség határtalan és indokolatlan túlkapásaira. Hogy egy eredetileg teljesen jogos, indokolt és nagyra becsülendő dolog, amiért ma is érdemes küzdeni, mennyire negatív felhangot is kaphat, ha nem figyelünk a kimondatlan, íratlan határokra, amik az egyensúly érdekében lépnek életbe.

Hogyha már egyszer elértél egy célt, miért kockáztatod? Soha nem helyes, nőként sem, férfiként sem, leginkább emberileg kizárólag a másik nemet hibáztatni, mert mindenki magáért is felelős, minden probléma megoldását önmagában is kéne keresnie.

Mindazonáltal fontos a mai társadalom által feminizmusnak nevezett eszméért való küzdelem, mert az ember értelemre hangolva született. Mert tényleg vannak ma olyan férfiak, akik továbbra sem egyenrangú félként kezelik a nőket. De azt fontos tudnunk, hogy egy agresszív, visszatetsző megnyilvánulás továbbra sem azért történik, mert nincsen egyenjogúság vagy mert a férfi megteheti, hanem azért, mert az a férfi nem a társadalom – ezúttal írott – szabályainak megfelelően viselkedik.

Ha ezt ellenkezőleg egy nő tenné, pontosan ugyanazokba az erkölcsi korlátokba ütközne, és pontosan ugyanakkora büntetésben részesülne, mint az ellenkező nemű. És ha az a kérdés, hogy miért egy férfi tesz ilyet, és miért nem egy nő, már nem a feminizmus hatókörébe, hanem a pszichológiáéba és a biológiáéba tartozik.

Egy ember lénye nem attól függ, hogy milyen színű a bőre és hogy melyik nemhez tartozik, hanem hogy mit tesz és hogyan!

Forrás:

https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C5%91

http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=suzymama43&pid=85832

http://www.origo.hu/allas/aktualis/20060523450ezerre.html

kép: pixabay.com, commons.wikimedia.org, www.flickr.com

2017 Kidsnews | All rights reserved