Oopartnak nevezik azokat a feltárt régészeti tárgyakat, amelyek az adott korban egyszerűen nem létezhettek, meghaladták az akkor élő társadalom tudását, képességét annak előállítására, használatára.
Ilyen tárgyak megjelenésekor -amelyek egyébként világszerte kerülnek elő- az átlagember földönkívüliekhez, időutazókhoz, párhuzamos világból érkezőkhöz, vagy éppen istenek megjelenéséhez köti őket.
Küthéra és Kréta között, 1902. májusában, a tenger mélyén negyven méter mélységben egy az i. e. 1. században elsüllyedt római hajóroncsban egy igen különleges szerkezetet találtak.
Mint a későbbi röntgensugaras és egyéb vizsgálatok megállapították a feltárási hely közelében lévő sziget miatt, antiküthérai névre keresztelt szerkezet tulajdonképpen egy antik számítógép, ami Naprendszerben lévő objektumok pozíciójának meghatározására, a holdfogyatkozások kijelzésére alkalmas.
Keletkezése i. e. 205-re tehető, ami kb. 1000 évvel azelőtt volt, hogy hasonló eszközök megjelentek volna a világ más részein.
Az Oopart leletek egy másik nagyon híres és igazán érdekes darabja egy bogotai múzeumban található.
A lelet szakértők szerint az aranyművességéről elhíresült kimbaja-kultúra idejéből származik, amely ie. 6. századtól a 10. századig élt.
Bár mindössze 5 cm hosszú és feltételezhetően megalkotásának idején nyakéknek hordták, jól láthatóan egy sugárhajtású repülőgépet ábrázol, tökéletes kidolgozottsággal.
A delta szárnyak és a törzs aerodinamikailag tökéletes sárkányszerkezet azt sejtetik, hogy a mintául szolgáló eredeti repülőgép turbóventillációs, vagy ehhez hasonló elven működő meghajtással rendelkezett és a hangsebességnél is gyorsabban közlekedett.
Zavarba ejtő azonban, hogy mint azt a vizsgálatok megállapították időszámításunk előtt 800-500 között készülhetett.
Mivel a medál felépítése és az ezzel kapcsolatban felmerült kérdések nagyon izgatták a kutatókat, 1994-ben, a Kimbaja-leletek alapján megépítették a nyakék, azaz a repülő pontos mását, csak nagyobb méretben és könnyebb anyagokat használva az ékszernek való aranynál.
A kísérletekre azért került sor, hogy tisztázzák azt, hogy vajon az így készített repülőnek tűnő szerkezetek valóban képesek-e a levegőbe emelkedni, azaz repülni.
Az eredmény mindenkit ledöbbentet, hiszen a kísérlet során nemcsak, hogy képesek voltak a repülésre de még a manőverezésre is.
1998-ban John J. Williams egy elektromos csatlakozónak tűnő tárgyat ásott ki a talajból, egy Észak-Amerikában fekvő, emberi településektől távol eső területen.
Mivel Williams villamosmérnökként tevékenykedett hamar felismerte, hogy a kőben, amit a kezében tart egy háromágú elektromos dugó foglal helyet.
A tárgyról később a vizsgálatokat követően kiderült, hogy legalább 100.000 éves.
Mikor a létezése napvilágot látott számos tudós csalást kiáltott, arra való hivatkozással, hogy Williams vonakodott megmutatni a találás pontos helyét.
Annak ellenére azonban, hogy szokatlan kő és az abban lévő csatlakozó minden kutató számára rendelkezésre áll elemzésre, ez idáig hivatalos vizsgálat, a nyílt felhívás ellenére sem történt.
Williams szerint -aki konzultált egy mérnökkel és egy geológussal a minta korának meghatározása céljából- a granitba ágyazott elektronikus alkatrész már a kőzet kialakulásakor is létezett.
