Wunderlich József, aki egyszerűen fantasztikus


BO TI (18éves) - 6 hónapja

Decemberben a Vígszínházban jártunk, Wunderlich Józsefnél, aki fiatal kora ellenére, az egyik legtehetségesebb színész ma, Magyarországon.A mindössze 28 éves fiatalember, az egyik legfoglalkoztatottabb társulati tagja a Vígszínháznak, akit szinte minden nap láthatunk a színpadon.

Mikor döntöttél úgy, hogy színész leszel? Volt-e b-terved ha nem színész?

Nem határoztam el, én igazából hegedűművésznek készültem és nem volt b-tervem. Ez egy teljesen véletlen helyzet, hogy én színész lettem.

A színművészetin hamarabb volt a felvételi, mint a zeneakadémián, ezért elmentem és mindig csak meglepődtem, hogy továbbjutottam az első rostán. Ezt követően továbbjutottam a második fordulón is és ott voltam az utolsó fordulóban. Mivel a névsor végén vagyok, ezért az utolsó pillanatig meg voltam róla győződve, hogy nem igazán fognak felvenni. Szépen sorban mondták a felvett diákok neveit, már a 15-nél jártunk, amikor teljesen beletörődtem és megnyugodtam, hogy nem, hiszen miért is venne fel? – semmi közöm az egészhez. Ekkor 16-ként (utolsóként) meghallottam a saját nevemet és teljesen meglepődtem. Először még nem tudtam hova tenni a fejemben a gondolatot, nekem még el kellene mennem az akadémiára felvételizni, de hát semmi értelme, mert a kezemmel már nem tudok úgy hegedülni, mint régen. Ha ide felvettek, akkor miért erőltetném azt? – biztos ehhez értek és akkor kétségbeestem, hogy most ide fogok járni ezekbe a fekete termekbe?

Nehéz bekerülni a színművészeti egyetemre? Mik a nehézségei a színészi pályának?

Most, ahogy én látom, szerintem sokkal komolyabb kérdés az, hogy kikerülni onnan mennyire nehéz. Ezt úgy értem, kikerülni úgy, hogy azt érezd, megérte ott lenni és igen, most folytatom az utamat színművészként színházakban, vagy valahol máshol. Mindezt úgy, hogy ne azt érezze az ember, hogy ott voltam ezek között a fekete falak között és most fogalmam sincs, hogy igazából mi lesz velem. Nagyon sokan nem kapnak munkát a színművészeti egyetem után, vagy sokan próbálnak függetlenek maradni, nem akarnak egy színházhoz sem leszerződni, szabadúszók akarnak maradni. Ez szintén nehéz, hiszen rengeteg castingra kell eljárni.

Nehéz megkapni egy szerepet? Voltál-e olyan castingon, ahol nem kaptál szerepet?

A castingok 99%-án szinte mindenki megbukik, mert kb. százszoros túljelentkezés van. Ez azért van, mert egyetlen szerepre megnéznek legalább száz embert és ebből nyilván csak egy kapja meg az adott szerepet. Rengeteg olyan castingon jártam, ahonnan még csak vissza se szóltak, hogy kellek-e, vagy sem. Sokszor elmegyek, mondják, hogy mennyire kinéztek engem erre a szerepre, bíztatnak is, hogy nagyon jó és te kellesz nekünk, majd a végén jóesetben egy kúszó sms-t kapok, hogy bocs, mégsem téged vettünk fel.

Vannak-e holtpontok, amikor már tényleg nagyon eleged van az egészből?

Az egyetemen az egész első évem egy holtpont volt igazából, az egész arról szólt, hogy mit keresek én itt.

Hogy-hogy nem adtad fel?

Én feladtam, megmondtam a tanárunknak év végén, hogy én azt érzem, hogy ezt az egészet nem értem, hogy mi? – miért vagyok én itt? Elmondtam neki, hogy mennyire szenvedek ettől az egész helyzettől, de ő csak bíztatott, hogy nézzek rá a teljesítményemre, mindenből ötös vagyok. De annyira nem érdekelt, hogy miből milyen vagyok.

