Vitorlázás


ABácsiAkiÚjságotÍr (13éves) - 2 hete

Melyik sport az, ahol 120 km/h-val lehet hasítani, közlekedési táblák nélkül?
Melyik az a sport, ahol egyedül is, csapatban is lehet versenyezni, vagy akár csak kikapcsolódni?
Melyik az a sport, ahol a szélnél két és félszer gyorsabban lehet száguldani, meghajtott motor nélkül, pusztán a természet erejétől hajtva? A válasz a vitorlázás!
Ráadásul ezt a „sportot” az emberiség több évezrede űzi, ám cseppet sem elavult.

Ember és víz

A hajózás a vízen közlekedés egyetlen módja (hacsak nincs befagyva), amire  nagy szükség van, mert a Föld felszínének kb. 2/3 részét víz borítja. Az ember már régen felfedezte a haladás ezen formáját. A kezdeti evezős hajókat később vitorlával szerelt változatok váltották fel, immár széltől hajtott úszó alkalmatosságok. A hajósokat különleges mítosz övezte, mivel a hajózás a legkockázatosabb vállalkozások közé tartozott. Anakharszisz, az i.e. 6. században élő görög bölcs nem alaptalanul osztotta az embereket a következő három csoportra: élők, holtak és tengerészek.

Vitorlás-alapok

A vitorlázáshoz azonban nem csak hajó kell: sok-sok elméleti tudással kell rendelkezni a hajózni vágyónak. A szélirányok, a vitorlaállítás ismerete és a csomók kötésének tudománya nélkül aligha lehet eredményes a vízen való haladás. Ám a sport nem csupán elméletből áll, sok gyakorlást igényel a hajó irányban tartása, vízszintes helyzetének megőrzése – különösen kisméretű hajóban. Az irányváltások – szaknyelven fordulás és halzolás – tökéletes elsajátítása rengeteg vízen töltött idő után érhető csak el.

A vitorlázás megtanulásában – a csodálatos élmény mellett – az is érdekes, hogy az alapokat 3-4 óra alatt magáévá teheti az ember, ám a sportolónak több évnyi ’mindennapos’ edzésre van szüksége ahhoz, hogy versenyképes legyen.

„Ne csalinkázz, nem vagy te hobbivitorlázó!”

Van, aki hobbiból vitorlázik, és aki versenyzik. Köztük a fő különbség az, hogy ha a hobbivitorlázó túlfordul, akkor nincs nagy probléma, idővel visszatér a kívánt útirányra, vagy élvezi az új irány adta látnivalókat. Ám a versenyvitorlázó egy túlfordulással elveszíti jó helyzetét a mezőnyben, a korábbi pozícióba való visszaküzdés pedig csak ritkán sikerül. Fa Nándor visszavonulásakor mondta a következőket: „…Hobbiból nem megyek ki vitorlázni. Ha a családom megkér, akkor elviszem őket A-ból B-be, de én szórakozásból nem vitorlázom.”

A versenyvitorlázás taktikai sport. A menetirányok korlátozva vannak, mivel a szél felé csak cikkcakkban (krajcolás) lehet haladni. A verseny fontos taktikai eleme a többi vitorlások helyzete is. Az ellenfél hajó vitorlájából a szél kifogásához előre átgondolt és pontosan kidolgozott taktika szükséges. A hajóbeállítás rendkívül fontos, ezek sokszor csak milliméternyi állítások, ám a versenyen fontos szerepet kaphatnak. A versenyen gyenge szélben a taktika, erős szélben a technika szükséges.

A vitorlázás legtisztább formájának az egyszemélyes hajózást tartják, mert így a versenyző csak saját tudásában bízhat, az esetlegesen elkövetett hibákért nem lehet mást okolni, például egy borulásért.

Magyarok a szél szárnyán

Noha nem nyert nemzetközi versenyeket, mindenképpen népszerűsítette ezt a sportot az Ötvös Csöpi szerepébe bújt Bujtor István. Bár nem ők voltak a világon az elsők, akik megkerülték vitorlásukkal a Földet, mégis a Szent Jupát túrahajó beleíródott a magyar történelembe, fedélzetén Fa Nándorral és Gál Józseffel. (Ezt követően Fa Nándor szólóvitorlázóként is nemzetközileg elismertté vált.)

Annak ellenére, hogy Magyarországnak nincs tengerpartja (hacsak a „magyar-tenger” nem minősül annak), így is szép sikereket értek el a hazánkban született vitorlázók. A teljesség igénye nélkül: Litkey Farkas (háromszoros világbajnok, Európa bajnok, olimpikon), Majthényi Szabolcs (tizenkétszeres világbajnok) Érdi Mária (ötszörös ifjúsági világbajnok és Európa-bajnok, olimpikon), Vadnai Benjamin (ifjúsági világbajnok és Európa bajnok, olimpikon), Berecz Zsombor (Európa bajnoki ezüstérmes, olimpikon)

2017 Kidsnews | All rights reserved