Hogyan élik túl a tibetiek a nagy magasságot?


kidsnews (124éves) - 10 hónapja

A ma már jellemzően Kína részét képező, átlagosan 4900 méter tengerszint feletti magassággal rendelkező Tibet hegyei, turisták millióit vonzzák évről-évre, de míg az őshonos tibetiek következmények nélkül megbirkózhatnak az alacsony oxigénviszonyokkal a rendkívüli magasságokban is, addig a profi hegymászók szinte kivétel nélkül különböző hegyi betegségekben szenvednek.

A nagy magasság ugyanis jelentős hatást gyakorol az emberi szervezetre, már 2100 méterrel a tengerszint felett elkezd csökkenni a vér oxigénnel való telítettsége és ismereteink szerint az ember a tengerszinttől mindössze 4500 méter magasságig képes tartósan életben maradni. A szervezet ilyenkor a csökkent légnyomás miatt keletkezett oxigénhiányt, a légzés fokozásával törekszik áthidalni.

A különböző magashegyi megbetegedések azonban nem csak a síkvidéken nevelkedett Tibetbe látogató emberi populációban figyelhetőek meg.

A krónikus hegyibetegség (chronic mountain sickness, CMS) például a magashegységi körülmények között született, vagy hosszabban ott élő emberekben is kialakulhat és gyakorisága a lakóhely tengerszint feletti magasságával párhuzamosan fokozódik.

A betegség megjelenése azonban jelentős etnikai különbségeket mutat. A megfigyelések szerint megjelenése lényegesen gyakoribb az Andokban, mint a Himalájában. Míg Peruban a népesség 18% -nál alakul ki, addig a tibeti fennsíkon ez a szám alig haladja meg az 1% -ot.

Vajon mi okozza ezt a nem elhanyagolható eltérést?

Egy a kérdéskört vizsgáló, 2005-ben elkészült tanulmány során megfigyelték, hogy fizikai megterhelés esetén a tibetiek több nitrogén-oxidot izzadnak, mint akár a perui hegyekben vagy akár a tenger szintjén élő emberek.  Ez a gáz a tüdőben és a szervezetben levő vérerek tágulását eredményezi, így nagyobb áteresztő képességű erek, a véráramlás és ezzel együtt az oxigénszállítás hatékonyságát is növeli.

A fentiek alapján sokáig úgy gondolták, hogy a Tibet hegyei között élő emberek mindössze különleges vérüknek köszönhetik, hogy alkalmazkodni tudtak a magashegységi életmódhoz.

A legújabb kutatások azonban arra engednek következtetni, hogy túlélésükben egy eddig ismeretlen idegen faj, egy idegen gén is szerepet játszhatott.

Egy régészeti feltárásnak hála, ismerté vált, hogy a tibeti fennsíkon, szokatlan, 4200 m tengerszint feletti magasságban már évezredekkel ezelőtt is éltek emberek. Chusang falu környezetében a geológiai folyamatoknak köszönhetően -amely a föld hőkisugárzásában nyilvánul meg – lényegesen kedvezőbb ugyanis a levegő hőmérséklete.

A kutatók a feltárás során 19 kéz és lábnyomatot találtak az agyagszerű talajon. Az ezt követő vizsgálatok kimutatták, hogy keletkezésük 7400 és 12700 év közötti intervallumra tehető.

Bár korábban azt gondolták, hogy a falu mindössze ideiglenes szálláshelyként szolgált lakóinak, mára azonban világossá vált, hogy ez nem így volt.

Annak ellenére azonban, hogy a föld hője megvédte az itt élőket a hidegtől, vajon hogyan élték túl a rendkívül ritka levegőt?

A csodálatos alkalmazkodóképesség mögött a kutatók már korábban is genetikai különbségeket gyanítottak, majd 2010-ben, 30 tibeti genomjainak összehasonlításával azonosították azokat a géneket, amelyek a magas magasságban élők szervezetében a mienktől eltérően megtalálhatóak. Érdekes módon, két, az EPAS1 és az EGLN1 nevű gén különbözik, ami egyébként a vérben lévő hemoglobinszintek modulálására szolgál, egyfajta hipoxia-indukálható faktorként.

Olyan mintha a tibetiek örökölték a gént egy másik fajtól – mondják a kutatók és a jelek szerint úgy tűnik pontosan ez történt.

Forrás:

Cikk: www.ancient-origins.net; www.bbc.com; wikipedia.org

Kép: pixabay.com

2017 Kidsnews | All rights reserved