Üzenet a jövőbe-Tóth Fanni,Somos Emma, Csernik-Tihn Szebasztián


kidsnews (124éves) - 1 hónapja

Számtalan helyen és jeles eseményen, rendszerint ünnepélyes keretek között hagy társadalmunk üzeneteket a jövőbe. Ezeket a kisebb vagy nagyobb dobozokat, tartályokat hosszas gondolkozás után megtöltjük szerintünk okos gondolatokkal, múltunkkal és jelenünkkel. Tárgyakkal, amiknek mi jelentőséget tulajdonítunk, majd elássuk, elrejtjük és azt gondoljuk, már nem éltünk hiába, már nyomot hagytunk magunk után. Pedig „a valódi üzenet a jövőbe a gyermekeink és a nekik átadott értékek”- vallják eheti menő arcaink.

Tóth Fannival az UNICEF ifjúsági nagykövetével valamint Csernik-Tihn Szebasztiánnal és Somos Emmával az UNICEF fiatalkorú aktivistáival beszélgettünk a mostani tizenévesekről, az UNICEFnél végzett önkéntes munkájukról, gyermekjogokról és még rengeteg minden másról is. Fanni az Óbudai Árpád Gimnázium diákja, Szánti (Csernik-Tihn Szebasztián) és Emma az AKG-ban tanul. Hétköznapi tizenévesek, akik egyetlen dologban különböznek társaiktól, abban hogy nem félnek tetteké formálni álmaikat.

Csernik-Thin Szebesztián és Somos Emma

 

Hogyan kezdődött ez az egész? Miért éppen UNICEF és gyermekjogok?

Emma: Mindhármunk esetében nagyon hasonló a kezdet, tavaly decemberben az #emergencylesson kampány záróeseményeként az Európai Unió és az UNICEF közös szervezesében volt egy találkozó, ahol több ország fiataljait meghívták és lehetőségünk volt találkozni az EP képviselőkkel, akik valóban nyitottak voltak a javaslatainkra.

Szánti: Az egész kampány olyan katasztrófa sújtotta országokban élő gyerekek körülményeire és tapasztalataira hívja fel a figyelmet, mint Csád, Irak, Nepál és Ukrajna.A mi feladatunk az volt, hogy megfogalmazzuk a fiatalok üzenetét az oktatás témájában, szerintünk hogyan lenne érdemes elindítani, újraindítani ezeknek az országoknak az oktatási rendszerét, ami inkább a tisztségviselőkhöz szólt.

Fanni: A legfelemelőbb érzés az volt, hogy a saját közösségünkben már megfogalmazott üzenetet össze kellett fésülnünk a másik hét országbeli fiatallal.  Második (közös) nyelven megosztani a gondolatainkat, problémáinkat, hosszú órákon keresztül beszélgetve kialakítani a közös üzenetet. Az meg különösen jóleső visszacsatolás volt, hogy az EP képviselők odaültek értőn és figyelően beszélgettek velünk és legfőképpen partnerként tekintettek ránk.

Szánti : Az egyetlen kicsit keserűbb emlék, hogy tényleg olyan fiatalokként ültünk ott mind a hét országból, akik valóban tenni akartak. Mind azt gondoltuk jó lett volna ha már az elején belekapcsolódhattunk volna.

Emma: Az viszont azért büszkeséggel tölt el bennünket, hogy a ülés lezárásaképpen a képviselők megmásfélszerezték az ügyre fordítható büdzsét. Jó érzés, hogy talán ehhez mi is hozzájárultunk.

Tóth Fanni Somos Emma Csernik-Thin Szebesztián

Mennyire érzitek magatokat sikeresnek, működik ez a rendszer szerintetek?

Emma: Rengetegszer merül fel kérdésként, és sokan meg is fogalmazzák a kételyeiket. Szerintünk tényleg van ennek ereje? Észak-Írországból vannak adatok, amelyekből az derül ki, hogy sokszor a meghallgatott fiatalok „bullshitelésnek” gondolják, amikor bevonják őket kampányokba. De nekem jó tapasztalatom van ezzel kapcsolatban. Szerintem van erőnk együtt, meg vagyok győződve arról, hogy ez a kulcsa egy olyan jövő teremtésének, ahol minden gyermek egyenlő.

Fanni: Igen, én azt gondolom, hogy van erőnk, hogy nem veszik el a gondolatunk és hallathatjuk a hangunkat. Fontos, hogy ebben képesek legyünk hinni.  Az a tapasztalatom, hogy bár tényleg nagyon sok kortársunk nincs tisztában a jogaival vagy lehetőségeivel, ugyanakkor azt látom, hogy apró lépésekkel, de haladunk. Azt gondoljuk, hogy az UNICEF-től egy remek lehetőség kapunk és kaptunk, hogy egyre több mindenkihez juthassanak el az üzeneteink.

