Mér’ a Te apád mit csinál? – Űrhajós!


Tigirl (13éves) - 7 hónapja

Persze gondolom, hogy ez nem túl életszerű válasz az előbb feltett kérdésre, de igenis létezik, mégpedig Farkas Bertalan gyermekei biztosan válaszoltak már hasonlóan erre a kérdésre!  Hallottál már Farkas Bertalanról? Ő az első és eddig egyetlen magyar űrhajós, aki tényleg járt a világűrben. Cikkünk az ő segítségével szeretné közelebb hozni az űrhajózás szépségét a mostani gyerekekhez.

Ön szerint tekinthető az űrhajózás szakmának?

Amikor már eljutottam oda, hogy én tényleg űrhajós lettem, akkortól kezdve én úgy gondoltam, hogy az űrhajózás az egyik legszebb szakma. És korántsem azért, mert kevesen vagyunk, akik ezt csinálják, hanem mert szerteágazó az a tudás-halmaz, amivel nekünk meg kell ismerkedni. Én mindig is szerettem tanulni, ezzel sosem volt problémám. Én merem állítani, hogy az űrhajózás ugyanolyan „szakma” a mai értelmében, mint lenn a Földön az orvoslás, a jogászat vagy bármi más. Csak a világűrbe jutáshoz olyan szakmai hozzáértés és tudás kell, ami kicsit megkülönbözteti ezt a szakmát a többitől.

Hogy gondolja, a mostani technikával könnyebb, kényelmesebb lenne űrhajósnak lenni? Vajon nem kellene annyi szakmai hozzáértés és tudás?

Szerintem ez kettős. Ami nagyon meglepi az embereket az az, hogy a technika ugyanaz ezen a téren. Bizony, mi (Farkas Bertalan és társa, Valerij Kubaszov – a szerk.) a Szojuz 36-tal repültünk és az azóta kilőtt asztronauták is Szojuz típusú űrhajóval „utaznak”. A technika fejlődése annyiban változtatott az eddigieken, hogy mi még csak ketten repülhettünk, most már akár hárman is beférnek, ami nagyon nagy erőlelépés. Az űrhajók berendezése lett más, de az űrhajó típusa, felépítése ugyanaz. Amikben nagyon nagy változás történt, azok az űrállomások. Ahova mi érkeztünk meg, a Szaljut 6, kettő űrhajó befogadására volt képes: a két űrhajó rá tudott csatlakozni az űrállomás két végére (a mi esetünkben a Szojuz 35 és a Szojuz 36); ennek az össztömege (a földön súlya) 36 tonna volt. Most az űrben keringő űrállomás több mint 400 tonna!

Mióta vágyott repülni, és mióta vágyott az űrbe?

Amikor 12-13 éves voltam, még eszembe sem jutott repülni vagy űrrepülni, mert akkoriban Gagarin (Jurij Gagarin, az első ember, aki az űrben járt – a szerk.) volt kint a világűrben és én úgy éreztem, ez nagyon távol áll tőlem. Úgy kaptam kedvet a repüléshez, hogy a gimnáziumi padtársam vadászpilóta akart lenni, és egyszer elhívott a sportreptérre, hogy próbáljam ki. Én először vonakodtam, mert vagy mérnök, vagy futballista akartam lenni, de aztán megszerettem. És az élet ilyen, a padtársam, aki ugyebár nagyon vadászpilóta akart lenni, nem járt sikerrel, helyette én az lettem. Igazából ez volt, ami meghatározta a jövőmet. Amikor megismerkedtem a repüléssel, én úgy gondoltam, hogy a világ legszebb dolga pilótának lenni. Azonban ilyenkor még szó sem volt űrrepülésről. 1972 és 77 között a pápai vadászrepülő ezrednél repültem szuperszonikus gépekkel, mint vadászpilóta. Ekkor kaptam lehetőséget arra, hogy űrhajós legyek, és jelentkeztem.

Mi motiválta, hogy jelentkezzen űrhajósnak?

Azt hiszem, minden pilóta, aki szereti és élvezi a repülést, azért vágyik kicsit az űrbe is. Amikor bekerülök abba a csapatba, akkor olyan érzésem lesz, hogy innen már nincs visszaút, csinálni kell és akarom is csinálni.

Milyen feladatok voltak a kiképzés alatt? Milyen feltételei, kizáró okai voltak/vannak az űrhajózásnak? Milyen áldozatokkal járt az űrhajós lét?

Igazából elég sok mindent meg kellett tanulnunk, mint például az űrhajó rendszerét, felépítését, szerkezetét, mindezt oroszul. Akkor sportolni kellett, hogy formában legyünk, képezni kellett magunkat folyamatosan. Minden űrrepüléshez több személyzetet készítenek fel, a mi esetünkben Magyari Béla és Vlagyimir Dzsanibekov volt a dublőr-páros. Ők voltak azok, akik repülnek helyettünk, ha esetleg valamelyikünkkel történik valami, például megbetegszünk.

És igen, nagyon sok mindent fel kellett áldozni. A családdal ezt egyeztetni kellett, ami nem volt egyszerű, se nekem, se a családomnak: a feleségem nem lelkesedett érte, bár a kislányom másfél éves volt, ő nem igazán tudta, hogy most apu hova repül, édesanyám pedig egyáltalán nem örült neki, hiszen nagyon sokan életüket veszítették a start vagy a visszatérés során. A barátaim, ismerőseim persze biztattak, támogattak, szurkoltak.

