Kiss Péter világítástechnikus


kidsnews (124éves) - 12 hónapja

Magyarországon a színházak első megjelenése Mária Terézia idejére tehető, de az első igazi színtársulat 1790-ben Budán alakult meg Kelemen László vezetésével. A társulat azonban a Martinovics-féle mozgalom leleplezése után a 1796-ban feloszlott.

Pár év szünet után a megalakult a második magyar színésztársaság, akkor már neves színészekkel és egészen 1815-ig játszottak darabokat a fővárosban. A bemutatott előadásokat jellemzően német színházaktól kölcsönözték és a szövegeket a színészek maguk fordították le.

1840-ben megnyílt a Nemzeti Színház Budapesten, így a magyar színházművészet végleges otthonra talált.

A színház világának legismertebb szereplői a drámaírók és a színművészek de azt szokták mondani, hogy a színház lényegesen több, mint ami magán a színpadon látható, egy igazi csapatmunka. Magába foglalja azt világot, ami a színfalak mögött húzódik, a jelmezek és a díszletek készítőitől a kellékeseken át a technikusokig.

A kidsnews.hu Kiss Péterrel készített interjút a témában.

Péter mi a te szereped egy színházban?

Megnevezésében világítástechnikus vagyok, de ha azt kérdezik, hogy mit csinálok akkor azt szoktam mondani rövid válaszként, hogy „koncertvilágítás”, de ennél sokkal több félét csinálok. Világítok komoly zenét, könnyű zenét, operát, gyerekdarabokat, azt szoktam mondani, hogy mindent kivéve a prózát.

Nekem szerencsém van mert olyan színházban tudok dolgozni, ahol nagyon korszerű eszközöket tudunk használni. Ennek elsősorban az az oka, hogy a beérkező produkciókat kell nagyon gyorsan színpadra állítani, ez pedig nem működhetne jó a technikai környezet nélkül.

Emellett több, a világítástechnikával kapcsolatos témakörben tevékenykedem: Tematikus kurzusokat tartok, látványtervezéssel és rendszer-tervezéssel foglalkozom. Egy piacvezető világítástechnikai vezérlőrendszer hazai technikai támogatását vezetem: Tanítom a pultok kezelését és műszaki kérdésekre válaszolok.

Hogyan néz ki egy átlagos napod, hogyan indul a felkészülés?

Olyan helyen dolgozom, ahol gyakorlatilag aznapra kell megcsinálni mindent, mert gyors egymásutánban követik egymást a különböző produkciók. Néha gyakorlatilag csak egy napunk van egy produkció, előadás színpadra állítására.

Ilyenkor megérkezik a stáb és gyorsan elmondják, hogy mit szeretnének. Általában a darab jellegétől függ erősen, hogy mire van szükség, mert például teljesen mást kell csinálunk egy gyerekdarabnál és mást egy könnyűzenei koncertnél vagy akár egy operánál.

Van, aki már az egyeztetések alkalmával jelzi, hogy mit szeretne, de van, hogy például egy jazz koncertnél csak annyit mondanak, hogy „legyenek szépek a fények”. Na ilyenkor rutinból kell megoldani a feladatot. Azt hiszem elmondhatjuk, hogy a munkám elég változatos.

A munkád úgy kell elképzelnünk, hogy te az elképzelések alapján programokat írsz?

A világítás vezérlése egy célhardveren, egy úgynevezett fénypulton keresztül történik, amin fut egy speciális szoftver. Ezen keresztül kell beállítani a lámpák különböző tulajdonságait, paramétereit, színeit, pozícióit. Egy színházi előadás lépésről lépésre le van programozva, egy élő zenei koncerten viszont csak alap-pozíciók, színek vannak beállítva, és élőben válogatjuk ki, hogy az adott számhoz mi illik leginkább.

Átlagosan egy héten négy napot dolgozom, de akkor reggeltől estig. Már a próba előtt be kell szerelni állítani az eszközöket és így általában egy teljes napot vesz igénybe egy-egy produkció.

Azt tudni kell, hogy ebben a szakmában nem létezik hétvége, csak munkanapok vannak, hogy ezek épp vasárnapra vagy hétfőre esnek az teljesen mindegy.

Hogyan mérhető a sikere a munkádnak?

A színházban a siker mértékegysége a taps és ez a taps nemcsak a szereplőknek, hanem a benne közreműködőknek is szól. Nálunk az előadások döntő része teltházzal megy ezen keresztül is mérhető, hogy egy minőségi produkciót teszünk-e a színpadra. A másik oldalról: az is lehet siker, hogy egyre több helyre hívnak tervezni, oktatni.

Hogyan lesz valakiből világítástechnikus, mit kell tanulni ehhez a szakmához, milyen affinitással kell rendelkezni?

Azt szokták mondani, hogy határterület ez a szakma, a művészeti és a technikai dolgok határán van.

Kell hozzá művészi érzék, ahogy a színeket és a formákat, a látványt kell tudni elképzelni, de jó műszaki érzék és tudásanyag is kell hozzá, tudni kell, hogy milyen eszközöket, milyen módon kell programozni vagy beállítani ahhoz, hogy az elképzelés meg is valósulhasson.

Sajnos ezt ebben a formában Magyarországon nem tanítják, amikor én kezdtem akkor különösen nem tanították, így tulajdonképpen csak belecsöppenni lehet.

Ezek szerint külföldön van ennek intézményesített oktatási formája?

Jobb van, mint nálunk, de azon a szinten, ahova nekem sikerült eljutni, külföldön sem tanítják ezt.

Melyek voltak a legnagyobb nevű produkciók, amelyekben dolgoztál?

Több mint negyed-századot töltöttem már ezen a szakterületen, az utóbbi évtizedet, nagy szerencsémre, kiemelkedő műszaki és művészi színvonalú környezetben, nagyon nehéz lenne egy-egy produkciót, vagy előadót kiemelni.

Inkább néhány személyes kedvencemet említeném. A külföldiek közül Tommy Emanuel gitár-művész, és Cameron Carpenter orgonista tudott többször is lenyűgözni.

Itthon nagy kedvencem a Cotton Club Singers, velük már turnét is csináltam. A másik óriás-produkció Ákos, akinek több arénás koncertjén is dolgoztam, én készítettem a világítási rendszer vezérlési terveit, illetve bedolgoztam az előzetes látványtervezés munkálataiba.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Forrás:

fotó: Kiss Péter

2017 Kidsnews | All rights reserved