A tökéletlen textúra eredményessége – interjú az Oscar-díjas Deák Kristóffal


Poscher Dominik (18éves) - 1 hónapja

Elsősorban a Mindenki című, idén Oscar-díjat nyert rövidfilm kapcsán ismerhettük meg Deák Kristóf nevét. A rendezőnek azonban a későbbi alkotásaira is garantáltan fel fogjuk kapni a fejünket, nem mintha az eddigi munkássága szégyenfolt lenne az életében.
A zeneszeretetéről, a dél-koreai és magyar hasonlóságról, az angol médiaoktatás fejlettségéről, legnagyobb céljáról, rendezői stílusáról, illetve a „két irányba való törekvés” címszóval illetett filmkészítési stratégiájáról egyaránt megosztott egy s mást.
Ja, és jövőre egy hollywoodi-film is tervben van…

 Emlékszik, hogy melyik volt a legelső film, amit látott, vagy ami a legnagyobb hatást gyakorolta Önre?

Moziban, amit elsőnek láttam az vagy a 101 kiskutya, vagy a Macskafogó volt. Utóbbi mostanáig az abszolút top film nekem. Folyamatosan újranézem, leginkább azért, mert zseniálisan van megírva, és elképesztően jó karakterei vannak.

Hogyan viszonyul a különböző filmes műfajokhoz? Melyik a kedvence?

A zenés filmeket nagyon szívesen, bármikor megnézem. Zenészek önéletrajzi filmjeit kifejezetten kedvelem. Emellett még a fekete komédiáért vagyok oda. Értve ez alatt Martin McDonagh munkásságát is. Nem vagyok egy nagy horror rajongó, évente körülbelül egyet tudok megnézni belőle. Az sokat segít, ha viccesek, vagy van bennük valamilyen csavar. A történelmi témákat is eléggé kedvelem.

A zenés filmek iránti szenvedélye adódhat abból, hogy gyermekként zongorázott, és egy zenekarban is játszott?

A közönség és a film között a kapcsolat úgy keletkezik, hogy a néző valamilyen módón át tudja élni azt az élményt, amit a főszereplő él át. Akkor tud azonosulni, ha van valami közös az életükben. Így tehát igen, ez is szerepet játszik benne.

Hol jött el az a pont, amikor biztossá vált, hogy a filmkészítés területén szeretne dolgozni?

Akkor, amikor beültem a Színház-, és Színművészeti Egyetem iskolapadjába, pontosan 2003 januárjában. Ekkor vettek fel engem, noha nem gondoltam volna, hogy ez meg fog történni. Teljesen naiv voltam, azt se tudtam, hogy mit csinál a rendező igazából. Két barátomat is felvették, akiknek jó benyomásai voltak, ezután kezdtem el én is próbálkozni.

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója is volt, elsősorban ugyanis hangmérnök szeretett volna lenni. Végül mi térítette le erről az útról?

Ebben is volt egy adag naivitás. Én akkoriban rádióztam, bulikat szerveztem, és zenekaroztam az egyetem mellett. Csak a BME-t elvégezve, soha nem lehettem volna hangmérnök.

Az Apáczait az ország egyik legszínvonalasabb középiskolájának tartják. Az általános iskola során megvolt Önben a tudatosság, a tanulási vágy, vagy esetleg a szülők részéről volt elvárt az átlag feletti tanulmányi eredmény?

A szüleim egy erősebb iskolába akartak küldeni, mert látták, hogy vannak bennem kihasználatlan tartalékok. De az Apáczai azért jött, mert a nagynéném és az apukám is odajárt. Nagyon sok mindenki tanár a családban, ezért pláne fontos volt az iskola. Kicsit úgy fogtam fel ezt akkor, hogy egy elit csapatba kerülök. Szerencsére az osztálytársaim és a társaság is jó volt. A tanulási vágy egyébként folyamatosan bennem van, de szerintem ezt is a szüleimnek köszönhetem.

Volt, vagy van olyan rendező, akinek a filmes trükkjei, módszerei magával ragadták, ragadják?

A legfontosabb, hogy sok filmet nézzen az ember, tartsa nyitva a horizontját, mert könnyű abba belecsúszni, hogy leragad egyféle stílusnál. Ebbe a hibába én is sokszor belesem. Nem emelnék ki konkrétan egy rendezőt. Nagyon szeretem a dél-koreai filmeket, amelyek során kiderül, hogy máshogyan is mennyire lehet történeteket mesélni. Egyébként szerintem nagyon hasonlít a dél-koreai lélek a magyarhoz. Emellett független filmeket Amerikából is érdemes nézni, valamint a brit filmgyártás is kiemelkedő.

