A számolás joga – Hidden Figures


Matuz Ágnes (15éves) - 1 éve

A film 1961-ben játszódik, amikor is Amerikában még javában korlátozták az afroamerikai társadalmat, a nőkről nem is beszélve. Főhősnőnk, aki mindkét kategóriába beletartozik, a NASA-nak dogozik két barátnőjével, számolóként. Katherine kap egy megbízás így bekerül az rakétaprogram kellős közepébe, hogy a többiek számításait ellenőrizze. Új munkahelyén még soha nem dolgozott színesbőrű, nemhogy nő, így eleve rosszul fogadják. Munkája során kiderül róla, mennyire tehetséges és egyre fontosabb számításokat bíznak rá, azonban megbecsülése nem változik. Még mindig szembe kell néznie a rengeteg ellenszenvvel, és lebecsüléssel. Küzdenie kell a szabályokkal is, hiszen ezekből jópár ellene szól. Eközben Mary barátnője azért teper, hogy felvegyék egy csak fehéreknek fenntartott egyetemre, ahova bírói engedéllyel nagy nehezen végül fel is veszik, így mérnök válhat belőle. Dorothy pedig időközben kitanulja a programozást, így felveszik, hogy kezelje az IBM-et, az új számítógépet. A kis csapat együtt néz szembe az atrocitásokkal, hogy végül bebizonyíthassák, egy nő néha jobb bármelyik férfinál.

Amikor először láttam a filmet, az jutott eszembe, hogy hogyan lehetséges, hogy ez a történet csak most került filmvászonra. Eddig fel sem tűnt, hogy az űrkutatásokkal kapcsolatos filmekben a vezérlőpult mögött mindig csupa fehér férfi ül. És mégis most, bármennyire is titkolták eddig, (vagy nem,) kiderül, hogy nem is egy nő dolgozott a rakétaprogramban. Sőt, odáig is elmennék, hogy e nélkül a három nő nélkül fel sem szállt volna az a rakéta.

Katherine-t nagyon tisztelem. Hiszen nemcsak hogy otthon nevel egyedül három gyereket, de nap, mint nap szembe kell néznie munkatársaival, akik kifogásolják nemét és bőrszínét. És olyan jól állja a sarat, hogy le a kalappal. Olyan dolgokat számolt ki, amiknek én még az alapelemeit sem értem. Fantasztikus nő, és példaértékűen küzd, hogy feljuthasson a rakéta az űrbe.

A másik kedvenc szereplőm nem más, mint Mary. Hogy miért? Mert mindig kimondja, amit gondol, néha még akkor is, amikor nem kéne, harcol a jogaiért és nem hagyja, hogy semmibe vegyék. De tetszett Dorothy is, aki az összes számolónő érdekeit is nézi, vigyáz a lányokra, ráadásul nagyon találékony.

Jim is szimpi, aki habár egy elég ellenszenves mondattal indít, („Már nőket is alkalmaznak a NASA-nál?”), de ezután szinte rögtön bocsánatot is kér érte, és szerelembe esik Katherinnel, aminek házasság lesz a vége. Ennek nagyon örültem, mert ez a nő igazán megérdemelte a boldogságot. Másik férfi szereplő, akit bírtam, Katherine főnöke, Harisson, aki szerintem nagy jellemfejlődésen megy keresztül. A film elején ő is lebecsüli Katherinet, de minél tovább haladunk a történetben, annál szimpatikusabb lesz. Elkezd kiállni Katherinért, és belátja, hogy a nő tehetséges, és érdemes a feladatára. Háttérbe szorítja előítéleteit, a munka elvégzése érdekében, mert tudja, ez csak Katherinnel fog menni.

Ebből a történetből erőt meríthet mindenki, és olyan témát dolgoz fel, amiről mindenkinek beszélnie kell.

Nézzétek meg, mert nem fogjátok megbánni!

 

Forrás:

Fotó: 

Fotó2

 

2017 Kidsnews | All rights reserved