Világvándor – Szentirmai Eszter


Tigirl (13éves) - 1 éve

Szentirmai Eszter egy különleges lány: kétszer körbeutazta már a Földet, csupán mert volt bátorsága kilépni a komfortzónájából, és útra kelni. Unta a rutint, ami a munkával járt, és így akart kitörni a mindennapokból.

Kicsi kora óta vágyott az utazásra, de sajnos nem volt lehetősége rá, először az egyetem elvégzése után jutott ki Ázsiába. Itt ismerkedett meg „volt” barátjával, akivel nemsokára összeköltöztek Belgiumban. Eszter közgazdaságtant tanult, és hamarosan értékesítőként dolgozott. Egyébként az ő ügyfele volt pl. a Milka, ő tervezte meg, hogy a csokik dobozain milyen fajta nyomtatás legyen, az hány színből készüljön és mennyibe kerüljön, honnan hova szállítsák. Csupa irodai munka, amit megunt. Ekkor kezdett el utazgatni barátjával.

Eszter mindig is el szeretett volna menni Afrikába, így nem csoda, hogy elsőként oda repült el „világ-körbeutazós” korszakában. Segítséget akart nyújtani a szegényeknek, ezért Kenyában és Ugandában kezdeményezett méhészeti projekteteket: adományokból kaptárakat vásárolt, és egy helyi méhészt felkért, hogy tanítsa meg az ottlakókat méhészkedni. Felmerülhet az olvasóban a kérdés, hogy miért nem készételt, ruhát, vagy eszközt adott az afrikaiaknak. Eszter elmélete szerint „a rengeteg segélyprogrammal rászoktatjuk az embereket arra, hogy igazából nem kell dolgozniuk semmit, mert úgyis külföldről megkapják az ételt, ruhát, egyebeket. Ezért gondoltam, hogy így segítek nekik, mert, ha mézet akarnak, akkor ahhoz méhészkedniük kell.”

Az afrikai program után már csak a „nyaralás” kedvéért utazgattak barátjával. Kenya és Uganda után megálltak Ruandában, Tanzániában, Zambiában, Botsvánában, Namíbiában, Dél-Afrikában és Szváziföldön.
Eszter azért sokszor megállt egy-egy helyen pár hétre, mert szerinte „az ember azért elfárad a folytonos utazástól, hogy minden nap van valami újdonság, hogy minden nap más ágyban alszik.” Ezért néha megáll: „jó, akkor pár hétig itt maradok, főzök magamnak kaját, és egy kicsit normális életem lesz”.

Egyik ilyen megállója Brazília volt, de csak 2 hétig. Innen a tél hiánya miatt mentek el júliusban Patagóniába, ahol szintén két hétig önkéntes munkát végzett. Ezután másfél hónapot töltött egy majomrezervátumban, Panamában. Itt azonban kórházba került, így 3 hétig még maradnia kellett.
Ezeken a helyeken kívül járt még a varázslatos Kubában, Costa Rica-i és dél-amerikai esőerdőkben, belízei atolloknál és korallzátonynál (az atoll úgy alakul ki, hogy a már nem működő vulkánokon letelepülnek a korallok és más élőlények).

Egy érdekes történet: az Emirátusokban járva nem hotelben aludtak Eszterék, hanem az utcán, épp egy mecsethez tartó férfit kérdeztek meg, hadd aludjanak nála. A férfi persze megengedte, és elvitte őket a házához. Hatalmas palotához érkeztek parkolóházzal, és rengeteg autóval. Eszter megkérdezte:
– Ti ilyen megosztott apartmanban laktok?
– Nem, ez csak a családomé.
A vacsorát szolgák kínálták a vendégeknek. Bár nagyon gazdag család volt, ragaszkodtak hagyományaikhoz, ezért nem voltak székek, asztalok, hanem a földön ülve ettek.

2017 Kidsnews | All rights reserved