TENGERI SZÖRNYEK IGENIS LÉTEZNEK!- A KRAKEN


kidsnews (124éves) - 12 hónapja

Az emberiség évezredek óta hajózza a tengert. Ez a tény a természetfelettiben való hittel és a csodák iránti vággyal párosítva ahhoz vezetett, hogy a történelem során számos legenda alakult ki különböző tengeri szörnyekről. Még ma is vannak közöttünk olyanok, akik hisznek ezekben, és bizonyítani akarják a létezésüket. Ők a kriptozoológia nevű áltudomány művelői, és „felfedezéseiket” mindig gyanúsan homályos képekkel és videókkal próbálják igazolni. Ennek talán legismertebb példája Nessie, a skóciai Lock Ness-i tó szörnye, de hozzá hasonló vízi sárkányszerű lényekről hallani Írországban, Oroszországban, Norvégiában, Kanadában, Svédországban, sőt még Izlandon is. De léteznek jóval régebbi legendák is. Gondoljunk csak a görög mitológiára: Homérosz Odüsszeia című művében is szerepelnek szirének, a gyönyörű hangú, de vérszomjas emberevő sellők, és Szkülla, a Messinai-szorosnál élő többfejű tengeri sárkány, aki elragadta a leleményes hadvezér bajtársait. Aztán jött a középkor, majd az újkor, Amerika felfedezése, ezzel együtt pedig a még hosszabb, veszedelmesebb utak az óceánon keresztül. Születtek újabb legendák leviatánokról, tengeri sárkányokról és tengeri kígyókról, krakenekről (a hatalmas, hajókat elsüllyesztő polipokról), hableányokról, fókatündérekről. Bármilyen nagy is azonban az emberi fantázia, mégsem tudunk kitalálni olyat, amihez legalább részben hasonlót még soha nem láttunk. Kellett lennie valaminek a víz alatt, ami ötletet adott az elmúlt évszázadok tengerészeinek.

A tengeri kígyók után következzenek a krakenek. Sokáig lehetetlennek tartották a tudósok, hogy olyan hatalmas polipok éljenek a mélységben, amelyek képesek lennének egy hajót is elsüllyeszteni. Aztán a tenger partra vetette az óriáskalmárok (Architeuthis-fajok) több mint tízméteres tetemeit. Ezek után már csak annyi volt a biológusok feladata, hogy elszállítsák és felboncolják, tehát a szervezeti felépítésüket viszonylag jól ismerjük. Viszont arról, hogy milyen az életmódjuk, mivel táplálkoznak, meddig élnek, mekkorára nőnek meg és milyen mélységben laknak, már csak feltételezéseink vannak. Ők a mélység rejtőzködő óriásai, akik ha túl közel jönnek a felszínhez, az alacsony nyomás elpusztíthatja őket. Ennek fényében érdekes lenne, ha a középkori rajzokon az óriáskalmárok csápjai lennének azok, amik kinyúlnak a hajókra, hogy aztán összetörve rántsák őket a mélybe. Ezek a történetek valószínűleg kitaláltak. De ha egy hatalmas, félelmetes krakent kellene elképzelnem, csakis egy óriás kalmárszerű lényre gondolnék. A legújabb kutatások szerint lehetséges az is, hogy „csupán” párszáz méter mélyen élnek. Szerencsénkre eszük ágában sincsen hajósüllyesztőset játszani, ugyanis vitathatatlan, hogy egy ekkora állatnak hatalmas ereje van. Kérdezzük csak meg az ámbrás ceteket! Akarom mondani, vizsgáljuk meg az ő partra sodródott tetemeiket is – feltéve, hogy a cápák hagytak belőlük bármi megvizsgálhatót. Az ámbrás cetek ugyanis hiába közel akkorák, mint egy szilás, planktonszűrögető bálna, valójának fogas cetek, és hegyes, kúpszerű fogaik leginkább óriás kalmárra fájnak. Ezért lemerülnek értük a mélybe, és megpróbálják levadászni őket. Igen ám, csakhogy a kalmárok sem hagyják magukat, ezért hosszú tapadókorongos karjaikkal igyekeznek eltávolítani a rájuk harapó ámbrás ceteket. Az erős tapadókorongok pedig kör alakú hegeket hagynak a cetek bőrén. Tehát elég nagy erővel küzdhet egy óriás kalmár! Arról nem is beszélve, hogy ezek a mélységi csaták a cetek számára is végzetesek lehetnek. A cet emlős, időnként fel kell jutnia a felszínre levegőért, egy óriás kalmárnak viszont nincsenek ilyen problémái, és ha elég ideig tartja „karjai ölelésében” a mélyben a cetet, fordulhat a kocka.

A valódi kraken: óriás kalmár a madridi természettudományi múzeum kiállításában (Forrás: Wikimedia Commons, szerző: José-Manuel Benito Álvarez (Locutus Borg))

Írta: Matuz Vanessza, Állatorvostudományi Egyetem, biológus BSc 1. évf.

Forrás:

Magyar Természettudományi Múzeum

2017 Kidsnews | All rights reserved