Szánti: Számomra a legmeggyőzőbb az UNICEF-ben hogy nincs különbség gyerek és gyerek között, ebben a szervezetben tényleg mindenki számít, minden megkötés nélkül. Tényleg azért dolgozik velünk közösen mindenki a szervezetben, hogy a gyerekek helyzete egyre jobb legyen.

Somos Emma

Gyerekjog kapcsán mit gondoltok, hol tartunk most? És mi a cél, mit szeretnétek elérni? És szerintetek van ennek létjogosultsága?

Fanni: Az biztos, hogy messze a cél, és sok még a tenni való, de azt gondolom, hogy évről évre nőnek fel emberek, mi is szülőkké fogunk válni, így generációról generációra egyre jobb lesz a helyzet. Minél több helyen ismertetjük meg az álláspontunkat annál könnyebb lesz ezt beépíteni a mindennapokba.

Emma: Szerinetem azzal, hogy van aki meghallgatja a fiatalokat, aki egyre jobban hallhatóan, láthatóan foglalkozik a gyerekek problémáival, arra sarkalja a sokszor szkeptikus, közömbös, magányos tizenéveseket is, hogy felismerjék az erejüket, hogy megértsék igenis joguk van beleszólni a kisebb vagy nagyobb, de őket is érintő kérdésekbe. Képesek legyen elköteleződni az ügyük mellett.

Szánti: A legfontosabb a  tennivalónk a közel jövőnk szempontjából, hogy ha már oda nem is tudunk eljutni rövidtávon, hogy ne legyen kérdés a gyerekjog, mert ez egy olyan evidencia, ami mindenki számára megkérdőjelezhetetlen kéne, hogy legyen. Azért azt jó lenne elérni, hogy nem azért beszéljünk a gyerekjogról, mert a társadalom egyrésze számára még ismertelen, hanem azért mert szükséges lenne ezt alapvető és megkérdőjelezhetetlen joggá tenni.

Tóth Fanni

Végezetül beszélgessünk kicsit a jelenlegi tizenévesekről, szociológusok, gondolkodók, gazdasági elemzők, ifjúsági szakértők általános vélekedése hogy a most felnövekvő Z és a titeket követő alfák, teljesen másként reagáltok, kívülállók számára nehezen értelmezhető reakcióitok vannak és még hosszan sorolhatnám.

Fanni: Hát igen, sokszor hallani ilyen vádakat 😊 De valójában ez az úgynevezett generációs ellentét azért nem példa nélküli a történelemben. Ez mindig is része volt a felnőtté válásnak, velünk sincs ez másként.Csak gyorsabb lett a világ, mi nagyon hamar nagy mennyiségű ingert kaptunk, ezért hamar megtanultuk ezekre reagálni. Amiben talán igazuk van a minket elemzőknek, hogy mi tényleg szeretjük a dolgokat megkérdőjelezni, kevésbé vagyunk tekintélyelvűek, és az egzisztenciális biztonság nekünk már teljesen mást jelent , mint az előttünk járóknak.

Emma: Az biztos, hogy iszonyatos mennyiségű inputot kap az ember és gyakorlatilag számunkra megváltozott a távolság fogalma. Mi a világ bármely pontján képesek vagyunk egy időben jelen lenni és bármilyen kapott információt szűrni sajátmagunk számára. Az viszont biztosan nem segít, hogy a közösségi médiumok beépített figyelői, algoritmusai nagyon gyorsan képesek az információs terünket szűkíteni, így megakadályozva azt, hogy más egyébként az általános érdeklődési körön kívül eső ingerek is megtaláljanak minket. Ez egy feladat a jövőben és a generációnknak, hogy ezt a fajta nehézséget leküzdjük.  Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan, amikor a virtuális tér még inkább kinyit lehetőségeket, mintsem elzár.

Szánti: Igen, csatlakozom a lányokhoz! Tényleg a sok ingertől az embernek magasabb lesz az a küszöb, ahol elkezd reagálni, és ez a reakciómentesség elképzelhető, hogy meglepő néhány más generációban felnővő számára. De ez nem így van, egyszerűen a más körülmények közötti lehetőségek, más típusú gondolkodást, figyelmet, érdeklődést eredményezett.

Csernik-Thin Szebesztián

Köszönjük Fanninak, Emmának, és Szántinak az interjút és a remek beszélgetést. Nagyon reméljük, hogy sokszor lesz még alkalmunk az oldalon olvasni az előremutató gondolataikat.

2017 Kidsnews | All rights reserved