Mindenkinek jár egy esély


Poscher Dominik (18éves) - 11 hónapja

Ahogy azt a francia filozófus, Jean-Jacques Rousseau a felvilágosodás korában megállapította, minden probléma forrása az egyenlőség hiánya.

Egzisztenciális téren mutatkozhat meg kirívóan ez a léthelyzet, a hatalmas különbségek juttatások terén sokaknál verik ki a biztosítékot. Nem árt azonban megemlíteni, hogy a globális méreteket öltő egyenértékűség egyrészt csodaszámba menne – megvalósításának képtelensége okán – másfelől nem is biztos, hogy az abszolút tökéletesség, jólét ezáltal kialakulna.

Az esélyegyenlőség – mint a szóban forgó ábrándkép egyik válfaja – viszont közel sem tekinthető értelmetlennek, bár ez esetben is fennáll a keresztülvihetetlenség esete. Igyekezni, küzdeni érte, kiállni mellette azonban lehet sőt, egy jobb világ elérésének érdekében célszerű.

Hol jó az, ha egy szerencsétlen, sorsáról nem tehető személy hátrányt szenvedve kénytelen mutatkozni? Belegondolni is szörnyű, hogy mennyi-mennyi év szenvedés után tudják ezek az emberek elfogadni helyzetüket, mígnem az életkedv halvány fénye felcsillan számukra. De felcsillan-e egyáltalán? Tényleg pár esztendő elteltével vége mindennek, mintha mi se történt volna? Van rá mód, óriási lelkierő birtokában, viszont mennyivel könnyebb, ha egy támogató réteg ott húzódik a kegyvesztett árnyékában. De mit értünk segítségnyújtás alatt?

Tulajdonképpen már azt is, hogy nem nevetjük ki az illetőt, mert más, mint mi. Aprócska gesztus, amelynek eredményeképpen megkímélhetjük társunkat az aznapi szorongástól. Más, mint a többség.

Ugye milyen felemelő a nagyobbik részhez tartozni? Mondani se kell, az. A privilégium csodás érzése. Merthogy ez egy előny, amelyet magától értetődőnek veszünk, holott hálásnak kéne lennünk a szerencsénknek. Nyilván azok is vagyunk, csak ebbe nem gondol bele az ember nap, mint nap.

Ebbe a csapatba azonban másoknak már nincs hely? Teltház van, vagy mi az oka annak, hogy a körön kívül maradók száma jelentős? Megannyi válasz adható erre a kérdésre, az viszont bizonyos, hogy halmazokat szülő megkülönböztető jegyek, sztereotípiák sokaságát vonták maguk után, s az innen való kilábalás lehetőségét tették igencsak nehézzé.

 

Manapság már a játékok is egyre inkább tükrözik az életben érzékelhető változatosságot. A Barbie babák gyártója, a Mattel éppen napjainkban bővíti a népszerű babák bőrszín és testalkat szerinti változatait, miközben a LEGO is útjára indította kerekes székes mini figuráját a „Fun at the Park” építőkészletben, jelenti a Guardian.

Más játékgyártók ugyancsak saját új babáik és játékaik forgalmazásával igyekeznek bátorítani a gyerekeket a környezetükben érzékelhető, különböző fizikai tulajdonságok elfogadására, amelyek egyedivé teszik az embert és kiegyensúlyozottabban tükrözik az őket körülvevő világot. Íme, néhány példa ezekre az úttörő játékokra.

A”MyFamily Builders” TM játékkészlet megalkotója, egy illusztrátor, gyermekpszichológus, oktatási szakértő és terméktervező, aki figuráival egy érdekes, fa elemekből álló készlettel állt elő, amelynek darabjai különféle bőrszínű és arcvonású, felnőtt és gyermek alakokat jelenítenek meg. Ezek a blokkok – fejek, testek és lábak – keverhetők és sokféleképpen összeállíthatók, mágneses rögzítő felületeikkel. Rengeteg változatban lehet különféle karaktereket összerakni, akiket aztán baráti társaságokba, családokba lehet csoportosítani.

A daganatos betegség elmagyarázása gyermekeknek nem egyszerű feladat. Ebben segítenek a „Kimmie Cares” TM babák az érintett családoknak, a kemoterápia hatásainak leírásában. A babák különböző bőrszínben kaphatók, fokozatosan, majd teljesen eltávolítható hajjal, ami a kemoterápia gyakori kísérő jelensége.

Az amerikai történelmi elbeszélések gyakran elfelejtik megemlíteni jeles színes bőrű személyiségek történeteit, írja a History in Action Toys, amely küldetésének tekinti ezek történetét napfényre hozni, olyan akció figurákkal, melyek megemlékeznek az úttörőkről. Jelenleg három igazi amerikai szuperhőst mutatnak be: Bessie Colemant az első színes bőrű amerikai pilótanőt, a matematikus- csillagász Benjamin Bannekert, valamint Matthew Alexander Hensont az első amerikait, aki elérte az Északi Sarkot.

„A játék a szórakoztatást segíti” vallja a vállalat a honlapján. „Azonban hiszünk abban, hogy akár inspiráló is lehet”.

A „Children’s Factory” olyan puha babákkal állt elő, melyek különféle bőrszínűek és van két olyan modelljük is, melyek a Down szindróma jellegzetes jegyeit viselik arcukon. A gyár olyan kiegészítőket is készít, pl. mankók, lábgépek, hallókészülékek, sétabotok és kerekesszékek, amelyek a babák fogyatékosságaira utalnak.

A fent bemutatott játékok megalkotói valószínűleg az esélyegyenlőségre történő nevelést célozták meg, amely az alapvető emberi jogok megismerésére is hatással lehet, már a gyermekeknél is. Napjainkban nem elég pusztán jogszabályokkal biztosítani az esélyegyenlőséget, a szocializáció során a megismerés lehetőségét is biztosítani kell.

Visszatérve, ezen sorok írója is beszélhet úgy, mintha nem lettek volna, vagy lennének még most is előítéletei, noha vannak. Ez már csak ilyen, el kell ismerni, nehéz nem máshogyan tekinteni az átlagtól különböző személyekre. Valakiben a kezdetektől ott van az empatikusság, valakiben meg a hajlam, hogy erőt vegyen magán, és ugyanúgy forduljon mindenkihez. Legyen szó bárkiről. De ha a szándék és az erőfeszítés előbukkan, az már amellett, hogy remek kiindulópont, példát is statuálhat mindenki számára.

Az ugyanis biztosan leszögezhető, hogy annak, aki önhibáján kívül rászorul, lehetőségek tárházával kell szolgálni.

 

 

Forrás:

Cikk és kép: www.livescience.com

2017 Kidsnews | All rights reserved