Kommentátor(i)állás – interjú Léderer Ákossal


Poscher Dominik (18éves) - 11 hónapja

Miután a cikksorozatunkat nyitó írásban lehetőség nyílt közelebbről is megismerni Léderer Ákost, a második, egyben utolsó részben a sportriporteri szakma rejtelmeibe avatja be olvasóinkat a kommentátor.

Manapság, ha valaki sportriporter szeretne lenni, akkor szerinted melyiket érdemesebb választani. Elmenni a Komlósi Oktatási Stúdióba-ba, vagy egyetemen Kommunikáció- és Médiatudomány szakon tanulni?

Én csak a saját példám alapján tudok beszélni erről. Később elmentem főiskolára is, de ez idő tájt már tevékenykedtem a szakmában. A Budapesti Kommunikációs Főiskola (most már Metropolitan) alapító évfolyamának voltam a tagja. A KOS-nak köszönhetem, hogy bekerültem a szakmába, mivel az egy gyakorlat-centrikus iskola. Bármennyire is fizetős, ott mindennap találkozol olyan emberekkel, akik dolgoznak a médiában. Ott kiaknázzák azokat, akikben tényleg látnak tehetséget, viszont azt is megmondják, ha nem. A második félévben már 3 helyre dolgoztam be. Riportokkal, tudósításokkal bíztak meg. A BKF-en én végigjártam a 4 évet, voltak jó tapasztalataim, de messze nem olyan gyakorlat-centrikus. Ha tagozódni akartunk, akkor sportújságírást például csak a 3. évben tudtunk fölvenni. Amennyiben ott kellett volna kiteljesednem, ráadásul levelező tagozaton,nem tudom képes lettem volna-e rá, bár voltak remek tanáraim és az évfolyamom is nagyon jó csapat volt, de mindenkinek azt mondom, hogy a saját útját kell végigjárnia.

Egy sportriporternek tudnia kell angolul, vagy más nyelveken beszélnie?

Ma már nagyon fontos, de én ebben nem vagyok jó, nem tudok jó példával előjönni. Én még abba a generációba tartoztam, ahol az orosz volt a kötelező, amit ugye mindenki utált, aztán el is felejtett. Úgyhogy csak később tudtam ezt a dolgot valamilyen szinten hozni, de nekem sok restanciám van ezzel kapcsolatban. Nem tudok úgy idegen nyelven kommunikálni, hogy az riportképes legyen. Azonban nyilván tisztességesen meg kell tanulni angolul. Az angol azért alap ma már, mert ha külföldi bajnokságokkal is foglalkozik a csatorna, akkor az információk angolul jönnek be. Van egy nagyon jó Google Fordító, amit én csak mosógépnek hívok. Alap dolgokat ki tudsz belőle szedni, de ahhoz, hogy az pontos legyen, kell a tudás. Ettől függetlenül, lehet, hogy valaki tud 3 nyelven, de az alap szakmai képzettség nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ezt előnnyé tudja kovácsolni.

Te hogyan viszonyulsz ahhoz a szituációhoz, amikor egy szakértő társaságában kell közvetítened? Inkább segítséget jelent ez számodra, vagy megnehezíti a dolgodat?

Ez attól függ. Nagyon sok szakértővel dolgoztam már együtt, különböző sportágakban. Az RTL-nél kitaláltak, hogy párban legyenek a focis közvetítések, amit én nem feltétlenül favorizáltam, mert nem egy bonyolult sportágról van szó. Azonban, ha szakmailag le tud reagálni egy-egy történést a társ és jókor szólal meg akkor az rendben van, ha viszont nem, az félreviheti a közvetítést. Jó és rossz példákat is elő tudok hozni. Nagyon szerettem Varga Zolival, Urbán Flórival, és hogy más sportágat is mondjak, kosárlabdában Király Zolival együtt dolgozni. Nyilván akadtak olyanok is, akikkel már kevésbé. Ha vannak olyan sportágak, amelyekben nem érzed biztonságban magad, akkor nagyon jól jön a szakértő. Mivel hokiban biztonságban érzem magam, nem gondolnám, hogy alapból akarnám, viszont pozitív tapasztalatom van, mert a szakértői brigád nagyon jó itt a Spíler TV-ben. Sokat hozzá tudnak tenni, és szerencsére össze is hangolódtunk.

Mennyi időt szánsz a felkészülésre egy-egy közvetítés előtt? Valamint abból, amit kijegyzetelsz, mennyit használsz fel?

Az elmúlt másfél évem csak az NHL-ről (észak-amerikai jégkorongliga) szólt. Leadtam 170 meccset egy évben, azaz átlagosan hetente ötször közvetítettem. Most nincs lehetőségem arra, hogy napokig készüljek rá. Nem úgy, mint régen, amikor az RTL-nél dolgoztam, és hétvégenként volt egy focimeccsem. Akkor egész héten utána tudtam nézni az információknak, amiknek szerettem volna. A jelenlegi állapotban az a jó, hogy most egy bajnokságom van, amire maximálisan oda tudok figyelni, minden rezdülésével képben vagyok. Egy idő után 2-3 óra felkészülés elég egy meccsre, mert benne vagyok. De másra egyébként nincs is időm meg energiám, mert holnap már más meccset adok. A SportKlubon egyszerre csináltam 4 sportágat, amit nagyon imádtam, mert javarészt ezeket a helyszínről közvetíthettem. Összesen viszont 8 vagy 9 bajnokságot kellett egyszerre figyelni, ami egyszerűen képtelenség.  Egyébként nagyon élveztem, mert minden nap mást csináltam, minden egyes alkalommal meg volt az új impulzus. Az pedig, hogy a kijegyzetelt anyagból mennyit használok fel, változó. Valamikor azt érzed, hogy a felét se tudod majd elmondani, valamikor meg a 80-90%-át fel tudod használni. Erre mindig más receptek vannak. Valaki szerint, ha a 25%-át elmondod, az már elég. Én szeretem az összes fontos tudnivalót közölni. Régen csináltam még azt, hogy kipipáltam, amit már elmondtam. A SportKlubnál a Bundesligás-közvetítések előtt kaptunk egy 50 oldalas dokumentumot németül és angolul. Nem az a lapozgatós típus vagyok, megpróbálom egy lapra kiírni a dolgokat. Az a része nagyon kemény volt. De ez is változó, vannak, akik például laptopot szeretnek használni ez ügyben. Az se feltétlen jó, ha a néző túl sok adatot kap. A TV-nél egyébként fontos, hogy a képre reagálj, ne csak ilyen légből kapott eszmefuttatásaid legyenek.

