Az Egri Szalag Ázsiában


Virginia (15éves) - 3 hete

Szabó Ádámról a fiúról, aki körbecangázza Földet korábban elkezdtünk egy cikksorozatot.Eddig huszonnégy országot járt be, sok ezer kilométert tett meg. Most a Délkelet-ázsiai útjáról mesélt a kidsnews szerkesztőségének.

Ázsia kultúrája merőben különbözik az európaitól. Te milyen nagy különbségeket tudnál ezzel kapcsolatba fölhozni?

Az ázsiai emberek mind tartoznak valamilyen valláshoz ott szinte elképzelhetetlen, hogy valaki azt mondja, hogy én nem hiszek istenben. Ott mindenki hisz valamiben, a  buddhizmus, hinduizmus, muzulmán vallások vannak inkább többségben, de ha nem is úgy mint Európában a kereszténység is jelen van. Teljesen máshogy gyakorolják, és ezek a vallások teljes egészében megférnek egymás mellett, nincsenek nagy vallási különbségek, de sokkal mélyebben gyakorolják az istenhitet, mint az európaiak, sokkal többet foglalkoznak vele.

Nagyon barátságosak egymással az emberek, ez egy hatalmas különbség az ázsiai és az európai kultúra között. A másik óriási eltérés, hogy a legtöbb ázsiai ország a harmadik világhoz tartozik, tehát szegények és teljesen más az értékrendjük, mint az első világ országainak. Európában nagyon nagy hangsúlyt kap a pénz, az anyagi javak, ez Ázsiában nem így van. Ott inkább az emberi kapcsolatok jelentenek igazi értéket. Persze itt is vannak kivételek, vannak akik a pénz keltette hamis illúziót kergetik egy jobb élet reményében. Tény, hogy jóval kevesebben, mint a nyugati kultúrában.

Hogy fogadtak egy ázsiai kis faluban? Mi volt reakciójuk rád?

Nagyon felkeltettem az érdeklődésüket és a figyelmüket, eleve a bőröm színe miatt. Látják, hogy én nem ázsiai vagyok és szerintük, aki nem ázsiai az csakis amerikai lehet. Ők így osztják ketté a világunkat, ami egy kicsit fura, de nagyon kedvesek. Kérdezgetnek „oh, mister, mi a helyzet?” Érdeklődéssel fogadnak, és tisztelettel bánnak mindenkivel. Ez nekik egy alapvető szokásuk és mentalitásuk, hogy a vendéggel úgy bánnak, mint a királlyal.

A muszlim vallásban például úgy szokás, hogy a vendéggel sokkal jobban kell bánni mint saját magukkal. A Koránban az áll, hogy a vendéget az első napon full luxus illeti, a második nap úgy kell vele bánni, mint saját magaddal, és a harmadik napon is ezt kell hozni.

Máshol is szívesen fogadtak, örültek, hogy beszélgethettünk, és nem mindennapi élményeket és értékeket oszthatunk meg egymással. Úgyhogy szerintem nagyon kedvesen, jól fogadtak.

Milyen keretek között zajlik egy belső-ázsiai kis falu élete? Mennyire tér el a miénktől?

Nagyon sok mindenben eltér a miénktől, ők tényleg csak azokkal a dolgokkal foglalkoznak, ami az életükhöz, a mindennapjaikhoz kell.  Ez leginkább mezőgazdaság, állattenyésztés és gyereknevelés. Távol áll tőlük, hogy egy IT-s internetfejlesztő irodában üljenek éveken át, heti öt nap, napi nyolc órát.

Ez számomra nagyon szimpatikus, mert úgy gondolom, hogy a jelen korunkban a technológia fejlődése meghaladja az egészséges mértéket. Már bőven rendelkezésünkre áll minden, aminek segítségével egyszerűbben élhetnénk. Mi valahogy mégis egyre bonyolultabban élünk, mert nem arra használjuk a tudásunkat, amire kellene. Például az internetnek megkérdőjelezhetetlen a haszna, hiszen hatalmas távolságokat hidalhat át a kommunikációban és információ megosztásban, mégis ha körbe nézek azt látom, hogy sokan a Facebookon, vagy egyéb közösségi oldalakon élik az életüket, pont az igazi kapcsolatok rovására. Átestünk a ló túloldalára csupán azért, mert nincs önkontrollunk. Ez nem egy bölcs társadalomra vall és így használva bármit is inkább eltávolít a lényegtől és a céltól, nem pedig közelebb visz hozzá. Na meg persze túl sokat is gondolkodunk, így akarunk megoldást találni a szintén gondolkodásból fakadó problémákra. Albert Einsteinnek az egyik mondata jut eszembe miszerint egy adott problémának a megoldására nincs lehetőség ugyanazon a szinten, ahonnan az a probléma származik. Magyarul túl kell tudnunk látni magunkon és egy más szemszögből kell visszatekinteni mindarra, amit teszünk. Így lehetőségünk nyílik egy szebb világ létrehozására. Az ázsiaiak ebben talán jobbak, mert ők a technológia helyett a békességet részesítik előnyben. A kis ázsiai falvakban annyira megvan ez a békesség, mint kevés más helyen a világban.  Mindenki nyugodt tényleg azzal foglalkozik, amivel már a felmenői is.

Hozzáteszem a legtöbb helyre és emberhez még nem jutottak el azok a technológiai vívmányok, amik idővel zavart is okozhatnak majd, épp úgy mint a “fejlettebb” társadalmakban.  Egyelőre élik a jól megszokott életüket és ez külső szemmel bölcsességről árulkodik. Hogy ebbe mennyi a tudatosság, azt nem tudom. Mindenesetre sokkal nyugodtabbak, mint mi európaiak.

Reggel kimennek a földekre, termesztik a rizst, ami nagyon sok munkát igényel. Viszont a munkához való hozzáállásuk is teljesen más, mint a nyugati civilizációban. Nekik ez nem olyan munka mint amilyen nekünk lenne, ők nagyon szívesen vannak a földeken. Nem találnak kifogást, a pár hónapos csecsemővel is kimegy az anya, ott van a hátán felkötve a gyerek, és az asszony ugyanúgy dolgozik a rizsföldeken, mint a többiek. Ez nagyon jellemző a kis falvakra Ázsiában.

Az ételeiket is önmaguk készítik, nagyon friss ennivalók vannak, nincs olyan, hogy tárolgatják a maradékot. Egy nap akár háromszor is főznek, de általában mindig ugyanazt, nincs nagy választék az ételeik között. Kis túlzással van rizs, meg dal – ez egy lencseleves szerűség -, összességében nagyon egészségesen táplálkoznak sok gyümölcsöt, zöldséget esznek. A nyers alapanyagoknak viszont széles, színes skálája van.

Találkoztam olyan zöldséggel és gyümölccsel, amit még életemben nem láttam, és ahogy egyre keletebbre haladunk ez csak színesedik.

Hogy tetszett India? Milyen volta kultúrája?

India egy külön fejezet az utazásomon belül. Egyrészt Indiában töltöttem a legtöbb időt, majdnem öt hónapot, másrészt egész Indiát beutaztam a partok mentén, lementem a legdélibb pontjára.

India úgy néz ki mint egy háromszög és én a háromszög szélén bicikliztem, az egyik oldalon le a másikon pedig felmentem. Belső Indiában nem sokat utaztam, volt egy-két hely, amit megnéztem, de inkább a partok közelében maradtam.

Indiába Pakisztánból érkeztem 2015. december elején. Miután a fővárosba, Delhibe kerekeztem, tőle kicsit dél-keletre folytattam az utam, megnéztem a híres Taj Mahalt, majd újra a nyugati part felé fordultam. Bombaon, Goán, Kernatakán, Keralán bicikliztem keresztül, mire közel két hónap alatt elértem India legdélibb pontját, Kanyakumarit egy kis hangulatos keresztény várost, ahol a Bengáli-öböl, az Indiai óceán és az Arab tenger találkozik. Nagyon különleges hely, hálás vagyok amiért volt lehetőségem itt is eltölteni egy kis időt.

Majd a nagy V alakú indiai szubkontinens keleti partján kezdtem visszatekerni, a több ezer kilométerre lévő Himalája felé. Míg elértem a nepáli határt újabb másfél hónap telt el. India hatalmas ország, a lakosság tekintetében a világon a második helyen van. Az egyetlen ország, ahol mind a 8 fő világvallás megtalálható. Ezen kívül persze még száz és száz ágra bontják szét ezeket a vallásokat a hívőik. Ez a nyelvvel is így van. Kb. kétezer különböző nyelvet, dialektust, különböztetnek meg Indiában. A szivárvány színe pusztán üres képzelet India igazi színességéhez képest.  Nem mindenki tudja befogadni, amivel Indiában szembesül, ha egy más kultúrából látogat ide. Ez vagy első látásra szerelem, vagy csalódás. Nálam az első történt. Sok igazi bölcsességet lehet tanulni itt, de még több a hamis kuruzslás. Nem árt résen lenni, mert sok indiai rafinált. A pénz itt is sokaknál fontosabb, mint az igaz hit. De óvatossággal és határozott fellépéssel könnyen kezelhetőek az ebből adódó helyzetek. Ha viszont igazhitű emberekkel találkozunk az felbecsülhetetlen értékű beszélgetéshez vezet legtöbbször. Sokat lehet Indiában tanulni, nagyon sokat.

A híres Varanaszi volt az utolsó nagyváros Indiában mielőtt Nepálba érkeztem volna. Majd ebbe az új országba érve feljutottam egészen a 8100 méteres Annapurna alaptáboráig, ami még csak a felénél (4063m) van ennek a hatalmas hegynek. Így is napokig tartott a túra. Innen Kathmanduba mentem, majd újra vissza Indiába, de ezúttal a Szikkim nevű tartományba, ami Nepál és Buthán között van. Ez egy teljesen más India, mint amivel az előző, közel 4 hónapban találkoztam. Tiszta, hűvös és az emberek is kicsit mongolosabb vonásúak. Szikkim magyar vonatkozása a Darjeeling városában eltemetett nagy utazó és Ázsia kutató, Kőrösi Csoma Sándor, így tiszteletemet tudtam a sírjánál. Aztán még bicikliztem két hetet a Himalájában, és még hármat délebbre, a vízesések hazájában, Maghalaja tartományban. Kalkuttában kétszer is voltam, mert nem mehettem át a Burmai (Mianmar) határon és kénytelen voltam repülőre szállni.

Összesen 5 hónapot voltam Indiában, de ez az idő csak halvány ismeretet adott ennek az országnak a hihetetlen kultúrájából és természeti szépségéből.

Japán kultúrája semmihez sem fogható, téged rabul ejtett valami?   

Japán valóban semelyik másik országhoz nem hasonlítható. Ebből a szempontból olyan, mint India. Egy önálló gyöngyszem Földünk ékszeres dobozában. Persze jóval kisebb, mint a hatalmas India és szinte szöges ellentéte. Itt a káosz helyett mindennek tökéletesre fejlesztett rendszere van. Az emberek rendkívül alázatosak és tisztelettudóak. Érdeklődőek, de egyúttal félénkek. Míg az Indiaiak semmilyen privát szférát nem ismernek, a Japánokat úgy kell bátorítani, hogy jöjjenek közelebb, ha szeretnének valamit. Egy sima boltban a visszajárót hajlongva nyújtják felénk, ami kezdetben viccesnek tűnik, de minél jobban megismerjük ezt a kultúrát, annál jobban értjük meg és vesszük komolyan ezt a viselkedést. Ez már önmagában rabul ejtő. És a természetről, tájakról még nem is beszéltem.

Japán egy felgyorsult fegyelmezett munkamániás világnak látszik számunkra, te mit tapasztaltál? milyen az élet japánba ? Hogyan élnek testközelből. 

Általánosságban elmondható, hogy a japánok nagyon fegyelmezettek és hogy rengeteg időt töltenek a munkahelyükön. Ezt én is így láttam. Ez szerintem annak köszönhető, hogy kicsit talán átesnek a ló túl oldalára a tisztelet és a megfelelni akarás irányában. Még a jó dolgok is fordulatot vehetnek, ha túlzásba esünk velük. Sok japán él stresszes életet, de mivel bámulatosan fegyelmezettek, ennek jelét sem látni, csak elvétve. Látva és figyelve a kultúrájukat és a társadalmukat felfedeztem egészségtelen irányokat, ami a túlzott elfojtásból fakad.

Több ezer éves hagyományra tekintenek vissza a máig népszerű onsenek, a meleg vizes fürdők. Sokan itt kapcsolódnak ki és próbálják levezetni a munkájuk során felgyülemlett feszültséget. Ezeket én is előszeretettel látogattam és próbálgattam. Számomra különösen jól esett megmártózni a különböző medencékben. A biciklizéstől sokszor fáradt testrészeimet gyorsan tudtam így új erőre kapatni és nem utolsó szempontból tisztálkodni is itt volt a legegyszerűbb, mielőtt bebújtam volna a sátramba. Pontosan nem számoltam, de kb. 30 onsenben jártam, ami lehet soknak tűnik, de ha azt mondom, hogy több mint 26000 hőforrás található japánban, akkor ez a szám igencsak eltörpül. Amit még érdemes tudni, hogy ezeknek a helyeknek szigorú szabályai vannak. Nem lehet csak úgy srandpapucsban beslattyogni és egy bombával megérkezni a vízbe.

Első szabály, hogy csakis meztelenül léphetünk be. Maximum egy kis törölköző lehet nálunk, amit magunk elé tarthatunk, ha szégyenlősebbek vagyunk. Nagyon ritka a (mix) azaz vegyes onsen, ahol nők és férfiak együtt fürdenek, 95 százalékban külön történik a fürdőzés. Tetoválás nem lehet a testünkön, vagy legalábbis nem olyan helyen, ahol látható. Ez a jakuzák (alvilági bandák) miatt van így. Ők azzal különböztetik meg magukat, hogy tele vannak tetoválással. A békés emberek nem veszik jó néven, hogy egy jakuzával kell egy medencében, vagy szaunában lenniük. Félelmet kelthet az emberekben egy jakuza látogatása az onsenekben. Ezért tekintenek így a tetoválásra az átlagos japánok. Két esetben én is találkoztam jakuzával és amikor bejött a szaunába, rajtam kívül mindenki más kiment onnan. Aztán mi meg kettesben ücsörögtünk a 90 fokos kabinban. Bennem egyáltalán nem váltott ki félelmet, érdekességként éltem meg.

Japánt két természeti csoda kapcsán emlegetik leginkább, a cseresznyefa virágzás és az őszi lombhullatás miatt, te láttad valamelyiket? 

A cseresznyefa virágzás, ahogy ők hívják Sakura, délen kezdődik március tájékán. Majd fokozatosan halad észak felé és májusra eléri Hokkaidót, a legészakibb szigetet. Én is ekkorra értem oda. Kimondottan ezért mentem, hogy láthassam, ahogy virágba borulnak a fák és minden újra éledezni kezd a téli álomból. Pár nappal érkezésemet követően elkezdődött a csoda. Minden, de minden ünnepi ruhára váltott a szürke pizsamáról. A levegő még hűvös volt, de olykor már éreztette egy két langyos fuvallat a tavasz érkezését. A tulipán, a gyöngyvirág és még sok sok virág tette tarka-barkává a tájat, amerre csak a szem ellátott. Ehhez társultak még a távoli vulkáni kúpok havas süvegei. Máig vágyok vissza Japánba. 3 hétre mentem, de 3 hónap lett belőle. Az első felét Hokkaidón töltöttem és csak június közepén mentem át a fő szigetre Honshura. Itt is sok szép dologgal találkoztam, de mivel ez már sűrűbben lakott, mint Hokkaido, az emberi hatás is jóval érezhetőbb volt. Egészen Osakáig bicikliztem, Fukushima, Tokyo, és Kyotó érintésével. Itt ért véget ez a varázslatos három hónap és repültem át Hawaiira, ahol újból egy új fejezete kezdődött az utazásomnak.

Szalag utazásairól készített beszámolónk hamarosan folytatódik, figyeld a weboldalt a továbbiakért…

2017 Kidsnews | All rights reserved