Beszélgetés Barbara Whesttel, elsőkönyves íróval


Zivatar kisasszony (21éves) - 12 hónapja

Az ember azt hinné, hogy a könyvek egyre többet veszítenek a népszerűségükből, pedig ez nem így van. A fiatalok körében újra egyre népszerűbb hobbi már nem csak az olvasás, de az írás is. Sokan publikálnak online blogokon vagy a wattpadon, mégis a legtöbben arról álmodnak, hogy amit alkotnak az egyszer nyomtatott könyv formájában fog sokak polcára felkerülni. Minden lelkes írópalántának tudnia kell, hogy ez nem lehetetlen! Erről és a nehéz időszakok feldolgozásáról beszélgettem Barbara Whesttel, aki internetes íróként kezdte, most mégis megvehetjük a könyvét a Libriben.

 Biztos nehéz volt megírni egy könyvet, aztán eljutni a kiadásig. Mesélnél erről a folyamatról?

Igazából nem is a folyamat, sokkal inkább az elindulás volt a nehéz. Magamban kellett tisztáznom, hogy igen, ezt most komolyan gondolom, és végre fogom hajtani. Mivel először nem szerettem volna nagy kiadatást, tudtam, hogy ha belevágok, ki fogom adatni, hiszen magánkiadásnál mindent fizetned kell. Az, hogy később a kiadónak megtetszett a könyv, és így a könyvesboltokba is kikerülhetett, csak plusz volt, de minden nagyon gyorsan történt. Két hét alatt a szerződés aláírásától eljutottunk a nyomdáig, ami hihetetlen!

Mekkora munka jár egy könyv kiadásával a sztori megírásán, átolvasásán, kijavításán és átírásán kívül?

Először a szerzőnek véglegesítenie kell a kéziratot, ez az utolsó alkalom, hogy jóformán belenyúlhat a műbe. Innen átkerül a kiadóhoz, ahol a lektoráló ellenőrzi a helyesírási hibákat, illetve néhány tanáccsal ellát, amit vagy megfogadsz, vagy nem. Ez a folyamat nagyjából egy hét, ez idő alatt megbeszélitek a borítót és megtervezitek azt. A már kész, kijavított változatot ismét elküldik a szerzőnek, aki ellenőrzi és jóváhagyja a változásokat, majd a tördelőhöz küldik, aki megadja neki a végleges formáját. Ha a szerző erre is rábólint, bekerül a nyomdába, és egy hosszas várakozás veszi kezdetét. Két hét-egy hónap leforgása alatt elkészülnek a példányok.

A te első kiadott könyved, A hallgatás mérge védjegye a humor és az erotika. Ki/mi inspirált téged a megírására, honnan merítetted az ihletet?

Először 2015-ben kezdtem bele a történetbe, akkor egy álom inspirált, amiben autóbalesetet okoztam és valamilyen oknál fogva én kaptam meg a gyámságot az árvává vált kisgyerek felett. Ez lett a történet alapja is, kisebb-nagyobb csavarral. Abban az évben, illetve 2016 első felében íródott meg az eredeti változata a könyvnek, ami Fanfiction volt. Akkor a barátaim, illetve a lassan gyűlő, kisebb olvasótáborom inspirált, hogy folytassam, és hónapok alatt be is fejeztem a történetet. Később, 2017 nyarán ismét elővettem azzal a szándékkal, hogy kijavítom a kisebb hibákat, és az lett a vége, hogy egy teljesen átírt, kiegészített regényt kaptam, amit már nem szerettem volna, hogy a laptopom mélyén porosodjon.

A történet írásakor a saját életedből is merítettél ötleteket, elemeket?

Ez egy nagyon jó és igen nehéz kérdés. Hol is kezdjem… A történet fő témája a család, a barátok, illetve a szeretet, ezeken belül pedig igyekeztem minden alternatívára kitérni. Én csonka családból származom, a szüleim elváltak, mikor megszülettem, így jóformán apa nélkül nőttem fel. Ennek ellenére a keresztapukám számomra egy igazi apa jellem, ahogyan a biológiai apukámat is szívből szeretem, még akkor is, ha évente csak egyszer látom. Nevelőapukám is volt, aki sajnos meghalt egy balesetben, így a féltestvérem már apa nélkül fog felnőni. Ezek mind olyan dolgok, amik befolyásolták a történet kialakulását. Két apa, akikhez másfajta szeretet fűz, és akik másképpen szerettek. Harry, a főszereplőnk mindössze huszonegy éves, a szülei pedig szintén elváltak, mikor kisgyerek volt. Apja újraházasodott, és már gyerekként is marcangolták a gondolatok, hogy melyik anyukáját is szeresse jobban, hiszen az édesanyja betegséggel a kórházban feküdt, nem tudott rendesen gondoskodni róla. Ennek ellenére Harry inkább elszökik otthonról és az utcán nő fel, minthogy választania kelljen a két szülője közül.

A gyerekkora miatt Harrynek kialakul egy kép a család fogalmáról, ami meghatározza az egész életét. Számára nem a vérszerinti kötelék jelenti a családot, hanem a barátai, akiket az élete során szerzett, és akikre bármikor számíthat. Eközben Sophia, a másik főszereplőnk egy idilli családból lép ki, szinte elvárja a gondoskodást és a szülői felügyeletet, nincsenek igaz barátai, vagy egyáltalán olyan ember, akihez fordulhatna a szülei halála után. Azzal, hogy ez a két fiatal egy fedél alá kerül, nézeteltéréseik alakulnak, és létrejön egy egészen érdekes felállás, ahol a gondoskodást nem ismerő fiúnak olyan dolgokat kell megadnia a fogadott lányának, amit Ő sosem tapasztalt meg. Nem tud különbséget tenni szeretet és szeretet között, így pedig egyszerre apáskodik és esik szerelembe a lány iránt. Míg ez a fura helyzet kezdi kinőni magát, bekerül a képbe pár valódi családtag, akik teljes káoszt hoznak a fiatalok életébe. Van, aki összehozni, van, aki szétszedni szeretné őket, és akad olyan is, akit hátsó szándék vezérel. Mindegyik szeretetből cselekszik, a kérdés csak az, hogy melyik fajta szeretet az erősebb a sok közül.

Ezek elég komoly témák egy ilyen humoros regényhez. A poénkodás segít feldolgozni a tragédiákat? Hogyan tudod ezeket így kezelni?

Ahogy mondtad humoros könyv, és úgy gondolom, hogy engem is így ismer a világ – poénkodós, mosolygós csajszinak. Ugyan vannak napok, amikor nem vagyok képes humorral fedni az érzéseimet és rossz a hangulatomat, de többségében mindig igyekszem vidám és optimista lenni, és a körülöttem lévőket is mosolygásra késztetni a vicceimmel és a viselkedésemmel. Számomra az írás egy kikapcsolódás, ugyanakkor egy mód arra, hogy elérjem az embereket és szórakoztassam, ezáltal mosolygásra késztessem őket. Mikor írtam a könyvet, tudtam, hogy egy darabot szeretnék beletenni magamból, olyan komoly témákat is érinteni akarok vele, amikről még nem mertem beszélni másoknak. Ugyanakkor mindezt úgy szerettem volna, ahogyan élek – humorba és komolytalan fejezetekbe sűrítve, hogy ne lehessen őket látni. Így, aki olvassa a könyvet hamarabb fog poént vagy egy romantikus regénybe illő jelenetet találni, mint egy mély gondolatot, ami akár fél könyvön át kitarthat.

Az írás mellett miket csinálsz még? Hogy tudod ezeket összeegyeztetni?

Rengeteg mindent csinálok, hogy őszinte legyek. Dolgozom, családommal és a barátaimmal vagyok, van egy kutyám, akivel foglalkozom, emellett szeretek olvasni és elég gyakran teszem is. Hobbiszinten szeretek honlapot, képet, vagy videót szerkeszteni, és nemrég lovagolni is elkezdtem. Nem mondom, hogy minden nap van időm arra, hogy írjak, vagy valamelyik hobbimmal foglalkozzam, de két-három naponta szánok időt arra, amivel szívesen tevékenykedem. Ha tegnap lovagoltam, és ma olvastam, akkor holnap írni fogok, ha pedig nincs ihletem, szerkesztek. Szerintem minden az egyensúly kialakításától függ. Nekem szerencsére sikerült kialakítanom egy rendszert, amivel – ha nem is minden nap, – de heti egyszer képes vagyok egy adott dologgal foglalkozni. Képesnek kell lenned feláldozni valamit valamiért, legyen ez akár egy szabadnapod, vagy egy kora este, amit alvással is tölthetnél.

Ha jól tudom, egy kávézóban dolgozol. De gondolom, nem ott képzeled el a jövődet. Mivel szeretnél a jövőben megélni? Könyvírásból, esetleg komolyabb honlap szerkesztéssel?

Nem nagyon gondolkodtam el ezen. Mindössze húsz éves vagyok, eddigi életem során pedig rengeteg tervem és álmom volt. Biztos vagyok benne, hogy még lesznek is, így pedig nem igazán tudom, mi lesz számomra az ideális. Két évvel ezelőtt, mikor megkérdezték mi akarok lenni, azt feleltem, stewardess. Érettségi után bartender és barista szakmákat szereztem, idén pedig egy könyvet adok ki. Ki tudja, mit hoz a jövő. Szeretném hinni, hogy az emberek kíváncsiak lesznek majd a könyveimre, még ha nem is tudok megélni az eladott példányokból. De ha mégse így lenne, nem búslakodom. Mindig írni fogok, ahogy eddig is tettem, és mindig büszke leszek erre a könyvre, ahogy most is az vagyok.

2017 Kidsnews | All rights reserved