Mikulás vagy Télapó?


kidsnews (121éves) - 1 hete

Kicsiny hazánkban december 6. napján Miklós nevenapját ünnepeljük, amelynek előestéjén a gyerekek apró ajándékot kapnak Szent Miklóstól, akit Mikulásnak és Télapónak is szoktunk hívni. Lehet tévesen nem mindegy, hogy Mikulás, vagy Télapó!? A mi családunkban a Mikulás az év utolsó hónapjának 5. napjának éjszakáján hoz ajándékot, akit hívhatunk Télapónak is, december 24. pedig a Jézuskától kapjuk a meglepetést, de ez nem mindenhol van így. Annak jártunk utána, hogyan terjedt el ez a népszokás.

Napjainkban ismert Mikulás, aki piros ruhában, püspöksüvegben és pásztorbottal ajándékoz a katolikus vallású vidékeken Szent Miklósnak, egy római tartomány püspökének népies alakja, aki a gyermekek védőszentje. Az évek során az ajándékosztó szerepe egy mondához köthető, amely szerint a városában élt egy nincstelen férfi három lánygyermekével, akiket anyagi helyzetük miatt nem tudott kiházasítani. Miklós a püspök megsajnálta őket és egy éjszaka arannyal teli tarsolyt helyezett az ablakukba. A szájhagyomány útján terjedő történet egy másik verziója szerint viszont nem egy éjszaka, hanem három egymást követő este, míg megint más állítások szerint három éven át tette ezt. A ciklikus jelleg tehát ide vezethető vissza.

A zokniba, csizmába való ajándékozásra és a kémény képbe kerülésére is van magyarázat, a legenda további része szerint a harmadik estén/évben az ablak zárva volt, így Miklós püspök nem tudta elhelyezni az erszényt, ezért felmászott a tetőre és a nyitott kéményen át dobta be az aranyat, a harmadik lány éppen ekkor tette harisnyáját száradni a kémény alá, így a pénzzel teli bugyelláris pont belehullott. A mítosz szerint az utolsó alkalommal az apa lefülelte a püspököt és azóta köthető a nevéhez az ajándékosztó szerep.

De egyes állítások szerint a katolikus vallás merítkezett az északi népek hagyományaiból is akik a téli napfordulókor meglepték egymást aprósággal. Ennek egy átvetülése, hogy egy szász isten ajándékokkal teli szekeret hajtott az égbolton, amit a keresztények később Szent Miklós alakjával párosítottak.

Magyarországon a népi hagyományok német hatást tükröznek. Kezdetben diákok, majd felnőttek szerepjátékokkal emlékeztek meg Szent Miklósról, amely szokásjog alapján került hazánkba. Ennek alapján az ünnepnap előestéjén Mikulásnak elnevezett pirosba öltözött idős férfi, házról házra járt, dicsérte, ajándékokat osztott a gyerekeknek, vagy megregulázta őket.

Miklós-napon a hagyományos ünneplést a településeken álarcos, jelmezes játékkal az „alakoskodás”néven tartották. Az 1900-as évek előtt a fiatalok házról-házra jártak Miklós napján ijeszteni, amikor hosszú láncaikat csörgették, ebben az időszakban kiszorult a karácsonyra való lelki készülődés, és a gonosz-űző jelleg lett hangsúlyosabb. Ezt később betiltották a gyermekek ijesztgetése miatt, mivel nem a ma ismert, jókedvű, pirospozsgás Mikulás járt házról házra, hanem egy félelmetes, koromfekete arcú, láncot csörgető rém „Láncos Miklós”, aki egyszerre jutalmazott és büntetett. Szerencsére a Mikulás jóságos alakját őriztük meg az évszázadok alatt, így a kettőségből az ajándékot osztó jellege van túlsúlyban, míg büntető alakja és az ijesztgetés a virgács osztásban merül ki. A falvakban egészen a 20. század utolsó harmadáig élt a lánccsörgető alakoskodás, akit végül kiszorított a jóságos Mikulás.

A mai forma a szaloncukorból, különböző édességekből a déli gyümölcsökből álló csomag ablakba helyezése a 19. század végére alakult ki teljesen. A rossz gyerekek virgácsot kaptak.

Manapság december 5. éjjelén – december 6. hajnalán a kicsik a kitakarított cipőjükbe kapnak ajándékot, vagy virgácsot, a meglepetés attól függ, hogy az elmúlt évben hogyan viselkedtek.

A Mikuláshoz köthető magyar néphagyomány a globalizáció hatására megváltozott: addig amíg a két világháború között a Mikulás alakja a mennyben élt, a gyerekeket az égből figyelte, segítői pedig manók, angyalok vagy krampuszok voltak, addig a mai fogyasztói társadalmakban egyre inkább elterjed az a nézet, hogy Mikulás, illetve országonként más-más alak, aki a mi jóságos Mikulásunk megfelelője, a Lappföldön él, szánját rénszarvasok húzzák, a segítők pedig általában elmaradnak mellőle.

Ennek oka lehet az, hogy a különböző kultúrkörök hatással vannak egymásra és például az angolszász területeken Santa Claus néven karácsonyi ajándékhozó alakká vált Mikulás, és története szerint az Északi-sarkon lakik. A gyerekek karácsony előtt levelet küldenek neki kívánságaikkal. A globalizált (Mikulás/Télapó/Karácsony apó) Santa Claus a kilenc repülő rénszarvas által vontatott szánjával december 25-én egy éjszaka alatt körbejárja a Földet, és a kandallóra tett zoknikba, harisnyákba apró ajándékokat helyezve lepi meg a gyerekeket, akik tejjel és süteménnyel várják.

Hazánkban egyes feljegyzések arra engednek következtetni, hogy a Télapó egy mesterséges kialakított kifejezés a Mikulás helyettesítésére, mert a Mikulás szót a kommunizmus idején a Télapó szóra szerették volna cserélni. A Télapó elnevezés 19. századi megjelenését bizonyítja, hogy számos magyar költő és író használta műveiben.

Mikulás alakjára tehát nálunk használatos a Télapó elnevezés is, ami feltételezhetően teljesen téves összemosással azonosítanak az angolszász országokban lévő Santa Claussal, aki a karácsonyi ajándékokat hozza ott.

Tehát itthon mindegy, hogy Mikulás, vagy Télapó, de a mi hagyományaink szerint Szent Miklós napjával összefüggésben ajándékoznak és nem karácsonykor.

Forrás:

wikipedia.org

2017 Kidsnews | All rights reserved