Teljesen olyan, mintha a víz alatt lennénk
Minden hang tompa
Minden mozdulat nehéz
A lélegzetvétel fáj
Lassan lebegünk egymás felé
A bőrünk természetellenesen fehér
A szavak már régen feleslegesek
Teljesen olyan, mintha a tengerben állnánk
És felénk vágtatnának a hullámok
Én félek, szerintem ez szürreális
Te csak mosolyogsz elnézően, védelmezőn
Szerinted a nyílt tenger az élet,
A szabaság, a tisztaság, a jövő
Szerintem csak fèlelmetes és idegen
Az érveink úgy ütődnek egymásnak
Mint a hullámok a sziklának
Teljesen olyan, mintha elsodornának
Tőlem a tenger bolond örvényei
Kétségbeesve ugrok utánad
Az az átkozott víz jéghideg
Utoljára egymáshoz érő bőrünk tűzforró
Sarokba szorít a rémület, nem értelek
De te csak nevetsz, és észre se veszed, hogy most
Teljesen olyan, mintha elsüllyednél
Mintha betemetnének a hullámok, akár a homok
Teljesen olyan, mintha boldogan vesznél el a hamis illúziókban.
