Nyolc dolog, amit nem tudtál Pompeiről


kidsnews (124éves) - 12 hónapja

A Vezúv i.sz. 79-es kitörésekor évszázadokra betemetett Pompei ma a világ egyik leghíresebb, és legérdekesebb régészeti helyszíne. Mindenesetre van pár dolog, amit közismertsége ellenére a legtöbben nem (vagy nem jól) tudunk erről az izgalmas helyről.

1.

Pompei nem egy időkapszula, mely a kitörés pillanatát őrzi a mai napig.

A Vezúv kitörésekor tűzvész tört ki, háztetőket sodort el a görgeteg, oszlopok dőltek ki. A lakók nagy része a környező földekre menekült értékeivel együtt, azonban a városban maradt szerves anyagok, takarók, ruhák, élelmiszerek java megsemmisült.

A kitörés utáni években, évtizedekben és évszázadokban sokan kutattak az ott maradt értékek után. A 18. században végzett első, kezdetleges szakmaiságú ásatások nem voltak sokkal különbek a korábbi fosztogatásoknál, eredményükről, leleteikről alig tudunk valamit. Bizonyított tény azonban, hogy a kincsvadászok sok esetben megsemmisítették az általuk alacsony színvonalúnak vagy minőségűnek ítélt leleteket, köztük festményeket és agyagedényeket is.

A fentiek miatt Pompei egyáltalán nem érintetlen, és tanulmányozása, feltárása más, átlagos régészeti helyszínekhez hasonló kihívás.

2.

Pompei leginkább úgy festett, mint egy óriási építkezés

Régészeti körökben köztudott, hogy i.sz. 63-ban masszív földrengés rombolta le a várost. Mára az is egyértelműnek tűnik, hogy ez csak egy volt a környéket, a 79-es kitörés előtt megrázó földrengések sorozatából. Emiatt az épületek egy részén ismételt javítgatások nyoma látható.

A fent említett okokból, Pompei a vulkán kitörésekor alighanem egy óriási építkezésre emlékeztetett, ahol a magánházakon és a középületeken is rekonstrukciós munkák folytak. Korábban azt gondoltuk, hogy a gazdag lakosok korábban elköltöztek a városból, de mára inkább az a nézet uralkodik, hogy a helyiek – talán a császár támogatásával – óriási beruházásokat eszközöltek a város helyreállítása, megszépítése érdekében.

3.

Az amfiteátrumot színes dekoráció ékesítette

Amikor a városi amfiteátrumot 1815-ben először feltárták, falain figyelemre méltó festmények sorát találták. A nagyméretű freskókon vadállatok voltak láthatók, például egy kötéllel gladiátorként egymáshoz kötözött medve és bika, köztük egy bíróval. Mindkét oldalon kisebb festett szárnyas alakzatok jelölték a győzelmeket és gyertyák a vereségeket. A freskókat röviddel a kitörés előtt készíthették, és a feltárásuk után a fagy hónapok alatt nyomtalanul eltűntette azokat, így ma már egyáltalán nem látszanak. Szerencsénkre a feltáráskor készített razjok megmaradtak, így lehet némi elképzelésünk az eredeti díszítésről.

4.

Mint ahogy egyes polgárok házait is színes dekoráció ékesítette

A Julia Felix birtokán levő átriumban egy egész sorozatnyi freskót feltártak, melyek a fórum (a római város politikai központja) mindennapi életét mutatják be. Az egyiken egy zöld tunikás asszony kínál valamit egy koldusnak, egy másikon egy kisfiú elfenekelése látható (egyesek szerint ez egy iskola létére utalhat a fórum környékén).

Más képtöredékeken egy cipész pucolja valaki cipőjét, kereskedők kínálják portékáikat hölgyeknek, mások pedig kenyeret, gyümölcsöt és zöldséget árulnak, illetve még valamit, ami leginkább zokninak tűnik. Az egyik ügyfél egy gyerek kezét fogja. Lovak, öszvérek, talicskák és talán egy szekér látható más részleteken.

Egy másik, jelentős festménytöredéken négy járókelő olvas egy feliratot, amit két lovasszobor közé feszítettek ki (vagy felolvastatja magának, hiszen nem tudjuk hányan tudtak az ókori Pompeiben olvasni). Mindez arra is rámutat, hogy a fórum nem csak a politikai, de a gazdasági és a társadalmi élet központja is volt az ókori Róma városaiban.

5.

