Lételemünk, a nevetés


Poscher Dominik (18éves) - 1 éve

Automatikusan életbe lépő cselekvés, melynek pillanatában a mámor uralkodik el rajtunk, s megfeledkezünk mindenről. Művelhetjük nesztelenül, harsányan, zárt ajkakkal, nyitott szájjal, előre-hátra dőlve, rángatózva, remegve, vagy akár mindezt ötvözve. A méltán nagyra becsült nevetés, amit nélkülözve az élet merev, besavanyodott oldala nyer teret. De mivel nekünk, embereknek szükséges az édes pillanatok megléte, így igyekszünk a mindennapjainkat megtölteni ezekkel a számunkra kedves momentumokkal.

Na de mi(k) az(ok), ami(k) miatt ekkora vonzerő lakozik benne?

Felszabadultak leszünk, miközben kikapcsol az agyunk, és önfeledten élvezzük a boldog másodperceket. Rosszabb hangulatú óráinkra is gyógyír lehet, tehát a maga búfelejtő funkciója ugyancsak adott. Emellett kapcsolat- és barátságépítés szempontjából sem utolsó, az együtt nevetések olykor felejthetetlen emlékekkel tudnak gazdagítani.

Többféle típust különböztetünk meg. Elejthetünk egy-egy kacajt mókásabb történésekre reagálva, nevethetünk kínunkban, vagy akár hahotázhatunk kirívóan. Utóbbiból még röhögő görcs is kisülhet, ami az abszolút csúcsnak tekinthető. Ilyenkor has tájékon egy egészséges fájdalom is kialakulhat, ami viszont igencsak kívánatos. Voltaképpen mazochista módon vágyunk erre a szúró érzésre.

Komolyabb nevetés eredményeképpen a testben fokozódik az endorfintermelés – ezt nevezi a köznyelv boldogsághormonnak. Az endorfin hatására a fájdalomküszöb nő ideiglenesen. A rengeteg kacagás arról is gondoskodik, hogy csökkenjen a stresszhormon, a kortizol termelése. Mára már bizonyított, hogy a túl sok kortizol egyértelműen kapcsolatba hozható a depresszióval, és sok szervi problémával is.

Amennyiben egy mosoly nem őszinte, az már régen rossz. Általában a füllenteni szándékozó, vagy a beilleszkedéssel küszködő személyek teszik ezt az előrelépés érdekében. A nevetést erőltetése azonban amellett, hogy szánalmas, szembeötlő is, így aztán nem ajánlatos.

Akárcsak a végeláthatatlan vihorászás minden egyes kis apróságra, ami noha eleinte aranyos, egy idő után meglehetősen irritáló. Velük szemben állnak azok, akik immunisak a poénra, így tőlük távol el ez a ténykedés. Általában ezekkel a személyekkel nem is igazán szimpatizálunk. Az aranyközépút a legjobb megoldás, nevetünk, amikor úgy érezzük, hiszen a tényleges jókedvet csak ez garantálja.

A poénos szituációk, viccek, ironikus megjegyzések egyaránt kiválthatják az ingert. Vagyis leginkább más személyek késztetnek minket vigyorgásra. Időtálló hát, hogy rátérjünk a nevetés kapcsán szóba kerülő, “semmihez sem fogható érzés” féle mondat megcáfolására.

Másokat kacagásra bírni ugyanis hasonló módon fantasztikus. Látni, ahogy eltorzult arccal fulladozik társunk egy megszólalásunk után, miközben nekünk is mosolyra hajlik a szánk. Mindez egy visszajelzés, hogy valamit jól csinál az ember, s emiatt joggal lehet büszke magára. Nevettetni tehát legalább annyira csodálatos, mint nevetni.
Utóbbihoz azonban elég csak ellazulni és élvezni, hogy van.
Dőreség lenne kihasználatlanul hagyni az élet ezen lehetőségeit…

 

2017 Kidsnews | All rights reserved
%d blogger ezt szereti: