„Ich bin ein Berliner”-28 éve nincs a berlini fal


kidsnews (124éves) - 8 hónapja

„Ich bin ein Berliner”- a hidegháború egyik legjellemzőbb és legtöbbet idézet mondata 1963. június 26-án J. F. Kennedy beszédében Nyugat – Berlinben, Schöneberg kerület tanácsházának erkélyén hangzott el.  A híres mondat két évvel a berlini fal felépítése után, kritikus történelmi pillanatban hallható az USA elnökétől. Ebben az időszakban a  nyugat-berliniek jelentős része tart az esetleges erőszakos keleti megszállástól és attól, hogy a nyugati hatalmak magukra hagyják őket ebben a vesztes helyzetben.

Kennedy beszéde szólt a Szovjetuniónak is, és Nyugat-Berlin lakóinak is. Pontos és világos üzenete volt az Egyesült Államok külpolitikai álláspontjának. Nyugat-Berlin nincs egyedül. De mégis hogyan alakulhatott úgy, hogy egy várost, ami a fal előtt egy volt minden szempontból, kettéválasztanak méghozzá úgy, hogy az elválasztott városrészt minden oldalról egy ellenséges ország határolja és a nyugati fele olyan országhoz tartozik, amitől kilométerek százai választja el. Ennek megválaszolásához egészen a második világháború végéhez kell visszanyúlnunk.

1945 tavaszán  Németország kapitulációjával Európában befejeződött a második világháború. Anglia, Franciaország, USA és a Szovjetunió 1945 februárjában Jaltában megállapodott abban, hogy Németországot a legyőzését követően négyhatalmi megszállás alá kell vonni. Ez a megszállás a négy nagyhatalom megszállási zónáinak létrehozást jelentette, amik az egyes német tartományok eredeti határai alapján kerültek meghatározásra. Valójában a vesztes Berlin a szovjet megszállási övezetben volt, de a Jaltai döntések folyományként a várost külön négyhatalmi területre osztották fel a második világháború befejezésével. Angol, amerikai, francia (Trizónia) és szovjet zónákra.

Igazából nem kell kiemelkedő képességű politikai zseninek lenni, hogy hamar belássuk ezzel a megállapodással a négy nagyhatalom már előre is vetítette a következő ellentéteket és feszültséget. Hiszen más összefogni a nácik legyőzésére, és megint más egy olyan szellemiség térnyerése. ami számunkra idegen, és ellenséges. Ez az ami Bernard Baruch amerikai politikus  elnevezésével  hidegháború néven vonult be a szótárakba.

 

De visszatérve Nyugat-Berlin kialakulásához, Berlin a háború befejezésével éli a négy különböző zónájában az életet, amíg Trizóniában (három nyugati terület) az emberek a piacgazdaságra és a polgári demokráciára történő átmenet első lépéseivel ismerkedtek, addig a szovjet zónában minden szempontból a bolsevista moszkvai szellemiség volt meghatározó. Rengeteg feszültséget okozva ezzel a két oldalnak. Mivel emberek tízezrei igyekeztek nyugat-berlini régiókon keresztül átjutni az akkor NSZK-ba, de ha nem is disszidálva, mindenki próbált legalább munkát találni a nyugati zónákban.

Újabb fordulatként 1948 tavaszán a brit, amerikai és francia befolyás alatti területeken, a szovjet tiltakozás ellenére is bevezetik az új fizetőeszközt, a (nyugat) német márkát. Ezután Moszkva jogosan tartott attól, hogy ezzel a lépéssel egykori szövetségesei gazdasági befolyásuk alá  akarják vonni  Németországot. Nemtetszésük kifejezésére a szovjet csapatok először csak a fontosabb közutakon, majd fokozatosan lezárják a bejutás lehetőségét valamennyi Nyugat-Berlinbe tartó szárazföldi és vízi útvonalon.

A blokádra válaszként 1948. június 26-án légihidat létesítenek a szövetségesek Nyugat-Berlin és az általuk ellenőrzött megszállási övezet (Trizónia) között.

„Nézze, én kész vagyok megpróbálni a légihidat. Nem tudom garantálni, hogy működni fog, és biztos vagyok benne, hogy még a legjobb esetben is fázni fognak az emberek és éhesek lesznek. És ha a berliniek nem tartanak ki, elbukik az egész.”

(Lucius D. Clay amerikai tábornok)

Kezdeti zökkenők után, néhány héten belül a brit–francia–amerikai összefogás eredményeként szövetségesek megoldják az elszigetelt nyugat-berliniek ellátását, így a hidegháború első komolyabb konfliktusa – 11 hónap elteltével – Sztálin kudarcával fejeződik be.

1961.augusztus 12. éjjel Az NDK hadsereg 15 000 főnyi egységei jelennek meg a Berlin NDK-hoz tartozó utcáin és Nyugat-Berlinnel határos utcákon először szögesdróttekercseket húztak ki, amelyekkel a gyalogos- és járműforgalom nagy része számára tették lehetetlené az átjutás lehetőségét, majd a szögesdrótok előtt árkot ástak keresztbe az utcákon, hogy a kordon autókkal való áttörését megakadályozzák.

 

Ez a hirtelen határzárás Berlin lakosságát kelet és nyugati oldalon is egyaránt sokkolta. Rengeteg család került a kordon ellenkező oldalára így lehetetlené téve az egymással való találkozást, az addig szerencsések, akik a nyugati részeken találtak munkát nem tudtak eljutni a munkahelyükre. Később ezt az akadályt –fennállásnak három évtizede alatt – folyamatosan építették míg a szökést szinte teljesen lehetetlenné tevő, átlagosan 3,5 méter magas vasbeton fal teljes határzárrá alakult át. Sajnos nem egy szökési kísérlet végződött halállal a fal mentén.

A falat ezen a napon 1989-ben kezdték bontani, Helmuz Kohl beterjesztett egy tíz pontos programot a két Németország egyesítésére.  Mivel 1989 nyarától már mindennapossá váltak a szocialista rendszer reformját követelő tömegtüntetések, amelyeknek meghatározó követelése a berlini fal lebontása volt.

A fal jelentős részét mára már lebontották, néhány része őrzi csak a hidegháború emlékét Berlinben.

Forrás:

Cikk: 1, 2, 3, 4,

Kép 1, 2, 3, 4,

2017 Kidsnews | All rights reserved