Az Egri Szalag a nagyvilágban III.rész


Virginia (16éves) - 3 hete

Szabó Ádámról a fiúról, aki körbecangázza Földet korábban elkezdtünk egy cikksorozatot. Eddig huszonnégy országot járt be, sok ezer kilométert tett meg. Délkelet-Ázsia, India, Japán után ezúttal az ausztriai és új-zélandi útjáról olvashattunk portálunkon.

Milyennek találtad Ausztráliát?

Ausztrália úgy élt bennem amíg nem láttam, és nem érkeztem meg, hogy semmi különös nem lesz, csak át akarok rajta biciklizni, szélirányosan Új-Zéland érdekelt abban a térségben, de amint megérkeztem Indonéziából Ausztráliába rögtön feltűnt, hogy ez bizony más mint amit elképzeltem.Már az első naptól kezdve nagyon-nagyon élveztem a biciklizést Ausztráliában. Északról indultam egy kis városkából, onnan mentem le Sydneyhez.Nagy távolságok vannak, sok hely lakatlan, alig találkoztam emberrel, de én ezt nagyon szeretem, kedvelem az elhagyatottabb, természetes helyeket, a vadvilágot.  Ami egyből feltűnt még Ausztrália kapcsán azok a vadállatok, a wildlife. Ausztrália vadvilága nagyon színes. A madaraktól kezdve, a kengurukon és a koalamacin át mindenféle állat van és lépten-nyomon találkoztam velük.

Nagyon tetszettek még azok a folyók és patakok, ahol lehetett tisztálkodni, vagy kempingezni, és a nagyvárosaikat, például Sydney vagy Melbourne úgy alakítják ki, hogy a lehető legjobban próbálják a természet adottságait kihasználni, és szerintem ebben Sydney nagyon az élen jár, fantasztikusan szép város, nagyon élhető, csomó strandja van az óceán partján, Sydney elképesztően lenyűgöző hely.

Ausztráliában a kempingezésnek és az utazás kultúrájának fontos szerep jut, nagyon sok ausztrállal találkoztam, akik már sok éve úton voltak a lakókocsijukkal, de csak Ausztrálián belül. A táj igazán változatos, a partok mentén nagyon sok a zöld, és ahogy egyre beljebb értem a közepe felé egyre sivatagosabb lett, ott laknak az aboriginek – ősi népek –, akik tartják a régi hagyományaikat. Nagy hangsúlyt fektetnek a természettel a való harmonikus kapcsolatba és ez tisztelendő számomra. Sokkal boldogabbak, mint a városi emberek, akik hajtják a mókuskereket, dolgoznak reggeltől estig a pénzért, még ezek a szegényebb emberek, nem foglalkoznak a pénzzel, mindent maguk állítanak elő.

 

Nem aggódtál az állatok miatt? Ausztrália élővilága nem veszélytelen.

Vannak krokodilok Ausztráliában, de azok inkább egészen az északi részen élnek, ahol a Nagy-Korallzátony van. Próbáltam keresni krokodilt, mikor láttam az úton, hogy olyan mocsaras vagy vizest területre érkeztem, ahol egyébként feltételezném, hogy vannak krokók, akkor ott megálltam és bementem, hogy esetleg látok, de nem láttam egyet sem sajnos. Krokodillal nem találkoztam az utam során.

 

Ezzel szemben viszont láttam nagyon sok kengurut, de vannak wombatok is és ami még veszélyesebb volt azok a kígyók. Ki is van sok helyen táblázva, hogy óvakodjunk a kígyóktól, meg nagyon körültekintően sétálgassunk bizonyos helyeken. Találkoztam nagyon sokszor pitonnal, de az nem mérges kígyó, olyannal nem találkoztam ami valódi veszélyt jelent, mint például a brown snake, vagy egyszerűen barna kígyó. Ausztrália állatvilága annyira színes és lenyűgöző és annyira élő, és nem csak az van, hogy állatkertbe látsz ilyen állatokat, hanem a természetben is.

Ami még említésre méltó, az a kontinens madárvilága. A napnak minden külön szakában más fajta madár dominál. Reggel a szivárványos lórik, a papagájok, ezek kezdik a reggelt ilyen csicsergéssel a fákról. Előfordult, hogy a sátramra landoltak és ott csipogtak, utánuk másfajta, nagyobb testű madarak jönnek elő és a nap minden szakaszában különböző intenzitással jelentkeznek ezek a madarak. Madárvilága nagyon gazdag, megszámlálhatatlanul sok madár van, mindegyik színes, mindegyik különleges.

Volt olyan madár, ami megtámadott, ezt úgy hívják, hogy magpie madár, úgy néz ki mint otthon a közönséges harkály csak annyi a különbség, hogy vannak benne fehér foltok, és ahogy bicikliztem biztos akkor volt a költési időszaka ennek a madpien-nek, és féltette a  kicsinyeit, és észrevétlenül hátulról megtámadott, és rákoppintott a fejemre! Többször előfordult, hogy megtámadott ilyen madár.