Mennyiben jelentett pluszt a Westminsteri Egyetem Londonban? Miben másabb Angliában a médiaoktatás, mint itthon?

Angliában sokkal pragmatikusabban állnak mindenhez. Ott például van egy hatalmas könyvtár, tele könyvekkel a forgatókönyvírásról, míg Magyarországon összesen három, vagy négy darab. Ott élni, és a tanárok segítségével megfejteni azt, hogy egy adott forgatókönyvírási elméletben mi a lényeg, az egy szuper dolog.

2005-ben a München című filmhez a vágóstáb asszisztenseként járult hozzá. A rendezővel, Steven Spielberggel sikerült esetleg néhány szót váltania? A budapesti forgatásokon ott lehetett?

Köszönésnél tovább nem nagyon jutottunk. De nem is volt szabad. Megmondták, hogy Ő olyan, mint az angol királynő, ha hozzád szól, válaszolhatsz, de ha nem, akkor tessék békén hagyni. Ott leginkább a vágóstábbal voltam jóban. Az egy nagyon intenzív két hónap volt. Heti hét napot dolgoztunk, napi 16 órát. Nekem az volt az első nagyjátékfilmem, amiben dolgoztam.

A szabadság, szerelem című filmben a rendezőasszisztensi pozíció, amit betöltött, pontosan mit takart? Milyen feladatokkal járt?

Mindenféle dolgot segítettem elintézni a rendezőnek, a forgatással és a saját életével kapcsolatban is. Van egy nagyon szigorú hierarchia a filmezésnél, és ebben a rendezőasszisztens igazából a rabszolga-hajcsár, aki nagy megafonba kiabál, elindítja a felvételeket, megmondja mindenkinek, hogy mikor hol legyen, és mit csináljon. Azonban én nem ez voltam a Szabadság, szerelemben, hanem a személyi asszisztens. Az egy nagyon jó gyakornoki pozíció volt, mindenbe beleláthattam.

Családjában sok a pedagógus, Ön is két évig segédtanárként dolgozott az egyetemen. Milyen tanár benyomását próbálta kelteni? Szerették a hallgatók?

Vágóként kerültem ki a londoni egyetemre, azzal tudtam pénzt keresni. Leginkább ezt is tanítottam. És az volt a legérdekesebb, hogy olyan embereknek is át kellett adni a tudást, akiket nem érdekelt a vágás. Minden osztályban volt ét-három csillogó szemű tanuló, a többiek pedig csak elvoltak. Szóval nem feltétlenül csak pozitív élmény volt, viszont amikor tanít az ember, abban az a jó, hogy mindig, újra és újra megfogalmazza azokat a dolgokat, amiket átad a diákoknak. Idővel egyre jobban, egyre tömörebben, és egyre leszűrtebben. Miközben saját magában is tisztítja ezeket a kis bölcsességeket.

A Mindenki című filmnél producerként az Ön feladata volt a stáb kiválasztása.  A különböző filmes munkakörökre megvannak az emberei, vagy kikéri más emberek véleményét is?

Ez az egyik legnehezebb. Mindig kikérem mások véleményét. A részlegvezetők nagyon fontosak a filmben, nélkülük nem tud teljesen sikeres lenni. Ha ők jók, akkor a rendező válláról levesznek egy csomó mindent. Például a Mindenki jelmeztervezőjére, Juristovszky Sosára néhány óra beszélgetés után teljesen rá tudtam bízni, hogy miként nézzenek ki a gyerekek, és maga a korszak. Összesen tehát pár óra munka volt nekem átadni, hogy milyen legyen a jelmez ebben a filmben. Ezért zseniális, ha van egy ilyen tapasztalt részlegvezető.

Az Oscar-Gála színpadán töltött 1 perc olyan 1 perc volt, amelynek minden momentumát ki tudta élvezni, vagy olyan ideges volt, hogy amint lesétált, már semmire nem emlékezett a történtekből?

Van egy komplex emlék a fejemben, amit szeretnék megőrizni, épp ezért nem fogom megnézni videón újra, mert így egyes szám első személyben emlékszem rá, ha viszont megnézek róla képeket, videókat, akkor máris kicserélődnek ezek az emlékek.

Bármiben, egy picivel is, másmilyen ember lett az Oscar megnyerése óta?

