Csokoládé Múzeum- Az istenek eledelének szentélye


Pviki (15éves) - 1 éve

A hétvégén ellátogattam a budapesti Csokoládé Múzeumba.Bevallom nagyon izgatott voltam, mindig is imádtam a különleges helyeket, kíváncsi voltam, hogy a csoki múzeum milyen lehet. Esküszöm próbálkozom, de nem tudok rosszat mondani róla. Amikor odaértünk leesett az állam, nem hittem a szememnek. Az épület, a hatalmas kapu már az első percekben magával ragadott:

“Apám, én tényleg egy múzeumban vagyok.”

Tárlatvezetőnk az első pillanattól kezdve kimondottan kedves, közvetlen és elhivatott volt.A termek és szobák eszméletlenül gyönyörűek voltak.A legelső kóstolónk – mert hogy volt pár – a mini csokiszökőkútba mártogatott marcipángolyó volt. Meg kell mondanom, a marcipán nem tartozik a kedvenc édességeim közé, de azzal a finom csokival mártva nagyon finom volt.

 

Ezután léptünk be az első terembe, melyben meghallgattuk a múzeum történetét és megtudtuk milyen szerepet játszott Rákóczy a csokoládé múltjában. A mogyorós csoki kóstolása után utcaképet ábrázoló terembe léptünk, ahol különböző csokoládékról és feltalálásukról beszélgettünk. Itt újabb marcipános csokikkal ismerkedtünk meg és kóstolót is kaptunk.

Egy lépcső vezetett a teremből a boros pincébe, ami nem volt a tárlatvezetés része, de mégis futólag megleshettük az italkülönlegességeket is. A pincéből kijövet a folyosón linzerkosárkákba tölthettünk olvasztott csokit és kedvünk szerint díszíthettük a tetejét (ezt később haza is vihettük). Mindezek után forró csokit adtak a kezünkbe és egy terembe vezettek, ahol kisfilmeket vetítettek a csokoládégyártásról és a kakaóbabról.

A kakaóbabot már Amerikában 1500 körül ismerték az aztékok.

Maga a kakaó neve is utal a kereskedelemre; a „cacau” eredetileg egy ige, jelentése: venni, cserélni, vásárolni. A kakaóbabot megpörkölték, ledarálták, vízzel habosra rázták (nagy zsírtartalma miatt nehezen oldódott), majd megitták a keserű italt, melynek eredeti neve xocolātl. Az aztékok ízesítették a keserű italt fahéjjal, ánizzsal, vaníliával, kukoricaliszttel, és a legfontosabb, hogy elkészítése során erjesztették is. Ennek köszönhetően sokkal lágyabb állagot és kevésbé keserű ízt értek el. Legendájuk alapján a Tollas Kígyóistentől, Quetzalquetl-től kapták az istenék italát és eledelét, a csokoládét és a kukoricalisztet. A Tollas Kígyó elhagyta őket, de meghagyta, hogy visszatér még. Ezért, amikor a szakállas Cortez partra szállt, őt hitték a visszatérő Tollas Kígyónak. Uralkodójukhoz, Montezumához vezették, aki díszes aranykehelyben felszolgáltatta neki az isteni italt. Cortez észrevette a benne rejlő értéket, és lefoglalta az ősi ültetvényeket. Vérszemet kapott, magának kívánta az összes azték kincset, s lemészárolta az aztékokat.

Mindeközben újabb csokoládékat kóstolhattunk meg, többek között a citromos-narancsos étcsokit, a macskanyelvet, fehércsokit és a kókuszgolyót.

Utunk végén egy kis ajándékboltba vezettek minket ahol vásárolhattunk a csokoládé különlegességekből.Őszintén, én biztosan visszalátogatok még egyszer a barátaimmal. Mindenkinek csak ajánlani tudom, remek szórakozás, igazi családi program.

Forrás:

pixabay.com

2017 Kidsnews | All rights reserved