Isis istennő kultusza különösen népszerű volt Pompeiben

Isis Templomán kívül (amit Isis egyiptomi istennőnek szenteltek), több mint 20 házban találtak Isis szobrokat vagy képeket, sok esetben hagyományos római istenségek ábrázolásai között.

Annak ellenére, hogy a rómaiak sokszor gyanakvóak voltak Isis kultuszával szemben -mivel szerintük fenyegetést jelentett az olyan hagyományos római értékekre, mint a becsület és a hazafiasság- Pompeiben az Isis Templom már legalább 200 éve állt, amikor a vulkán kitört.

Ez alapján Isis kultuszának tartósan komoly tábora volt a városban. Isis követői úgy hitték, hogy az istennő feltámadást biztosít a halál után, de Isis volt a tengerészek istene is. Ez némiképp megmagyarázza, miért volt annyira népszerű a tengerparti Pompeiben.

Tudjuk, hogy Isis kultusza elterjedt volt a nők, a felszabadított és fel nem szabadított rabszolgák körében, azonban a vallás rítusait és szertartásait nem ismerjük.

6.

A közhiedelelemmel ellentétben csak egy bordélyház léte bizonyított Pompeiben

Az egyetlen ház, amiről biztosan tudjuk, hogy bordélyházként üzemelt, a városközpont egyik keskeny, kanyargós utcájában volt. Ez a Lupanar, a feltárások egyik leghíresebb, leglátogatottabb pontja. Funkcióját a számos kisméretű, kőággyal felszerelt szoba és az erotikus falfestmények, valamint a különböző aktusokhoz tarifákat részletező graffitik teszik egyértelművé.

További épületekben is feltártak erotikus festményeket, és néhány kutató ezért felvetette hogy más bordélyházak is üzemelhettek a városban, de Pompeiben mindenütt előfordulnak erotikus festmények és nem csak erotikus szolgáltatásokkal összefüggésben. Mindemellett nem feltétlenül csak a Lupanarban fordulhatott elő prostitúció. A város körüli kriptákon is találtak ilyen tartalmú hirdetéseket és alighanem a város bárjaiban is gyakori volt megjelenése.

7.

A város leghíresebb műtárgyai a vulkánkitöréskor szoborrá dermedt áldozatok. De ahogy az emberekről, úgy például a 79-ben termesztett növényekről is rengeteget megtudhatunk a hamu és láva által konzervált maradványokból.

Wilhelmina Jashemski amerikai régész alaposan tanulmányozta Pompei valamennyi kertjét, és ő volt az úttörője a növénytermesztési kultúra hamuval és lávával kiöntött gyökér üregeken át történő tanulmányozásának. Az egyik hatalmas kertben például 2014 szőlőgyökér nyomait azonosította, és sokuk mellett a tőkéket megtámasztó karók helyét is megtalálta. A szőlőföldet két egymást keresztező ösvény osztotta négy részre, melyeket szabályos fasorok szegélyeztek, a szőlő tövében pedig zöldségféléket termesztettek. Voltak kisebb szőlőskertek is, és mindenfelé előfordultak zöldségek, gyümölcsök és diófák.

A termés egy részét biztosan elfogyasztották a háziak, de egy másik részét valószínűleg áruba bocsátották a piacon.

8.

A fórum várótermeinek falán talált 200 irkafirkából ítélve hosszú és unalmas lehetett a várakozás, amíg egy jogi panasz meghallgatásra került

Egyesek szimplán a nevüket és a dátumot karcolták a falra, a mai falfirkákhoz hasonló módon. Mások arra használták ezt a közintézményt (melyet jogi ítélkezésre és üzleti és más ügyek intézésére használtak), hogy kiadják magukból haragjukat („Chios, remélem az aranyered jobban fáj mint valaha!”), vagy hangot adjanak vádjaiknak („Lucilla a testéből élt” és „Virgulától a fiújának, Tertiusnak: piszkos öregember vagy!”).

A falfirkák egy részét más kezdte el és más fejezte be: egy Agatho nevű rabszolga Vénusztól akar kérni valamit, de a mondat végét már valaki más írta: „kérem hogy tűntesd el őt”.

A várakozók néha játékokkal ütötték el az időt: egy figyelemre meltó graffiti három Trigont játszó férfi nevét örökíti meg. Ebben a játékban a résztvevőknek több labdával kellett egymást eltalálniuk. Egy negyedik férfi lett kijelölve a találatok számlálására, és egy ötödik a labdaszedésre. Szemlátomást nagy volt a nyüzsgés a fórum várótermében (Basilica)!

2017 Kidsnews | All rights reserved