Felvidék


Kék Homár (16éves) - 8 hónapja

Biztosan mindenki érezte már azt, hogy úgy kötődik egy helyhez-legyen az egy tisztás, egy falu, egy tájegyég, egy ország- hogy rengeteget ábrándozik az ott eltöltött időről, és már számolja vissza a napokat a következő látogatásig.

Nekem a Felvidék egy ilyen hely. Elsősorban Zoboraljára, és legfőképpen egy kis eldugott falucskára, Alsóbodokra gondolok. Itt van ugyanis Szlovákia egyetlen magyar tannyelvű szakközépiskolája, amivel gimnáziumom testvérkapcsolatot ápol. Ennek köszönhetően már négyszer volt szerencsém odalátogatni, és már első alkalommal beleszerettem a vidékbe. Minden annyira gyönyörű! Idén szeptemberben is a Rákóczi szövetség Határtalanul! pályázatának keretein belül utazhattam erre a mesés helyére.

A háromnapos út első állomása Udvardon volt. Zuhogott az eső, de ez nem gátolt minket a kitelepített és elhurcolt magyarok emlékművének megtekintésében, és a Szent Márton kálvária végigjárásában.

Aztán várt ránk a malonyai arborétum, aminek kicsit megtévesztő neve van, hiszen nem Malonyán, hanem Bartaszár és Barskisfalud között található. Az alapítója pedig nem más, mint Ambrózy Migazzi István, a vasi jeli arborétum létrehozója. Szabadon bebarangolhattuk a 67 hektáros füvészkertet, bár az eső továbbra is esett… Rengeteg egzotikus növényfaj lelhető fel itt, és van egy szép kastély is, ami a fák és bokrok ölelésében bújik meg. Két éve megcsodálhattam a gyönyörű füvészkertet napsütésben is. Családoknak, és a biológia szerelmeseinek kihagyhatatlan program, még eső esetén is kár lenne otthon maradni, hiszen még így is szórakoztató, gyönyörű fényképek születtek ottjártunkkor.

A napot Alsóbodokon, a Paulisz-ranch-on zártuk, ami szinte már a második otthonunkká vált. A bodoki gimnázium diákjai közül páran az itteni kollégiumban élnek, de nem ez köt ide legjobban minket, hanem a ranch házigazdája, Paulisz Boldizsár. Ő az, aki az egész életét Esterházy János hagyatékápolásának szentelte. Na de ki is volt Esterházy János? „A magyarok szenvedő Krisztusa”, egy olyan politikus, aki minden erejével és hitével azért küzdött, hogy az anyaországtól elszakadt honfitársainknak minél jobb legyen.  Kiállt a magyarok jogaiért viszont munkáját sokan elítélték, így rengeteget raboskodott borzasztó körülmények között. Fogságban érte a halál is 1957-ben, Csehszlovákiában.

A ranchon először egy különleges fából faragott kálvária örökítette meg a magyarok mártírjának hányattatásait, majd szeptember közepén elkészült a patinás és kellemes hangulatú kápolna melynek sziklatemplom részében helyezték örök nyugalomra Esterházy János hamvait. Helyet kapott még egy kiállítás is a kápolna szomszédságában, amely a magyarok jótevőjének életét dolgozza fel. A ranch-ot egyébként bárki meglátogathatja aki érdeklődik Esterházy János iránt, garantáltan szívélyes vendéglátásban lesz része.

Másnap reggel Zólyomra utaztunk, az itt található reneszánsz stílusú várban látta meg a napvilágot 1554-ben Balassi Bálint költő és törökverő.

Következő állomásunk az alsósztregovai Madách-emlékműnél volt, ahol az egyik iskolatársam egy gyönyörű szavalatot adott elő. Majd várt ránk a Madách-kastélyban berendezett múzeum. Ezen épület dolgozószobájában – vagyis az „Oroszlánbarlangban” – született Az ember tragédiája. Sétánk során sokat megtudhattunk Madáchról, ráadásul a kiállítás igazán látványosan és élvezetesen ismertette meg velünk a költő fő művének cselekményét.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Ezután megérkeztünk a legemlékezetesebb program helyszínére, Ipolybalogra. A kis határmenti falucska arról nevezetes, hogy az itteni templomban látható Szent Koronánk kerámiából készült változata, ami nagyon hasonlít az igazira. A templom papja ízesen és érdekfeszítően beavatott minket a korona történetébe. Csakhogy eközben hihetetlen köhögőroham tört rám, könnyezett a szemem, és úgy éreztem mindjárt kidobom a taccsot, úgyhogy nem tudtam figyelni a szavaira. Mire összeszedtem magam a pap már átadta a szót a falu egyik régi polgármesterének, akinek az előadása után teljesen átértékeltem az életemet. Visszagondolva minimum 3 órás lehetett, és olyan információk szerepeltek benne, hogy hány kocsma van, és hány hűtőszerelő dolgozik a községben… Ezek tényleg fontosak voltak neki, és biztosan rengeteget készült erre a szereplésre, viszont arra nem gondolt, hogy minket inkább a falu életének más területei érdekelnének.

Másnap eljött a ranch-ra a Petőfi Irodalmi Múzeum mozgó kiállítása az Arany János születésének 200-adik évfordulójára berendezett Arany 200 busz. Az ötletes kiállítótér szórakoztatóan vezetett be minket nagy költőnk világába, maradandó élmény volt. A versei nagyon egyedi is különleges formát öltöttek, a Családi kör sorait például két nagy kör összefordításával tehettük teljessé. Találhattunk még interaktív játékokat és elolvashattuk fiatal költők vers átdolgozásait is.

Mozgalmas és álomszerűen csodálatos napokat töltöttem a Felvidéken. Ez a kirándulás méltán került be a legszebb és legboldogabb emlékeim sorába. Aki teheti, engedjen Szlovákia csábításának és töltsön el egy kis időt szépséges tájain.

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedveld és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

2017 Kidsnews | All rights reserved