A sast nem lehet a ketrecben tartani


kidsnews (124éves) - 1 éve

1976. szeptember 6-án Japán felett, a Hokkaido prefektúra északi részén, a felhőkből ereszkedni kezdett egy iker sugárhajtóműves katonai repülőgép, amely szürkére festett, titánium és nikkel ötvözetű sárkányszerkezetén ott virított a Szovjetunió vörös csillaga.

Ilyen repülőt senki sem látott addig, hiszen a MIG 25 Foxbat, néhány évvel korábban 1970-ben került hadrendbe a Szovjetunióban.

Ez a szuperszonikus elfogó és felderítő repülőgép, akkoriban a leggyorsabb és legtitkosabb hadászati repülőgépek közé tartozott a maga 3493 kilométerórás végsebességével.

A gép ezután tovább ereszkedve megközelítette a Hakodatei polgári repülőtér kifutó pályáját majd az akkor még ismeretlen pilóta letette a gépet az üres betonra. Bár intenzíven fékezett, hamar kiderült, hogy a polgári gépeknek tervezett kifutó nem elég hosszú, így a harci repülő túlgurult a pályán majd odébb a füvön állt meg.

A pilóta kimászott a pilótafülkéből és talán arra gondolva, hogy a két üvöltő Tumanskiy R-15 gázturbina hangja és a korábban sohasem látott repülő sziluettje nem volt elég feltűnő, két lövést adott le a levegőbe a szolgálati fegyveréből.

Néhány perc múlva, a gép környéke tele volt katonákkal, rendőrökkel, amikor is a szovjet légvédelmi erők 29 éves tisztje, Viktor Ivanovics Belenko hadnagy bejelentette, hogy gépet és a gépkönyvet átadva politikai menedékjogot kér.

Viktor Ivanovics Belenko azon kevesek egyike volt, akik kiképzést kaptak erre a különleges harci gépre. A Szovjetunióban akkoriban kiemelkedő megbecsülésnek örvendett, kifejezetten magas fizetést kapott, bejutott az elitnek fenntartott áruházakba, volt autója és otthona is.

Mindezek ellenére azonban elbizonytalanodott, csalódott a kommunizmusban, a kommunista diktatúrában, egyre cinikusabbá vált.

A technikai tudásom segítségével kérdőjeleztem meg a szovjet rendszert.” mondta később.

Azon gondolkodott, hogy ha az Egyesült Államok, olyan rosszul működik, mint mondják a propagandafilmeken, akkor hogyan küldhettek embert a holdra, hogyan élhet ott több Nobel-díjas, mint a Szovjetunióban?

A hidegháborús időkben az Egyesült Államok számára a MiG-25 technikai adatainak, repülési képességének, fegyverzetének megismerése kulcsfontosságú hírszerzési cél volt. Félelmeik szerint ez volt az egyetlen olyan repülő, amely képes volt elfogni vagy akár megsemmísíteni a Lockheed SR–71 Blackbird nagy hatótávolságú stratégiai felderítő repülőgépet, amelyről előszeretettel fényképezték az amerikaiak a szovjet városokat, katonai létesítményeket.

Erre való tekintettel Belenko számára a MiG-25 volt a jövő kulcsa, egy gyakorló köteléket bontva, teli tank üzemanyaggal indult el, pár méterrel a tenger felett repülve jutott el japánba, így játszva ki a radarokat és az üldözőket.

Bár a japánok féltek a moszkvai megtorlástól és a gépet sosem adták át az amerikaiaknak és repülni sem engedték, lehetőséget adtak annak helyszíni megismerésére.

Az amerikai szakértők ezt követően, a fallal körülvett még mindig a kifutó végén álló repülőgépet megvizsgálták és dokumentálták, hogy bár a MiG-25 Foxbat lenyűgöző repülőgép mégsem annyira fejlett, mint azt korábban hitték.

Gerald Ford elnök, a hivatala utolsó évében ugyan politikai menedékjogot adott a pilótának, de a néhány hónappal később a hivatalba lépő Jimmy Carter -a szovjet-amerikai viszony rendezése reményében- elrendelte, hogy a gépet szolgáltassák vissza a szovjeteknek. Négy évvel később, az amerikai kongresszus rendkívüli törvényjavaslata alapján Viktor Belenko repülő hadnagy a szovjet légierő egykori tagja megkapta az amerikai állampolgárságot. Egy időre a bosszútól tartva új identitást is kapott, de a Szovjetunió bukásával visszakaphatta igazi nevét.

Amikor 20 évvel később egy interjúban a motivációjáról kérdezték Viktor Belenko annyit mondott „A sast nem lehet a ketrecben tartani.” A mai napig az Egyesült Államokban él és dolgozik.

Forrás:

cikk 1, 2,

Kép 1, 2, 3, 4,

2017 Kidsnews | All rights reserved