Ezt majd csak a barátaim tudják megmondani. Elfoglaltabb ember lettem, annyi biztos. Ami egyelőre jó, de pár év múlva szeretnék újra visszatérni a lazasághoz, nyugodtabb életstílushoz, ami korábban volt. Egyszerűen azért, mert úgy működik jól az agyam és a kreativitásom.

Az elmúlt évek során csakis kisfilmekhez volt köthető a neve. Megvan Önben a késztetés, hogy egész estés film rendezője legyen?

Minden rendezőnek ez a végcélja. Illetve nekem leginkább az, hogy egy nagy, szuperszínvonalas sorozatnak lehessek a gazdája. De a következő lépés mindenképpen egy nagyjátékfilm, most ezen dolgozunk.

Hogyan néz ki egy forgatás Deák Kristóf rendezésével? Milyen hangulat uralkodik?

Elég jó hangulat szokott lenni, próbálok szabad kezet adni mindenkinek. Az a munkamódszerem, hogy nagyon erős egyéniségekkel veszem körül magam, akiknek megvan a saját elképzelésük, és hozzá tudják adni a saját kreativitásukat. Nekem, mint rendezőnek pedig az a feladatom, hogy lenyisszantsam a kiálló részeket.

Rendező, vágó, forgatókönyvíró egyaránt volt már. Melyik munka során érzi magát a legotthonosabban?

Legotthonosabban a vágásban, ugyanis az úgymond a régi szakmám, viszont sokkal jobban lelkesít az, ha új területekre tévedhetek. Az írás egy ilyen dolog például. De mindent csapatban szeretek csinálni, arra törekszem, hogy ne kelljen egy széken ülnöm egyedül, hanem inkább egy jó hangulatú beszélgetés kerekedjen a munkából.

A tökéletességre való törekvés miatti stressz elő szokott törni Önből?

Nagyon sokszor, igen. Viszont szerintem az a jó egy filmben, hogyha a tökéletességre való törekvés nem látszódik. Például a Mindenkiben is csomó olyan textúra és részlet van, ami tökéletlenségnek nevezhető, viszont pont attól van benne élet. Az a fajta tökéletesség tehát nálam nem az abszolút tökéletesre polarizáltságot jelenti. Inkább úgy mondanám, hogy szeretem tökéletesen bekeretezni azt, amit csinálok.

Manapság van ideje követni a filmipar újabb alkotásait?

Van szerencsére, egy pici. Most jön az Oscar-időszak, és így, hogy most már én is a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia tagja vagyok, szavaznom kell. Ez azzal jár, hogy nagyon sok jó filmet kell majd megnéznem a következő 3 hónapban.

Amikor megnéz egy filmet, mire figyel elsősorban? Szakmai szemmel nézi őket, vagy csak próbál kikapcsolódni? Szokott moziba járni?

Először mindig próbálok az átlagnéző fejével beülni egy filmre, és csak azt figyelni, hogy milyen hatással van rám. Elkezdek találgatni, izgulni, félni, nevetni, sírni stb. Amennyiben pedig jó volt a film, akkor látok csak neki az elemzésnek, hogy mi volt az alkotó szándéka.

Hogyan kapcsolódik ki? Mennyi szabadideje van?

Nem sok sajnos. Ritkán múlik el olyan nap, hogy valamiféle epizódot ne néznék meg TV-sorozatokból, vagy mondjuk egy negyedórát a kedvenc előadómtól. De mostanában jobban oda kell figyelnem, hogy legyen szabadnapom is.

Kialakult már a Deák Kristóf féle stílus? Vannak ismertetőjegyei?

Azt majd meglátjuk. Annyit tudok, hogy mindig abba az irányba tolom a filmjeimet, hogy azok egyszerre tudjanak – jó értelemben – földhöz ragadtak lenni, azaz meglegyen a valósággal való kapcsolata, de közben egy kicsit a mese is szerepeljen benne. Szerintem ez a két irányba való törekvés megtartja dinamikusnak, és szépnek a filmet. A zene is mindig egy fontos elem nálam. És az sem árt, hogyha van valamilyen társadalmilag fontos mondanivalója a filmnek, még akkor is, ha a legegyszerűbb történetről beszélünk.

Mik a tervei a közeljövőre?

Egy kisjátékfilmet most fejezünk be, amit hónapokon belül látni is fog a magyar közönség. Jövőre egy TV-filmet készítünk, magyar történettel, magyar színészekkel. Közben viszont két-három hollywoodi projekt is sínre van téve. Ha minden és mindenki úgy akarja, akkor jövő ilyenkor, talán már egy hollywoodi filmet fogunk forgatni.

Forrás:

Kép oscar

 

2017 Kidsnews | All rights reserved