TENGERI SZÖRNYEK IGENIS LÉTEZNEK!-A TENGERI KÍGYÓ


kidsnews (124éves) - 2 éve

Az emberiség évezredek óta hajózza a tengert. Ez a tény a természetfelettiben való hittel és a csodák iránti vággyal párosítva ahhoz vezetett, hogy a történelem során számos legenda alakult ki különböző tengeri szörnyekről. Még ma is vannak közöttünk olyanok, akik hisznek ezekben, és bizonyítani akarják a létezésüket. Ők a kriptozoológia nevű áltudomány művelői, és „felfedezéseiket” mindig gyanúsan homályos képekkel és videókkal próbálják igazolni. Ennek talán legismertebb példája Nessie, a skóciai Lock Ness-i tó szörnye, de hozzá hasonló vízi sárkányszerű lényekről hallani Írországban, Oroszországban, Norvégiában, Kanadában, Svédországban, sőt még Izlandon is. De léteznek jóval régebbi legendák is. Gondoljunk csak a görög mitológiára: Homérosz Odüsszeia című művében is szerepelnek szirének, a gyönyörű hangú, de vérszomjas emberevő sellők, és Szkülla, a Messinai-szorosnál élő többfejű tengeri sárkány, aki elragadta a leleményes hadvezér bajtársait. Aztán jött a középkor, majd az újkor, Amerika felfedezése, ezzel együtt pedig a még hosszabb, veszedelmesebb utak az óceánon keresztül. Születtek újabb legendák leviatánokról, tengeri sárkányokról és tengeri kígyókról, krakenekről (a hatalmas, hajókat elsüllyesztő polipokról), hableányokról, fókatündérekről. Bármilyen nagy is azonban az emberi fantázia, mégsem tudunk kitalálni olyat, amihez legalább részben hasonlót még soha nem láttunk. Kellett lennie valaminek a víz alatt, ami ötletet adott az elmúlt évszázadok tengerészeinek.

A TENGERI KÍGYÓ

Nos, ha ott lehettem volna azon a hajón, aminek a legénysége először látott „tengeri kígyót”, és lett volna bátorságom a lényért a habok közé vetni magam, hogy aztán majd egy kötéllel kimentsenek a társaim, akkor valószínűleg egy kétségbeesetten vergődő szíjhalfélével a kezemben tértem volna vissza a fedélzetre: egy óriás hevederhallal (Regalecus glesne). Persze az, hogy közelebbről is láttuk volna ezt a halat, még így sem akadályozhatott volna meg bennünket abban, hogy csodás, kiszínezett történetekben kígyóként mutassuk be. Ugyanis tényleg nagyon hosszú, kígyószerű teste van. Bár tény, hogy oldalról lapított, a nevéhez hűen szíjszerű. Farokúszója nincsen, illetve a harcsákéhoz hasonlóan csak egy vékony szegély a hosszúkás testükön. Többi úszója közül csak a farkáig érő, lapos hátúszója és apró mellúszói vannak meg. Érdekessége, hogy igen nagy szemei és testéhez képest kicsi feje van, ráadásul a hátúszója sugaras bóbitát formál a fejére, és két tüskeszerű nyúlvány van a hasoldal fejhez közeli részén. Ezek az árulkodó nyúlványok sok korabeli tengeri kígyó ábrázoláson is láthatók, alátámasztva, hogy valójában hevederhalat láthattak a tengerészek! Már színei miatt is legendáriumba illő állat, mivel teste ezüstösen csillogó, de úszói narancssárgák. Mérete is megfelelő ahhoz, hogy tengeri szörnynek minősítsük, hiszen a legnagyobb feljegyzett példány 11 méteres volt. De aggodalomra semmi ok. Ugyan ragadozó életmódot folytató halról beszélünk, de emberre teljesen ártalmatlan. Már csak azért is, mert ritkán fordul elő a felszín közelében, a több száz vagy akár több ezer méteres mélység az igazi otthona. Előfordul a legtöbb óceánban, és a Földközi-tengerben is, tehát nem képtelenség, hogy az európai tengerészek találkoztak vele.

Tengeri kígyó ábrázolás (Hans Edege, 1734; az illusztráció közkincs)

3_tengeri-szornyek_web.jpg

Óriás hevederhal: a valódi „tengeri kígyó” (Forrás: felső kép: Catalina Island Marine Institute; alsó kép: Wm. Leo Smith, NAVY, All Hands magazin, 1997. áprilisi szám)

Írta: Matuz Vanessza, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc 1. évf.


Forrás:

Magyar Természettudományi Múzeum

2017 Kidsnews | All rights reserved