Nem bántad meg végül, hogy mégis felvettek és színész vagy?

Nagyon örülök neki, mert most lehet, hogy munkanélküli lennék, hogyha nem lennék színész.

Kivel szeretsz a legjobban együtt dolgozni? Ki az, aki motivál téged próbák és előadások közben?

Én jelenleg nagyon szeretem az egész társulatot, ami itt van a Vígszínházban, nagyon sokan vagyunk fiatalok és ez egy jó érzés, mert sok dologban tudjuk egymást segíteni. Emellett tudjuk egymást figyelni is, és mindnyájan hasonló cipőben járunk. Nyilván a 40-50 év körüli színészek már rutinosabban csinálják a dolgokat és a színház területén megszokják a történéseket.Most még azért minden színpadra lépés előtt van egy bizonyos adrenalin löket, amit látunk és érzünk is egymáson és ilyenkor tudjuk egymást segíteni, abban, hogy jók legyünk és jól sikerüljenek az előadások meg a próbák is. Eközben viszont vannak közöttünk igazi „nagyöregek”, akiktől rengeteget lehet tanulni, olyan technikai dolgokat is, amik nekünk még odébb vannak.

Egy színész lehet hangulatember? Mi van akkor, ha neked nagyon rossz kedved van és mégis egy nagyon boldog, vicces szerepet kell eljátszanod, vagy éppen ellenkezőleg?

Igazából egy színész hangulatember, legalábbis én kimondottan az vagyok, de egy rugalmas féle. Olyan, hogy elképzelsz egy érzést, legyen az gyűlölet, szerelem, félelem, csalódás, legyen az bármi, azonnal hatása van rád. Olyan hatással van a testedre, hogy már az elképzelt hangulatba kerülsz. Én pontosan így vagyok azzal, hogy legyen bármilyen a kedvem, rossz, jó, vagy éppen fáradt, tudom azt, hogy amint elkezdődik az előadás és már egy gondolatom van. Ezzel a gondolattal kell belépnem a színpadra és a gondolat megtölt egy teljesen más érzéssel, ami már maga a szerepem. Elképzelem, hogy be kell mennem 19:08-kor a színpadra az adott szerepben és tudom azt, hogy akkor milyen érzéssel kell oda bemennem.

Kihat-e egy adott szerep a magánéletedre? Ha mondjuk, egy szomorú szerepet kell eljátszanod, akkor szokott rossz kedved lenni a darabot követően a szerep hatására?

Ez inkább próba közben jellemző, ez azért nehéz, mert amikor már fáradtabbak vagyunk, akkor ezt a hangulatingadozást már sokkal nehezebben viseli az idegrendszerünk és irányítani is sokkal nehezebb. Ilyen esetben, amikor egy fájdalmasabb, komorabb hangulatú jelenet van és megállítja a rendező a darabot, vagy technikai okok miatt áll meg, akkor nehéz, mert nem akarom kikapcsolni magamat és kiesni a szerepből, mert utána ugyanonnan kell majd folytatni. Ebben próbálok, valamilyen folytonosságot tartani, hogy ne kelljen mindig nulláról dobbantanom, amikor újra szerepem van a jelenetben, hanem legyen egy folyamatos jelenlét és figyelem. Ilyenkor van az, hogy fáradok és egyre rosszabb a hangulatom.Ettől eltekintve a magánéletemre nem érzem, hogy bármilyen kihatással lenne. Néha ha valami nem sikerül olyan jól, ahogy gondolom, akkor utána azt ki kell mondani, hogy „jaj, hát ez most nem sikerült annyira jól”, de ezek után veszek egy nagy levegőt, kifújom magam és azt mondom, hogy nem baj, majd holnap jobb leszek, hazavinni nem szoktam a szerepeket.

 

Az  cikk és interjú elkészítésében Brúnó volt a segítségemre. 

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedveld és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

Forrás:

Kép: vigszinhaz.hu, printerest.hu;i.pinimg.com;

2017 Kidsnews | All rights reserved
%d blogger ezt szereti: