Horgásszá válásom története és (tapasztalatom szerint) a Balaton északi partjának halai


Eboss Boss (11éves) - 1 éve

Az egész úgy kezdődött, hogy van apának egy régi egyetemi barátja, akivel ultiznak néha-néha nálunk, a több​i régi barátjukkal közösen. Ilyenkor én is kártyázom még egy picit a fiúkkal, csak a hangulat kedvéért. Az egyik ily​en alkalomkor szóba került, hogy minthogy az egész ​családom különböző vízpartok közelében él, horgászni kellene. Pitu (apa régi barátja) nagy horgász​, és van egy horgásztelke is Szentes mellett, így meghívott minket egy kis kedvcsináló pecázásra. Kitűnően éreztem magam, még ha a fogásunk nemhogy nulla volt, de annyira nulla volt, amennyire ez csak nulla lehet, a lassan sodródó mellékág vízébe olyan nyugalommal pihent az úszónk, mint a Titanic a hullám​sírjában.

Akár hiszed, akár nem, ez sem apának, sem nekem nem vette el a kedvünk, sőt. Valahogy mindketten bírjuk ezt a nyugalmat és csendet, ami horgászat közben van… az ember ül, áll, lélegzik, halkan dumcsizgat, a vizet figyeli. Azért a következő alkalommal okosabbak voltunk, mi hívtuk meg Pituékat egy horgászatra a Balatonra, mondván mi úgyis ott fogunk a legtöbbet horgászni, azt kellene inkább megtanulunk.

 

Lecsattogtunk Almádiba nagycsaládostól, és megkezdődött a hamisítatlan balatoni horgászat, érkeztek az azóta is elengedhetetlen kíváncsiskodók a sétányon. Mindig akad néhány idős horgász, aki ellát jótanáccsal (áhhh, fiam, ide hiába ül azzal a gyerekkel, itt nem próbálkozik senki, mert itt nincs hal, meg hasonlók sora), gyerekzsivaj, néhány kutya, aki kellően összekeveri a dolgaidat, egy-két kisgyerek, aki beletapicskol az etetőanyagba, plusz mostanában az esti horgászat ​megszokott része lett a vízen (szerencsés​ helyzet)  érkező  nyári fesztiválzene – ​ha szerencséd van, ​tompább – puffogása. Pitu és apu mosolyogva ​hallgatták mindezt, majd elkezdtük a beetetést.

Szeretem bedobálni​, gyúrni az etető anyagot, az meg külön művészet hogyan dobáld („szögeld”) körbe azt, ahová majd ​horgászbottal dobni fogsz, már ha tényleg képes is vagy rá, mert ez sem olyan egyszerű, mint az ember gondolná… Aztán megtörtént a csoda, amit egy horgász nem felejt el soha, ha ilyen mázlija lesz, sikerült egy keszegcsapat közelébe etetni, így innentől fogva a horgászatunk inkább hasonlított egy vursliban a bébiknek kirakott színes műanyag hal​acskák kihalászásához, mármint nehézségben.

Bedobtuk, piszkálta, berántottuk, kihúz​t​uk, szákoltuk…  és így tovább… meg sem álltunk, amíg a szák nem volt tele. Ettől még a sokat próbált Pitu horgásznak is fülég ért a szája. Mi apával azóta is folyamatosan tanulunk, olvasunk, próbálkozunk, és főként imádjuk ezt a sportot. Az a külön jó benne, hogy mindig tudsz benne fejlődni, kezdheted egész egyszerű dolgokkal, amit fejleszthetsz az idők végezetéig, soha nem lehet belőle kiöregedni. Ja, és gyerekeknek nem is kell vizsgázni, csak a horgászbol​t​ban kell kiváltanod az engedélyed, ebben vezetned, hogy mit fogtál, majd minden év végén elküldened a Horgász Szövetségnek.

Plusz előnye ennek a sportnak, hogy isteni finom az eredménye.  Lejjebb írtam néhány tapasztalati tanácsomat a balatoni halakhoz, amiket már volt szerencsém kifogni.

Keszegek

Keszegeket leggyakrabban fenekezéssel és úszós módszerrel foghatsz. Csontira kapnak, vannak kicsik (kb. 12-15 cm) és nagyobbak (20-25 cm), a keszegekben az a jó, hogy bármikor bármekkorában kifoghatod.

 

Törpeharcsa

Könnyű megunni. Invazív faj, max 20 cm lehet. Tilos visszadobni.  Kíméletes halál kell, hogy rá várjon, ha kifogtad.

Ponty

Minden horgász álma, és van a Balatonban jónéhány. Bojlira, kukoricára és csontira kapnak. Nagy küzdők és ez főleg akkor gáz, ha egy nagyobbat kapsz ki. A nagyobbak lehetnek akár 90 cm körüliek, a kisebbek 20cm-nél kezdődnek. Merítőhálót hozzájuk hasznos alkalmazni!

Kárász

Na ez az, amivel ritkán fogsz találkozni, nem igazán küzd és érdemes merítőhálót alkalmazni, a legnagyobbak 40 cm körül lehetnek. Csontira kapnak, de szeretik a pufit is.

Garda

Második legritkább. Minden sárgára kap. Max. 20-30 cm lehet és nem nagyon küzd, az egyik kedvenc halam.

Kishalak, beleszámítva: naphal, szélhajtó küsz, sügér.

A szikláknál keresd őket, csontival. Max. 10 centisek lehetnek. A küszön kívül a legtöbb küzd, de nagyon. A küsz viszont a legjobb ragdozóhal-csali.

Balin

Egyik legritkább, legnagyobb és legjobban küzdő ragadozóhalunk. alapvetően a kishalak a kedvencei, de alkalomadtán nem veti meg a műcsalit se.

Sügér

Kevés, nagyon kevés akad… legalábbis felnőttből. A kölykök ugyanis hemzsegnek a Balaton vizének sziklás részein. Felnőtt korukra általában 30-40 cm-re nőnek és éppúgy fogyasztanak csontit, mint kishalat.

2017 Kidsnews | All rights reserved