A biciklisek úgy védekeznek ellenük, hogy a bukósisak lyukaiba ágakat szurkáltak be, én először azt hittem, hogy ezek az emberek nem teljesen normálisak, nagyon furán nézet ki, mert még a városban is úgy bicikliztek, hogy ilyen antennák lógtak ki a bukósisakokból, de megmagyarázták, hogy ez egyfajta madárijesztő, mert így nem támadják meg őket a magpie-ok.

A nyelv okozott nehézségeket? Mert az ausztráliai angol, és az angol angol eléggé különbözik.

Az elején furcsa volt, de nem okozott nagy nehézségeket. Más kifejezéseket használnak. Egy nagyon egyszerű példa: az amerikai angol az étterembe azt mondja ha elvitelre kéri, hogy take out és akkor becsomagolják neki a kaját, az ausztrál take away-t mond, ami nekem sokkal ésszerűbb és logikusabb.  Ha viszont itt Amerikában azt mondom, hogy I like a take away is food néznek rám nagy, kikerekedett szemmel, hogy most mit akarok. Nagyon sok ilyen kisebb különbség van az amerikai, és az ausztrál angol között. Meg a szlengbe nagyon különbözik, de énnekem személy szerint a brit angol teszik a legjobban utána az ausztrál angol.

Ha sivatag akadt az utadba, hogyan oldottad meg?

Voltak sivatagok az utazás során, hát kikerülni nem lehet, és ha úgy alakul, hogy sivatagos területen kell átmenni az A-ból B-be haladás miatt, akkor átmegyek rajta, ha nincs út, akkor azt nem tudom megtenni, de ilyen még nem fordult elő. Az első sivataggal Iránban találkoztunk, a legkomolyabb sivatag Türkmenisztánban volt, ott három napig sivatagban voltunk, és csak egy-két házat láttunk azalatt a három nap alatt. Szerintem nekem ez volta leghosszabb sivatagos szakaszom. Ausztráliában nem nagyon voltam sivatagban.

Új-Zélandra az mondják, hogy az extrém sportok hazája. Te kipróbáltál olyan sportot, ami eddig ismeretlen volt számodra, vagy csak végigbringáztál rajta?

Nem próbáltam ki semmit, de snowboardozás az nagyon közel áll hozzám, nagyon sokáig a snowboard töltötte ki az életemet, de lévén nyár volt, nem volt hó Új-Zélandon ezért nem volt lehetőségem. Sok téli élsportoló, snowboardosok, síelők jönnek edzőtáborokba Új-Zélandra mert, mikor Európában nyár van akkor ott tél és fordítva. Tehát amint Európa kijön a télből rögtön mennek Délre, Új-Zélandra. Amit még nagyon nyomatnak az a rafting, ott minden természeti adottság megvan, sok a sebes sodrású folyó és patak, ezeket ki is használják és vadvízi kajakozást szerveznek rajtuk.

 

Új-Zélandon hol száltál meg?

Új-Zélandon majdnem egy hónapig laktam sátorban, szerintem itt volt a leghosszabb idő, amit nem szakítottam meg a kempingezésben. Minden nap más helyen vertem fel a sátramat, úgy utaztam körül a szigetet, és mindig találtam nagyon jó kis vadkemping helyett, ezek nagyon eldugottak, a természethez nagyon közeliek, és mindig volt vagy egy folyó, vagy egy patak, vagy egy tó, ahol lehetett fürdeni, és én azt nagyon élveztem.

Új-Zélandban, hogy akárhová mentem, mindig találtam egy kellemes, kempingező helyet ahol minden adott egy jó éjszakához.

Ami az időjárást illeti, óriási szerencsém volt, pont a legjobb időben érkeztem, egypár nappal előttem érkezett meg a jó idő a szigetre, és pár nappal azután, hogy elmentem be is fejeződött. Az elején még cudarak voltak az éjszakák és a reggelek is hűvösek voltak, és az indulás is kellemetlen volt, de utána sokkal jobb lett, az éjszakák is enyhébbek lettek, az eső is csak kétszer esett. Amíg ott voltam és tekertem egy hétig egyszer se esett az eső, ami ritkaság, mert a sziget nyugati partja állítólag nagyon csapadékos. Nekem az új-zélandi biciklizésem egy meghatározó élmény volt, és nem csak táj miatt, ami leírhatatlanul változatos, hanem azért is, mert ez az egész olyan volt nekem, mint egy óriási játszótér. Nézek az egyik sarkába, ott van valami izgalmas játék, ami leköti a figyelmem, átmegyek a másik sarkába ahol teljesen másfajta dolgok várnak. Új-Zélandot mindenkinek csak ajánlani tudom.

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedveld és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

 

Forrás:

Szabó Ádám blogja: anapgyermekei.hu

2017 Kidsnews | All rights reserved
%d blogger ezt szereti: