– Parfümőr??? Hát az meg micsoda?


Tigirl (12éves) - 2 hete

Te sem tudtad? Semmi baj, hiszen pont ezért írok róla, hogy megismerhesd! A parfümőr az az ember, aki kitalálja és megvalósítja az új illatokat, ami lehet parfüm, vagy éppen lótetem-szagot imitáló illatosító.

Hogy jobban bemutathassuk ezt a szakmát, az egyetlen magyar „orr”-t hívtuk segítségül: Zólyomi Zsoltot. Zsoltról azt kell tudni, hogy már kicsi gyerekként szerette az illatokat, és ez a szenvedélye azóta sem hagyott alább: ma már világhírű parfümőr, olyan hírességek, mint Sir Roger Moore, Katie Holmes, Eva Mendes, és olyan divatmárkák, mint a Gucci a megrendelői. És ezek mellett ő a világ egyetlen magyar parfümőrje. Zsolt mesélt nekünk a parfümkészítés csodáiról.

Miért, és mikor kezdtél el illatokkal foglalkozni?

Már egészen kisgyerekkorom óta szeretem az illatokat  olyan voltam, mint egy kiskutya: mindig mindent megszaglásztam. Volt egy pár furcsa dolgom is, mint például az, hogy a miskolci nagymamám házának a vakolatát mindig leszedtem eső után, és az az alatti réteget mindig szagolgattam. Vagy amikor Afrikában éltünk, akkor mentünk ókori római romváros látogatásra, és én mindig lemaradtam, hogy az ókori szobrokat megszagolhassam.

Aztán később, kisgimnazista koromban tanítás után, amikor a többi fiú már rohant a térre focizni, én fogtam magam, és elmentem a parfümériába. Ott mindig megszagoltam gyorsan az újdonságokat, és az eladó kislányokkal azt játszottam, hogy melyiküknek melyik illat állna jól. Ez a témakör mindig is nagyon vonzott.

Ha mindig is vonzott, akkor gondoltad volna korábban, hogy a szagolgatásból meg lehet élni?

Nem, nem gondoltam volna. Az a helyzet, hogy egészen fiatal felnőtt koromig én (és gondolom, még egy jó pár ember) úgy voltam vele, hogy ha bemegyek egy parfümboltba, akkor azokat a parfümöket senki sem csinálja, csak úgy ott lesznek. Csak nagyon későn esett le a tantusz, hogy valakinek mégiscsak meg kéne csinálnia, és ő abból meg is élhet.

Végül hogy találtad ezt a szakmát? Mivel Te vagy az egyetlen magyar orr, kitől tanultad a parfümkészítés csínját-bínját?

Ugyebár mindig is szerettem az illatokat, ráadásul amikor elkezdtem dolgozni, akkor mindig valahol az illatokkal kapcsolatosan kötöttem ki: például amikor külkereskedő voltam, egy idő után Moszkvában csücsültem és illóolajokat adtam el. Érdekes, nem? Akkor úgy döntöttem, hogy ez most már jobban érdekel, mint hogy hobbi legyen, és kezdjünk el vele komolyabban foglalkozni. Keresgélni kezdtem, hogy kitől tudnám ezt tanulni, de sajnos amikor én voltam fiatal, akkor sehol sem volt Magyarországon egy olyan ajtó, amin ha bekopogtam volna, akkor egy parfümőr nyitotta volna ki. Így hát külföldön kellett folytatnom a kutatást, és csakhamar rá is találtam a Versailles-i (ejtsd: verszáji) iskolára, ahol a világ legnagyobb parfümőrjei végeztek, ugyanis itt van a legmagasabb szintű képzés ebben a szakmában. Azonban ide csak különleges képességű embereket vesznek fel: nagyon jó szaglásúnak kell lenned, el kell tudnod képzelni az illatokat, és jó sok fantáziával kell rendelkezned, ha szeretnél ide felvételizni. Mint már említettem, nekem hál’ istennek olyan az orrom, mint egy kutyusé, így felvettek.  Azonban ez nem elég, ha parfümőr akarsz lenni, mert lehet jó az orrod, de ha nem tudod elképzelni az illatokat vagy nincs illatfantáziád, Te nem lehetsz parfümőr. Ezek ellenére ne keseredj el!