Élő közvetítések során elsősorban az improvizáció kap helyet. Te hogyan birkózol meg ezzel?

Ez egy alapképesség. Az elektronikus médiában nincs időd arra, hogy jól átgondoltan megfogalmazz egy mondatot. Plusz a játékkal is együtt kell élned. Ez valakiben vagy megvan, vagy nincs. Fejleszthető valamilyen szinten, de 10 perc után megmondom bárkiről, hogy képes lesz e úgy közvetíteni, hogy az érdekes is legyen, vagy lesz egy határ, ami fölé már nem tud menni. És ez nem feltétlen függ össze azzal, – bár sokan mondják, és van benne igazság – hogy ki mennyire olvasott, intelligens, mekkora a szókincse. Ezek fontosak lehetnek, de valóban érzék kérdése az egész, hogy ki az, aki a folyamatos beszédben jó. Mert a közvetítésnél nem tudod leírni, hogy mi fog történni. Az első pár percre felkészülhetsz, azt leírhatod, hogy a meccs előtt mit akarsz mondani. Ez nem is baj, sőt, de a többi része teszi érdekessé a közvetítést.

A 2006-os labdarúgó világbajnokságon ott lehettél, mint kommentátor. A sportriporteri szakmának ez lehet a csúcsa? A világbajnokság, az Olimpia? Utóbbi ott szerepel a vágyaid között?

A riporteri hierarchiában, presztízs értéket tekintve a labdarúgó világbajnokság a 2., az Olimpia után. Utóbbi még nem adatott meg nekem, de számomra az a legfontosabb, és úgy érzem, hogy ott hozzá is tudnék tenni, főként vízilabdában. A téli olimpia pedig – ha egyszer a magyar jégkorong válogatott kijutna, és őket sikerülne közvetíteni – szintén nagy álom. A VB nagy leterheltség, főleg ha a helyszínen vagy és az utazásokat is meg kell oldani. Ott mindennap dolgoztam, nem volt se éjjelem, se nappalom. Az egy külön kategória, elkapja az embert a gépszíj, és megy. Azonban nekem sokkal fontosabb, hogy a magyar sikerekről közvetíthettem.

A Beszólás című műsorban kamera előtt is szerepeltél a SportKlubon. A műsorvezetéshez hogyan viszonyulsz?

Vannak műsorok, amik jól állnak, vannak, amik kevésbe. Speciel nekem az annyira nem feküdt. Ettől függetlenül voltak jó beszélgetések, meg érdekességek abban a műsorban. Nagyon szeretek műsort vezetni, de régebben azért elég lámpalázas voltam, az RTL-es híradók és bokszközvetítések megedzettek. Még ha nem is vagyok mondjuk annyira laza, mint a Petur Andris a Sport TV-nél, de szerintem ezt is lehozom jó szinten. Ugyanakkor a legotthonosabban a közvetítő állásban érzem magam. Ezt éreznie kell az embernek, hogy ő alkalmas e arra,hogy mutassák a képernyőn, avagy nem.

Mennyi szabadidőd van?

Ez érdekes, mert most például meglehetősen idényszerű lett a munkám. Októbertől júniusig nagyon durva, alig akad szabadnapom. De aki erre a szakmára jön, az ne is gondolkodjon abban, hogy ez egy család-barát dolog, tehát a szabad hétvégék élményszámba mennek. Előfordult, hogy bent voltam 16 órát egyhuzamban, annak ellenére, hogy leginkább otthon készülök. Ugyanakkor nyáron meg szabad voltam, elengedtek a vizes vb-re, amiért köszönettel tartozom a Spílernek. Helyi műsorközlő lehettem a vízilabda meccseken. Az egy óriási élmény volt nekem. Kevés nyár van, amikor 3 hétre elengednek, ráadásul nem is a szabadság terhére. Dózisok vannak, egyszer ömlesztve minden, másszor meg jóval kevesebb.

Szavaidból kivéve ugye jól sejtem, hogy azok közé tartozol, akik azt csinálhatják, amire mindig is vágytak?

Abszolút. Nem is munkaként fogom fel, ez benne a legszebb. Nem igazán tudnám elképzelni magam másban. Ez egy olyan szakma, amely nem biztosítja, hogy innen fogsz nyugdíjba menni. Mindig meg kell élni azt a napot, amit éppen csinálsz, és oda kell tenned magad maximálisan, mert nem tudhatod, hogy holnap ugyanúgy kellesz e majd. Próbálom is kihasználni, hogy minél több lehetőséget kapjak. Emellett meg minden egyes alkalommal, nagy örömmel ülök le a mikrofon elé.

2017 Kidsnews | All rights reserved