Szaharov aki a világ legnagyobb nukleáris bombáját hívta életre majd béke Nobel díjat kapott, hogy is van ez?


kidsnews (124éves) - 11 hónapja

1961. október 30-án a reggeli órákban egy speciálisan átalakított és a tervezett kísérlet miatt vakító fehérre festett, szovjet Tu-95-ös rakétahordozó nehézbombázó szállt fel a Murmanszktól 92 km-re délre lévő Olenya repülőteréről.

A négy turbólégcsavaros gázturbinával szerelt, hatalmas gép egy igen termetes és szupertitkos bombát szállított, amely olyan méretű volt, hogy egyszerűen nem fért el az amúgy gigászi repülőgép belső bombatárolójában.

A rakomány, a „Végső Fegyver”, a 8 méter hosszú és 27 tonnás gyilkológép a Nagy Iván, nyugaton a Cár Bomba elnevezést kapta.

A repülés és a teszt célpontja egy, az északi-sarkkörön túl található lakatlan, Barents-tengeri szigetcsoport volt. Az eszköz hatóereje miatt a két pilótának mindössze 50% esélye volt a túlélésre, még úgy is, hogy a bombát egy közel egy tonnás ejtőernyő lassította, késleltetve a robbanást. Azt remélték, hogy mire a Cár Bomba 4000 méterre süllyed, a gép négy Kuznetsov NK-12 típusú hajtómű teljes kihasználásával már legalább 50 kilométerre lesz a detonációtól.

A bomba a kísérlet során egy közel 8 kilométeres tűzgolyót hozott létre és a megfigyelések szerint az ezt követő gombafelhő 64 kilométer magasra emelkedett. A hatás katasztrofális volt, még a 60 kilométerre lévő házak is teljesen megsemmisültek és még több száz kilométerre is komoly károk keletkeztek az épületekben.

Az új fegyver hatóereje a számítások szerint legalább 1500-szorosa volt a Hirosima és a Nagaszaki városánál bevetett amerikai atombombáknak. Bár a légköri robbantás miatt meglepően alacsony volt a mért radioaktív terhelés, a bomba erejét jól mutatja, hogy a lökéshulláma többször megkerülte a földet.

A háromfázisú hidrogénbomba megteremtője egyébként egy szovjet fizikus, Andrej Dmitrijevics Szaharov volt, aki megkapta az 1975. évi Nobel-békedíjat és leginkább attól vált világhírűvé, hogy mindent megtett, hogy megszabaduljon az általa létrehozott fegyver rémképétől.

A kiváló fizikus Moszkvában, értelmiségi családba született, 1921. május 21-én. Apja nyomdokaiba lépve 1938-ban a moszkvai egyetem fizika szakára iratkozott be. Tanulmányai okán felmentették az aktív katonai szolgálat alól majd, még a második világháború alatt, 1942-ben lediplomázott, és annak végéig egy hadianyaggyárban dolgozott.

1945-től a Lebegyev Fizikai Intézet munkatársaként a hidrogénbomba létrehozása miatt a nukleáris fúziót kutatta. Mestere, a Nobel-díjas Igor Tamm révén bekerült a szovjet hidrogénbombát előállító csapatba, s miután 1953 augusztusában sikeres tesztet hajtottak végre még abban az évben, 32 évesen beválasztották a Szovjet Tudományos Akadémia tagjai közé, amelynek így a legfiatalabb tagja lett.

Az általa létrehozott haditechnika elképesztő erejét látva, globális radioaktív szennyezéstől félve a fiatal tudósban egyre több és több kérdés vetődött fel. Bár kezdetben még hitt abban, hogy munkája nélkülözhetetlen a bipoláris világrend fenntartásában, az általa bennfentesként tapasztaltak hamar rádöbbentették, hogy milyen veszély fenyegeti az emberiséget az atomfegyverek puszta létezésének okán.

Ezt követően elnémíthatatlan élharcosa lett annak, hogy az egész világon szüntessék be a nukleáris kísérleteket. Még korábbi megbízóját, a hidrogénbombára áhítozó Nyikita Hruscsovot is levelekkel ostromolta ennek érdekében, sajnos hiába. 1968-ban szovjet tudósként egy amerikai lapban, a New York Timesban publikált egy esszét „Megjegyzések a békéről, a békés együttélésről és a szellemi szabadságról” címmel. Az esszében a nukleáris armada leszerelése és a Nyugattal való együttműködés szükségessége mellett foglalt állást, amely nem talált megértő fülekre kommunista hazájában.

???????? ?????? ??????? ???? ???????? ?? ??????????? ?? ????.

Ezt még korábbi érdemei miatt megúszta de ezt követően, 1979-ben nyilvánosan ítélte el a szovjet csapatok bevonulását Afganisztánba, amiért 1980 elején – a hadiipari tevékenysége miatt zárt városként funkcionáló – Nyizsnyij Novgorodba száműzték.

Hat évvel később, a Csernobili reaktorbaleset után, a peresztrojka kezdetén 1986. december 19-én Mihail Gorbacsov pártfőtitkártól Szaharov engedélyt kapott, hogy feleségével együtt visszatérhessen Moszkvába.

Az akkor már elindult gazdasági és társadalmi átalakítás többek között olyan célkitűzéseket fogalmazott meg, mint az atomháború veszélyének csökkentése, vagy az Amerikai Egyesült Államokkal való viszony harmonizálása, amely igencsak egybeesett a Szaharov által korábban megfogalmazottakkal.

Még megélhette, amikor az Európai Parlament 1988-ban alapított emberi jogi kitüntetését róla nevezték el, és annak is tanúja lehetett, ahogyan 1988. április 14-én aláírták azt a szerződést, amely a szovjet csapatok afganisztáni kivonásáról rendelkezett, de ezt követően még a Szovjetunió felbomlása előtt, 1989 decemberében meghalt.

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedveld és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

Forrás:

wikipedia.org, www.bbc.com

2017 Kidsnews | All rights reserved
%d blogger ezt szereti: