Igaz Észak-Korea?!


kidsnews (124éves) - 1 éve

„Észak-Korea felrobbantott egy hidrogénbombát”

„Észak-koreai atomrobbantás: Japán és Kína sugárszennyezéstől tart”

„Hatalmas földrengést okozott hajnalban az észak-koreai atomrobbantás”

Ilyen és ehhez hasonló főcímekkel találkozhatunk nap mint nap a weboldalakon, ostromolnak minket a vezető hírműsorokból és az átlag júzeren úrrá lesz a félelem. A megdöbbent ember ezek után önmagát már-már Sarah Connor helyzetébe képzelve látja maga előtt a népszerű filmből ismert, elolvadó játszóteret.

De kicsit bontsuk kis ezt a témát, hogy higgadtan állást tudjunk foglalni.

Az, hogy Észak-Korea a világ egyik legelmaradottabb országa, ma már az internet és a fotózni képes mobiltelefonok korában nem újdonság. A kicsempészett képeken kihalt utcák, üres boltok, a semmibe révedő tekintetű, leginkább éhező emberek láthatóak, miközben azonban a propagandafilmeken a nagyvezér, frissen belőtt sérójával sípályákat, üzletközpontokat, kórházakat ad át, annak látszatát keltve, mintha az országban minden a legnagyobb rendben lenne.

Észak Korea azonban sajnos egy olyan ország, ahol nem azért gyalogol valaki kilométereket, hogy lazítson, sportoljon vagy éppen jobban megismerje önmagát, hanem gyakran azért, hogy egy maroknyi rizst hozzon a családjának, netán eljusson a belbiztonsági szervek által felügyelt munkahelyére, vagy iskolába.

Míg az ország nagyobbik része konkrétan éhezik, az úgynevezett „39-es iroda ügyosztály” feladata, hogy bármilyen módszerrel nyugati valutát szerezzen.

Módszerekben nem válogatnak, ha kell akár pénzt is hamisítanak, amivel aztán Las Vegasban kaszinóznak, hogy tisztára mossák.

Vannak olyan hírek, amelyek ezen is túlmutatnak. Egyesek szerint „Igaz Korea” a kiadásai finanszírozására létrehozott, leginkább a bódító anyagokat előállító laboratóriumok fejlesztésében jeleskedett az 1990-es évek mezőgazdasági katasztrófáit követően, amelyek az ópium miatt addig termelt mákot szinte teljesen elpusztították. Az így előállított termék ezután teljesen illegálisan, kemény valutáért külföldön kerül értékesítésre.

Azért, hogy ezt a bolygó többségében civilizált lakossága, legalább látszólag elfogadja na ahhoz viszont legalább egy atombomba és az azt kisérő, kellően felvértezett propagandagépezet kell.

Bár a földön ez idáig már 2054 ismert, kísérleti atomrobbantás történt, az Észak Koreai egy-egy kísérleti robbantásoknak kellően nagy publicitást kell adni. „A kétfokozatú termonukleáris fegyvernek példátlan az ereje” – mondja ilyenkor a hírolvasó az észak-koreai állami tévében.

Az észak-koreai atomprogram kezdete egyébként a hatvanas évekre nyúlik vissza, akkor jött létre szovjet segítséggel a jongbjoni nukleáris kutatóközpont. Ezt követően a nukleáris fegyverek programja a nyolcvanas évek elején kezdődött, amikor felépítették a kiégett nukleáris fűtőelemek újrafeldolgozását végző jongbjoni és a taehoni üzemet.

2003. január 10-én Észak-Korea első országként hivatalosan kilépett az Atomsorompó Szerződésből. Ekkor már a nyugati szakértők gyanították, hogy Phenjannak elegendő plutóniuma volt akár több atombomba elkészítésére is. Sőt, a CIA már 1993-ban azzal a feltételezéssel állt elő, hogy Észak-Koreának van egy kész atombombája is.

