Nem floorball, nem kosárlabda; korfball


Miss Úszósapka (14éves) - 2 hete

A németesek már sejthetik, miről is van itt szó, hiszen a német “korb” szó kosarat jelent magyarul, a “ball” pedig a legtöbb nyelven labda.

A korfball holland eredetű sport, hollandul nyersfordításban is kosárlabdát jelent. A hangzása miatt sokan keverik a floorballal, ami ugye a jéghokinak a terem változata, és a kosárlabdával azok, akik először hallják ezt a szót, és ismernek valami holland rokonnyelvet. Az utóbbiak közel járnak a megoldáshoz, mert a korfball egy palánk nélküli,  erőszakmentes és koedukált változata a kosárlabdának. Egy csapatot négy lány és négy fiú alkot, egy térfélen csapatonként két lány és két fiú játszik. Egy térfél 20×20 méter, és hátulról az egyharmadánál egy-egy 3,5 méter magas korfball-állvány helyezkedik el, mely csúcsán egy gyűrű nyugszik. Mindkét csapatnak van egy állványa, a csapat egyik fele a saját állványának térfelén védekező posztot tölt be, a csapat másik fele az ellenfél térfelén támad. Két pont (korf) megszerzése után zónát cserélnek.

Ezt a sportot egyébként a 20. század elején egy holland testnevelő tanár, Nico Broekhuysen fejlesztette ki annak céljából, hogy az egész osztályát egyben tudja csapatsportra tanítani. 1902-ben svédországi útja során találkozott a ringballal, amit hazájában kezdő lépcsőfoknak használva kitalálta a korfball szabályait. Jelenleg a világ 5 kontinensén, azon belül is 62 országban űzik a sportot versenyszerűen.

Bár mindenhol azt olvasni erről a sportról, hogy “a világ egyetlen koedukált csapatjátéka” ez valójában nem így van, hiszen ott a frizbi is, aminek ugyan többfajta variációja is van, de a sokból az egyik koedukált.  Ettől függetlenül kétségtelenül jól mutat a Magyar Korfball Szövetség honlapján az “egyetlen” szó a bevezetőszövegben.Az edzések menete teljesen átlagos, van erősítés, gyakorlás, és játék része is. Egyébként nagyon edző-függő a dolog, nekünk hatalmas szerencsénk van, hogy lelkiismeretes, jó fej és ésszerű oktatónk van, mert találkoztam elég szadista trénerekkel is, akiket senkinek nem kívánok… de ilyen minden sportágban akad szép számmal, vehetjük akár természetesnek.

Egyszer voltam edzőtáborban is, aminek a legközelebbi definíciója a gladiátor kiképzés volt, de egy pár nap elteltével hozzászoktam a napi 6 óra edzéshez a tűző déli napon, a nálam sokkal tapasztaltabbak furcsa pillantásaihoz és az összetett feladatsorokhoz, amiket körülöttem mindenki prímán meg tudott csinálni, csak én nem, mert volt 3-4 év lemaradásom. De azalatt az egy hét alatt többet fejlődtem, mint valaha. Kellett hozzá az a nem akarom érzés, különben nem lett volna miért pályára menni.

A fiatal játékosokat öt korcsoportra osztja a korfball-világ, a legkisebbek a 13, majd a 15, a 17, a 19 és a 21 év alattiak számítanak “gyereknek”, innentől már nincs jelentősége a kornak. Korcsoportoknak megfelelően bajnokságok is megrendezésre kerülnek évente egyszer, ez nagyjából 4-5 alkalmat takar, amikor ki kell utazni a világ végére 1-2 meccs erejéig, ami ugyan kicsit bosszantó, de ha nem érné meg, nem mennénk el. És mivel megéri, elmegyünk. Mert akkor lehet a legtöbbet tanulni, amikor a legtapasztaltabb csapatok ellen játszunk, akik ellen úgy indulunk, hogy előtte megbeszéljük, hogy semmi esélyünk nyerni, viszont próbálunk reális gólszámot mondani, amennyinek mindenképp be kell mennie. És ha az megvan, akkor úgy vesszük; nyertünk. Legyőztük magunkat, a határainkat túlléptük, és akkor is nyertünk, ha épp nem az lesz beírva a fordulók végén. Magunknak nyertünk egy újabb esélyt arra, hogy ne úgy fogjuk fel a bajnokságok, vagy akár az életet, mint egy hatalmas verseny, amiben az számít, hogy hányadik vagy a ranglistán, és hány ősöd jön el agresszívan ordibálni a bíróval „szurkolás” címszó alatt, hanem mint egy nagy tanulópálya, ahol próbálgathatod magadat, és ellesheted a legjobb csapatok taktikáját.

A bajnokságoknak egy nagyon pozitív oldala, hogy korántsem annyiból áll, hogy a csapatok külön-külön kapnak egy-egy helyszínt és egy-egy időpontot, ahol megjelennek, részt vesznek egy mérkőzésen és mennek is haza, hanem a bajnokságban résztvevő csapatok egy időpontban egy nagy stadionban játszanak le egy fordulót. Így amíg a matematika miatt egy meccset várni kell az ellenfélre vagy a szabad pályára, nézheted a többiek játékát, tanulhatsz belőle, ismerkedhetsz, gyakorolhatsz, vagy csak egyszerűen élvezheted a hangulatot.

Jelenleg egy csomó helyen kipróbálhatod a sportágat, ha érdekel: Hatvanban, Gödöllőn, Püspökmajoron, Tatabányán, Szentendrén, Kispesten, Pilisszentlászlón, Óbudán, a Karinthy Frigyes gimiben, az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumnak is van csapata, úgy ahogy az ELTE-BEAC és a Testnevelési Egyetem is saját klubbal rendelkezik.

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedveld és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

 

Forrás:

Kép: Korfball szövetség

2017 Kidsnews | All rights reserved