A parfümkészítésben nagyon sok ember dolgozik, többek közt a minőségbiztosító. Aki minőségbiztosító szeretne lenni, annak „csak” nagyon jó szaglásúnak kell lennie és az sem árt, ha egy kis memóriával is rendelkezik. A minőségbiztosító dolga ugyanis az, hogy az alapanyagokat, amiket hoznak nekünk a parfümökhöz megszagolják, és megállapítsák, hogy elég jó-e, és hamisítvány-e vagy igazi. Ám ezek az emberek lehet, hogy megfeszülve se tudnának kitalálni új illatokat, ez a parfümőrök dolga.

Ha parfümőr akarsz lenni, akkor ezekkel kell rendelkezned: finom szaglás, jó illatfantázia és nagyon nagy illatmemória. Az illatmemória abban nyilvánul meg, hogy például tíz évvel ezelőtt bejött a boltba egy ausztrál ember, és én azóta is emlékszem a bőre illatára. Illatfantázia pedig az, amikor az ausztrál ember belépett, én ránéztem, és mire odaért hozzám, én már kiraktam az asztalra azt az illatot, amiért jött. Nem beszéltünk, nem kommunikáltunk. Csak elképzeltem, hogy az az illat jól mutatna-e ezen az emberen. Egyébként ez érdekes, hogy amit én elképzelek az emberekhez, az a legtöbbször nekik is nagyon tetszik és azt választják a parfümériában.

Van is egy ilyen történetem; egyszer az egyik barátom mondta, hogy hú, nagyon tetszik neki egy lány, és be akar nála vágódni egy parfümmel, és hogy tudnék-e neki segíteni parfümöt választani. „Persze, persze menjünk parfümöt nézni neki” – mondtam. Bementem a plázába, mert megbeszéltük, hogy a parfüméria bejárata előtt, a mozgólépcső tetején találkozunk. Ahogy lent felszálltam a mozgólépcsőre, fent megláttam egy lányt, és mire felértem, tudtam milyen parfümöt választanék neki, milyen illatot szeretnék rajta érezni. Aztán a barátom előlépett a tömegből és bemutatott a lánynak. Később a parfümériában még szagolgattuk kicsit az illatokat, aztán megmutattam neki „az Ő illatát”, amit már a mozgólépcsőn ismeretlenül kiválasztottam neki. Abban a pillanatban kikerekedtek a szemei, és eszement módon elkezdett vigyorogni, és azt mondta: „Úúú, ez nagyon tetszik, ezt szeretném!”. Szóval ezt a képességet hívják intuitíciónak, ami kell ebbe a szakmába.

Vannak a parfümkészítésben olyan összetevők, jól bevett fogások, amiknek mindenképp benne kell lennie egy parfümben?

Igazából a parfümipar 6000 alapanyaggal dolgozik, ezeknek nagyjából a fele mesterséges, a másik fele természetes alapanyag, ám ez évről évre bővülő szám. Még most is találnak olyan növényeket a dzsungelben, amiket eddig nem ismertünk, és csinálnak belőle kivonatot, aztán idehozzák nekünk és eldönthetjük hogy veszünk belőle, vagy sem. Meg van olyan szituáció is, amikor robbantgatnak a vegyiparban, mert akkor ők most ki akarnak találni egy új műanyagot, vagy gyógyszert, de mondjuk félresikerül és lesz belőle valamilyen illat, amit felajánlanak nekünk. Szóval mindig jönnek új dolgok. Ezeket bármilyen arányban összekeverhetjük, gyakorlatilag végtelen számú a variációk lehetősége, de ebből csak néhány jó. Ezért kell nekünk az illatfantázia, hogy el tudjuk képzelni, hogy ebben az arányban milyen illatú lenne ez a lötty, aztán elindulunk egy irányba. Ám nem mindig az lesz belőle, amit szerettünk volna, de felfedeztünk egy új irányt, amerre még nem jártunk, és esetleg azon megyünk tovább. Azonban nagyon sok kísérletet kell megcsinálnunk egyetlen parfümhöz, így a végleges illatra körülbelül egy évet kell várni. De ezzel nem csak én vagyok így! Michelangelo sem csak odaült a kőtömb elé és lerobbantotta formára! Ő is szépen elfarigcsálta a körmét…

Hogyan működik a parfümkészítés? Bemész a laborba és addig kotyvasztassz, amíg olyan nem lesz, mint amit elképzeltél, vagy

Ne is folytasd! Ez a jó válasz. A többi esetben gyakran egy megbízónak – aki lehet egy csillivilli divatcég, egy híres, vagy egy nagyon gazdag ember – az elvárásain építed fel az illatot, ezt hívják alkalmazott művészetnek. Mellesleg Michelangelo is alkalmazott művész volt: nem úgy volt, hogy lila sálban élt egész nap, és ami az eszébe jutott, azt belefaragta a kőbe, hanem jött a pápa bácsi, és akkor mondta, hogy tessék öcsi, itt van rá a lóvé, meg itt van a márvány, mert ez pont az én bányámból való, és akkor faragjál egy szobrot rólam. Ez egy feladat volt, amit a megbízottnak teljesíteni kellett. És Michelangelo olyan zseniálisan oldotta ezt meg, hogy azóta is a csodájára járunk. Aztán a maradék idejében néha rajzolt, festett vagy faragott kicsit a saját örömére is.

Ugyanez a helyzet velünk, parfümőrökkel is, mi is alkalmazott művészek vagyunk. Bár (nekem legalábbis) nem sok maradék időm van a saját örömömre alkotni, de van olyan megbízás, hogy azt mondják csinálj, amit akarsz. Ez azonban nem mindig jó, mert sokszor vannak érdekes megkötések is, hogy csak ezt használhatod, meg ezt, stb. De a legjobb alkotófolyamat nem az, amikor Te tudod, hogy most divatos a rózsa, az írisz és ezeket összekevered megfelelő arányban, és akkor jó lesz. Nem. Én azt szoktam mondani, hogy akkor dolgozol jól művészként, ha van egy konkrét elképzelésed egy dologról, emberről, illatról, és miután bemész a laborba és elkezdesz kísérletezni, egy ugyanolyan illatot kapsz vissza, hosszú hónapok múltán, mint ami először a fejedben volt. Azonban pluszban még azt észben kell tartani, hogy az az illat a megrendelőnek is kell, hogy tetsszen.

Elárulom, mi parfümőrök gyakran trükközünk. Úgy megy a dolog, hogy van egy megrendelőnk, aki azt mondja, hogy csináljunk egy ilyen, meg olyan parfümöt, mi dolgozunk vele, aztán néha találkozunk, hogy ez így jó lesz-e vagy sem. Aztán az egyik találkozóra bejön a főnök titkárnője, felesége, szeretője, akárki is, és ő, aki még soha nem volt ott a tárgyalásokon, azt mondja, hogy jaj, nagyon jó az illat, de én úgy szeretem a magnólia-virág illatát, tegyél bele egy kicsi olyat is. És mivel ő a megbízó felesége, szerelme, ezért a megbízó bólogat nagyokat és úgy enged el, hogy kell bele magnólia is. Mondom, jól van, lesz benne nektek magnólia. Aztán fogom magam és elmegyek a Karib-tengerre szörfözni, aztán mire hazajövök a következő találkára, a megbízóim nagyon fognak örülni a magnólia-virágos parfümnek, amibe egy cseppet sem tettem, csak hát az ő orruk annyival gyengébb, hogy beleképzelik, mint a borkóstolókon.

Mondtad, hogy olyan orrod van, mint egy kiskutyának. Nektek, parfümőröknek mennyivel finomabb az orrotok egy átlagos emberénél?

Na, mármost olyan nincs, hogy átlagos ember. Olyan van, hogy átlagos orrműködésű ember, de egyébként a szaglásoddal az alapszintről gyakorlással tovább lehet fejlődni. Még így sem tűnne el a különbség a mi és egy másik szakmában dolgozó ember szaglása között, de minden esetre kisebb lenne. Az a gond, hogy a modern ember pont ezt az érzékszervét nem használja úgy, mint régebben. Például ha veszünk egy joghurtot, vagy egy doboz tejet, akkor arra rá van írva, hogy mikor jár le a szavatossága. Azonban régen nem volt ráírva a dolgokra a lejárata, ráadásul nem is volt hűtőszekrény, így vagy megszagoltuk, hogy ehető-e még, vagy megettük és rosszul lettünk. Régen sokkal fontosabb volt a szaglás, jobban kihasználtuk. Ez a képesség most is megvan az emberekben, de már nem tulajdonítanak neki olyan nagy jelentőséget. Ők! De mi, parfümőrök igen. Mi már kisgyerekkorunk óta rengeteg gyakorlással fejlesztjük a szaglásunkat.