Mindezek mint ma már tudjuk igaznak bizonyultak, hiszen Észak-Korea sikeres kísérleti atomrobbantás sorozatba kezdett, amely a mai napig tart.

De mi is az, hogy atombomba?

A nukleáris fegyver olyan fegyver, amelynek az energiája atommag-átalakulásból származik és rendkívül nagy pusztító ereje van: egyetlen ilyen fegyver képes elpusztítani akár egy egész várost.

A történelmünk során, a kísérleti robbantásoktól eltekintve kétszer használtak nukleáris fegyvert. Azokat a II. világháborúban az Egyesült Államok, dobta le két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira.

A fissziós bombák energiájukat atommagok hasadásából nyerik: nehéz atommagok (urán vagy plutónium) hasadnak könnyebb elemekké neutronok besugárzása révén (ezek újabb neutronokat hoznak létre, melyek újabb atommagokat bombáznak, láncreakciót eredményezve). Ezeket történelmi okokból atombombának nevezzük.

Az elnevezés valójában nem pontos, mivel a kémiai reakciók atomok kapcsolódásából szabadítanak fel energiát, és a fúzió (az atommagok egyesülése) nem kevésbé atomi jellegű, mint a fisszió (maghasadás).

E lehetséges félreértés ellenére az atombomba kifejezést széles körben használják kimondottan a nukleáris fegyverekre, s leginkább a fissziós bombákra.

A fúziós bombák az atommagok egyesülésén, fúzióján alapulnak, amikor könnyebb atommagok, mint például hidrogén vagy hélium állnak össze nehezebb elemekké nagy energia felszabadulása útján. Ezek gyakori elnevezése hidrogénbomba az alapanyaguk miatt, vagy termonukleáris fegyver, mivel a fúziós reakcióknál rendkívül magas hőmérséklet kell a láncreakció beindulásához.

A nukleáris fegyvereket maghasadásos vagy magfúziós eszközöknek is szokták nevezni, annak alapján, hogy a fegyverek energiája jellemzően milyen forrásból származik. E két fajta közt gyakran elmosódnak a különbségek, mivel szinte minden modern fegyverben együttesen használják őket: egy kisebb fissziós bomba segítségével érik el a magas hőmérsékletnek és nyomásnak a fúzióhoz szükséges körülményeit; másfelől a fissziós eszközök is hatékonyabban működnek, ha egy fúziós mag előbb beindítja a bomba energiáját.

Mivel a fissziós és fúziós bombák közös jellemzője, hogy az atommag átalakítása révén szabadítanak fel energiát, a legpontosabb közös elnevezés e rendszerek különféle formáira a „nukleáris fegyver”.

Közös még bennük, hogy előállításuk rendkívül komoly munkával, kutatással és mértéktelen anyagi ráfordítással jár, nem is számolva a szükséges sugárzó anyagok beszerzésének vagy előállításának korlátaival.

Ami azonban már sajnos biztos, hogy Észak Koreának ezeket sikerült áthidalnia, azt azonban senki sem tudja, hogy a halálos végtermék tulajdonképpen mekkora és a működése mennyire megbízható.

A megbízhatóság és a hordozórakétával kompatibilis méret produkálása nélkül ugyanis ez a bomba még mindig nem több mint egy rendkívül költséges és hihetetlenül környezetszennyező tereprendező gép.

Ha azonban figyelembe vesszük azt is, hogy Kim Dzsongun bizonyítottan tud gondolkodni, hiszen a rendkívüli nyomor, nélkülözés és külföldi beavatkozási kísérlet ellenére képes az országa egyben tartására -még ha ez a mi fogalmaink szerint elképzelhetetlen is- akkor kijelenthetjük, hogy nem fog ujjat húzni a világgal, hiszen nyilvánvalóan elbukna.

Forrás:

kép: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 

 

2017 Kidsnews | All rights reserved
%d blogger ezt szereti: