Mamut “Jurassic Park”


Eboss Boss (11éves) - 11 hónapja

Napjainkban a tudósok ismerik már azt a tudományos utat, ami a mamut és jó néhány egyéb kihalt faj visszahozását jelentheti az életbe. Klassz. Szóval megvalósulhat az igazi Jurassic Park, de sajnos nem dinókkal, inkább nem annyira régen kihalt fajokkal. Mondjuk azért ez sem rossz. Ez egy új, születendő tudomány, amit  általában deextinkcióként említenek a tudománnyal foglalkozók, mert még igazán neve sincs.

Szóval kihalt fajok visszahozásával próbálkoznak (egyébként kihalt fajoknak azokat a fajokat hívjuk, aminek egyetlen tagját sem láttuk már legalább ötven éve), ilyen a tasmán tigris, melynek utolsó  ismert tagja  1936-ban pusztult el, vagy a híres Dodó madár, ami az 1600-as években pusztult ki. Ennek a csoportnak a legismertebb tagja a mamut, már 3600 éve nem él a Földön.​

A mamutok kipusztulása számtalan vitára adott már okot, a kutatók nagyobbik része a Föld felmelegedésre gyanakszik, és van, aki az emberre, aki rendszeresen vadászta a mamutokat. Ami biztos az ügyben, hogy a mamutok egyedszáma ugyanúgy, mint a kardfogú tigriseké vagy a földi lajhároké, nagyon gyorsan csökkent körülbelül 12 000 éve, amikor a Föld erőteljes felmelegedésbe kezdett. Ennek hatására ért véget a jégkorszak, és kb. 8000-6000 évvel ezelőttre a felmelegedő bolygó terepviszonyai jelentősen átalakultak.

A mamutok által kedvelt jeges, sztyeppés tundra (jeges, füves puszta) helyét felváltotta a melegebb éghajlatokra jellemző növényzet, ezért a mamutok a korábbi élőhelyük tíz százalékára szorultak vissza. De ez nem okozta volna a teljes kihalást, inkább az ember beavatkozása pecsételte meg a sorsukat. A melegedő éghajlat ugyanis azt is eredményezte, hogy az ősember képes volt behatolni a mamutok területére, és képes volt őket elejteni. Néhány kutató számítása alapján a mamutok már akkor is kihaltak volna, ha egy-egy embercsoport kétszáz évente zsákmányolt volna egyetlen állatot, de ennél sokkal többet vadásztak le az ősközösségben élő emberek.

Persze mindig akadnak kételkedők és a tudomány is fejlődik, szóval nem olyan régen kiderült, hogy a jeges-tengeri Vrangel-szigeten élt és kb. 3600 éve kipusztult utolsó mamutpéldányokkal nem is az ember végzett, hanem a kis egyedszám miatt az egymás közötti szaporodás a mamutnépesség belterjessé és ezzel együtt betegessé, furcsává válását okozta. A csont- és agyardarabokból nyert mintákkal igazolták az utolsó mamutokban felhalmozódott genetikai betegségeket, hogy például különösen fényes szőrük lett, nem volt szaglásuk és kerülték egymás társaságát.

A tudósok szerint így nem csoda, hogy kihaltak. Persze van még számtalan elmélet a kihalásukról, de mi maradunk a genetikusokénál, ugyanis egy másik genetikus kutató (aki szerintem totális sci-fi rajongó lehet) azzal kísérletezik, hogy visszahozza a mamutokat, vagy  a kihalt észak-amerikai vándorgalambot. A fickót George Church-nek hívják és a brit Harvard Egyetem kutatója, aki kollégáival összeillesztette a mamut örökítő génjeit egy elefánt bőrsejtjének génjeivel, ezzel létrehozva egy élő hibrid sejtet, majd megfigyelték a változást a zsírsejtben, a kinövő bunda hosszára és színére koncentrálva.

A következő lépés, hogy ezeket a sejteket képesek legyenek szövetekké alakítani. Persze attól, hogy beérve egy állatkertbe jeges mezőkön mamutot lássunk, még nagyon messze vagyunk, úgy is mondhatnám, hogy egy nagyon sokszintes skálán megtettük az első szintet, de még sok-sok szint vár a tudósokra.

Forrás:

Cikk 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 

kép:pixabay

2017 Kidsnews | All rights reserved
%d blogger ezt szereti: