Helló, netnemzedék….- interjú Bánki Benivel a XXI. századi Petőfivel


Szabó P. Dóra (17éves) - 1 hónapja

A hagyományos, papíralapú könyveket régóta temetik a digitális világ térnyerése miatt. Sokan állítják,nem kell a vers már mindenkinek. Ennek mond ellent Bánki Beni, a 18 éves Slam poetry költő. Költészet, rap, színház, stand up comedy keverékeként számon tartott műfaj fiatal tehetségével beszélgettünk.

 

„Kimondhatatlan jól van, ami van. Minden tetőről látni a napot.”

Pilinszky János

 

kidsnews: Kinek illetve minek a hatására kezdtél el írni?

Bánki Beni: A versmondással indult minden. Már általános iskolás koromban rengeteg szavalóversenyen vettem részt. Nagyon sok országos és kárpát-medencei díjat tudhatok magaménak. A számtalan verseny után kialakult bennem a vágy, hogy én is szeretnék valami hasonlót csinálni; tulajdonképpen a saját édesapám hatására kezdtem el írni. Mellesleg van egy mentorprogram, nevezetesen „50 magyar tehetséges fiatal”, ahol megkaptam mentoromnak Lackfi Jánost, aki jelenleg egyengeti az utam az írás terén.

Miről szoktál a leggyakrabban írni?

Nincs konkrét téma, amiről a legtöbbet írnék. Nyilván a szerelem nálam is többször megfordul, de a magánéleti dolgok ugyanúgy beépülnek a szövegeimbe: minden, ami szembe jön velem, amit tapasztalok. Viszont vannak olyan témák, amikkel kifejezetten azért foglalkozom, hogy mások is beszéljenek róluk. Ilyenek a társadalmi kérdések, társadalmi problémák, amikkel a fiatalokat szeretném megcélozni illetve gondolkodásra sarkallni; többek között volt szövegem a migrációval kapcsolatban. Ezen kívül az elfogadás témakörében és a szólásszabadság kapcsán is írtam már. Ilyen fajsúlyosabb témák mellett a kicsit könnyedébe dolgok, mint a fiatalok problémái, vagy akár a nap mint nap megtapasztalt dolgok is ihletet adnak.

Milyen témájú könyveket szeretsz olvasni?

Hű, nagyon szeretnék végre „testesebb” könyveket, pontosabban klasszikusokat olvasni, de az a helyzet, hogy ennyi forgatás és fellépés mellett nagyon nehezen tudok a szabadidőmben még olvasást is erőltetni illetve azt is belerakni. De nagyon sok verset olvasok a könyvek mellett, amik egy kicsit háttérbe szorultak az utóbbi időben; kortársaktól kezdve a klasszikusokig, ami szembe jön.

A célom az, hogy soha ne csak egy valakitől olvassak, hanem mindig több helyről, több embertől merítsek inspirációt.  A való életben nagyon sok olyan dologgal találjuk szembe magunkat, amit jelentéktelennek hiszünk, aztán ezek a dolgok pedig szépen beépülnek a szövegeinkbe.

Ha már felmerült az irodalom, van-e olyan költő, akire ha nem is „példaképként” tekintesz, de munkája, életpályája ösztönzőleg hat rád?

Az nagyon nagy plusz volt, amikor az első felolvasóestem után azt mondták, hogy én vagyok a XXI. századi Petőfi, ami nyilván túlzás volt, de engem mégis nagyon feldobott; alapvetően Petőfi életműve mindenképp példaként áll előttem.

Amennyiben akad szabadidőd, mivel foglalkozol a legszívesebben?

Viszonylag kevés szabadidőm van, de akkor szeretek a családommal, a barátaimmal lenni. Nagyon nagy „zene rajongó” vagyok, bár ilyen valójában nem is létezik, mivel a zenében nagyon sok stílus van. Rengeteg zenét hallgatok különböző előadóktól. Nagyon közel állnak hozzám az alternatív irányzatok, az izlandi zene. Ezen kívül az olvasás is jelen van, ámbár ahogy említettem, az utóbbi időben háttérbeszorult. Versekkel folyamatosan foglalkozom, még akkor is, ha éppen nem az írás szempontjából; gyakran nézek sorozatokat a családdal, amikor akad egy kis időnk, hogy együtt legyünk. Szerintem ez a legfontosabb. Sportolni nem sportolok, viszont a ping-pong teljesen le tud kötni.

Szerinted miben tér el a te gondolkodásmódod másokétól?

Szerintem abban rejlik részben a sikerem, ha szabad ilyet mondani, hogy több platformon is jelen vagyok, és nem zárkózom el semmitől. Többségben vannak, akik mondjuk az előadó művészetben mélyülnek el nagyon, csak arra koncentrálnak, és nincsenek jelen más felületeken (mondjuk közösségi oldalak vagy épp a költészet). Én személy szerint próbálok „több lábon állni” és felzárkózni minden téren, ami kicsit is érdekel.

Szerinted melyik a legjobb és a legrosszabb tulajdonságod?

Azt hiszem, a legjobb tulajdonságom az, hogy rugalmas vagyok sok szempontból, nagyon könnyen tudok alkalmazkodni. Ha van valamilyen feladat, akkor mindent alárendelek, és csak rá koncentrálok. Mondjuk forgatásokon is teljes erőbedobással csinálok mindent, és tudom, hogyha dolgozni kell, akkor dolgozni kell.  A rossz tulajdonságom viszont az, hogy rendkívül szeretek magam körül rendet teremteni, ami már néha túlzás. Vagy az, hogy túlságosan elégedetlen vagyok magammal szemben.

Mi az, ami ösztönöz?

A fejlődés lehetősége. Szeretnék mindenben jobb lenni, nem elégszem meg azzal a szinttel, ahol tartok. És ez mindenben motivál. Amikor látok egy performanszt, amit jónak tartok, amilyet szeretnék én is, az nagyon durván felvillanyoz, utána csak röpködnek az ötletek.

Hogyan kezeled a népszerűséget?

Nagyon örülök neki, hogy ilyen sokan követnek, épp ezért sokszor nem értem, amikor a hasonló téren tevékenykedő/dolgozó barátaim azt mondják, hogy ez mekkora teher, hogy sérelemként érik őket olyan dolgok, amik nekem igazából abszolút pozitívumok. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy ilyen sokan velem vannak, akiknek megmutathatom a belső énemet.

Mit gondolsz a bullyingról? Találkoztál már vele?

Eleinte nagyon nehéz volt szembesülni azzal, hogy milyen sok irigy és frusztrált ember van a negatív kommentek alapján. Szerintem nagyon veszélyes valakit akár az interneten keresztül szidni, mivel egy negatív visszacsatolás még többet szül, amolyan „egy bolond százat csinál” alapon.

„Mi leszel, ha nagy leszel?”

Alapvetően egy maximalista alkat vagyok, aki sosem nyugszik meg és sosem elégedett magával. Először is mindenből szeretném kihozni a maximumot, fejlődni szeretnék.

Szeretném, hogy egy óriási előadást tudjak tartani, hogy egy saját műsort vezessek, ami nagyon közel áll az én stílusomhoz.

 

Forrás:

Kép: Bánki Beni

2017 Kidsnews | All rights reserved