Amiben különbözik még az én orr működésem egy másik ember orr működésétől, hogy sokkal több illat befogadása után fárad csak el az orrom. Hogy mondjak egy kis statisztikát, az „átlag” ember 4-5 illat után már nem bírja, míg én 100 illat megszagolása után mondom, hogy kérek egy pár percet a friss levegőn, utána folytathatjuk.

Mit csinálsz, ha náthás vagy?

Nos, én akkor szoktam kivenni szabadságot. Ha nem tudok szagolni, minek dolgozzak?!

Befolyásolnak az érzelmeid egy-egy illat megalkotásakor?

Más nem is befolyásol, hagyom hogy az érzelmeim úrrá legyenek rajtam. Ezt így kell csinálni.

Akkor ha mérges vagy, csinálsz büdöset?

Igen, engem kifejezetten vonzanak az olyan ötleteim, amikor rossz illatokat kell csinálnom. Például két évvel ezelőtt felkértek, hogy egy háborús kiállításhoz csináljak szagokat. De hát a háborúnak milyen szaga van? Olyan rossz, üszkös, nyomasztó, lövöldözés jelei, az izzadt katonaruhák és a lótetemek szaga vegyül. És én nagyon örültem ennek a felkérésnek, mert ez igazi kihívást jelentett, nem egy kis rózsás, szexi parfümöt kellett összedobni. Nagyon szeretem az ilyen különleges feladatokat, például egyszer szeretném megalkotni a melankólia illatát. Milyen illata van a melankóliának? Ez így bután hangzik, de van illata. Pontosabban van olyan illat, amit ha az ember megszagol, akkor kicsit lelassul és elkezd gondolkozni… aztán eszébe jut egy szerelmi csalódás. Annak is van hangulata és ezt így szeretem megfogni.

Az emberek nagyon sokszor asszociálnak egy illat megszagolásakor valami más dologra. Azonban egy illatot nagyon nehéz leírni, bemutatni. Te hogy szoktál beszélni az illataidról?

Ez egy külön része a munkakörünknek. Ehhez is kell egy külön képesség, hogy tudjál beszélni az illatokról. Én úgy beszélek róluk, hogy történeteket szoktam kitalálni egy-egy illathoz, és azokat szoktam elmesélni. Ha a történet elég plasztikus, akkor azok is meg tudják érteni a mondandómat, akik a világ másik felén telefonban hallgatják. Egyébként sok parfümőr nem tud jól beszélni az illatokról. Átfogalmazom: a legtöbb parfümőr csak makogni tud, amikor erről kérdezik. Valószínűleg ez azért van, mert a mi munkánk nagyon magányos, és sokan a találkozókon sem tudnak ebből kilépni.

Mivel Te vagy az egyetlen magyar orr gondoltál arra, hogy téged látva a későbbi generációk is kedvet kaphatnak parfümőrnek állni? Terveztél tanítani fiatalokat?

Igen, gondoltam erre, van egy kis Parfümiskolám is. Már évek óta tartok workshop sorozatokat, ami egy-két nap alatt megy le, napi 4×90 percben. Azért az jól elfárasztja az orrát pl. egy gimnazistának. Ám nem lesz senkiből sem parfümőr ennyi idő alatt. A workshop sorozat végén még abban is segítek, hogy a tapasztaltak alapján, szerintem melyik parfümipari rész-szakma lenne a megfelelő az adott személynek, mint kreatív igazgató, minőségbiztosító, stb., és hol tud továbbtanulni.

Aztán megyek előadásokat tartani iskolákba (általánostól egyetemig, sőt, óvodától az idősek otthonáig mindenhova), hogy kicsit belelássanak egy parfümőr életébe, mert amikor én voltam ennyi idős, akkor én nem láttam bele, de az újabb generációknak már legyen lehetősége erre. Én ezzel gondolom megnyitni az utat az én szakmám felé.

2017 Kidsnews | All rights reserved