Sokan jelentkeztek űrhajósnak? Volt valamilyen válogató?

Igen, sokan voltunk, és ami a legszebb az egészben, önként jelentkeztünk, tehát nem a minisztérium jelölt ki minket. A „válogató” pedig egy nagyon komoly orvosi vizsgálat-sorozat volt. Ahogy ezeken a vizsgálatokon átestünk, egyre fogytunk, akik alkalmasak voltunk űrhajósnak: a sokból maradtunk heten, a hétből maradtunk négyen, a négyből maradtunk ketten, Magyari Béla és én, és végül a kettőből maradtam én.

Milyen érzés elstartolni és repülni az űrben?

A start egy nagyon izgalmas dolog. Kimész, látod, hogy ott van az űrhajó ugrásra készen, arra vár, hogy beszállj. Amikor már bent ülsz és megnyomják az indítógombot, akkor bármelyik másodpercben történhet valami, de te bízol benne, hogy nem lesz semmi baj. Mi 10 percen belül voltunk 240 km magasan, de a Csendes-óceán felett. Amikor leválik a 3. fokozat, akkor megkezdődik a súlytalanság, ami már magában egy csodálatos dolog. És azért az, hogy visszanézhetsz a bolygódra, látod eltávolodni a földrészeket, országokat, mind óriási élmény. A start után megkerültük a Földet másfél óra alatt: ez azt jelenti, hogy első kozmikus sebességgel keringtünk, ami kb. 28.000 km/h. Amikor megyünk az autópályán, akkor kinn vannak a kilométer táblák. Nos, nekünk a kilométer táblák helyett a kontinensek voltak „kirakva”. Egyik jött a másik után. Kinézel az egyik ablakon: ott van a Föld alattad, milyen jó érzés űrhajósnak lenni. Kinézel a másik ablakon: ott a nagy Világmindenség előtted, és rájövünk, hogy szinte semmik nem vagyunk ahhoz képest. Ezt az élményt nem lehet elmesélni, mert ezt át kell élni.

Miután látta a Világmindenséget, hogyan változott meg a gondolkodásmódja?

Azok, akik kint jártak az űrben és épségben, egészségben vissza is tértek, nagyon sokszor elgondolkoznak azon, hogy vajon a törékeny és sérülékeny bolygónk 500 év múlva is megmarad? Tud majd olyan életfeltételeket biztosítani, ahol a déd, – vagy ükunokáink is tudnának létezni? Ez egy óriási kérdőjel. Sokan emiatt aggódunk, hogy képesek vagyunk-e abbahagyni a bolygó bántását, tönkre tételét. És azt üzenem az olvasóknak, hogy ebben Nektek, mostani fiataloknak és gyerekeknek kellene, hogy legyen hatalmas szerepetek, hogy amit Ti megtanultok a szüleitektől, hogy hogyan lehetne megvédeni a Földet, tovább adjátok a Ti gyerekeiteknek. Nem mindegy, hogy hogy szemetelek, nem mindegy, hogy melyik kosárba rakom, nem mindegy, hogy mi kerül a tengerekbe, óceánokba, nem mindegy, hogy milyen szennyezettség lesz itt-ott, amott. Ez mind tőlünk függ, emberektől. És Nektek, fiataloknak ezt át kell adni a gyerekeiteknek, unokáitoknak, hiszen Tiétek a jövő! Legyen felelősségérzet Bennetek, hogy amit megtanítanak a szülők és tanárok, amit érdemes, vigyétek tovább!

Milyen érzés volt visszatérni erre a bolygóra?

A világűrből visszatérni nem egy egyszerű dolog. Amikor mi visszajöttünk, rengeteg ember fogadott minket. Aztán, amikor visszajöttem Magyarországra nagyon sok emberrel találkoztam. Tisztelettel, szeretettel fogadtak, gratuláltak nekem. Én úgy gondolom, hogy aki visszajön az űrből, épségben, egészségben, annak leesik egy kő a szívéről, hogy igen, sikeresen, becsületesen végrehajtottam azt, amiért felmentem oda. Ezek után én elgondolkodtam azon, hogy de jó lenne még egyszer felmenni oda.

Kinek ajánlaná az űrhajózást?

Igazából én úgy gondolom, hogy az menjen űrhajózni, aki szeretne. Persze ez nem mindenkinek sikerül, mert nem megfelelő hozzá az alkata, vagy bármilyen apróság miatt nem lehet űrhajós. De szerintem, ha valaki nem is jut ki az űrbe, de űrkutatással vagy valami hasonlóval foglalkozik, az egy nagyon szép szakma. Ha belegondolunk, ma már kevés területet tudsz mondani, aminek nincs köze az űrhöz, űrkutatáshoz. Például az okostelefon, GPS, TV mind az űr, a műholdak segítségével működnek, de ezt szinte mindenki tudja. De van olyan dolog is, ami nem egyértelműen az űrhöz kapcsolódik, mégis elég sok köze van hozzá, mint például a tépőzár. Azt is azért találták fel, hogy a súlytalanság állapotában is lehessen rögzíteni a dolgokat. De nagyon sok biológiai felfedezést is az űrnek köszönhetünk. Én úgy gondolom, hogy a világűr nagyon sokat adott nekünk, de az egész olyan bonyolult, kiismerhetetlen. Aki ezeket kutatja és megpróbálja megfejteni, az szerintem egy nagyon értékes tevékenységet végez.

Az űrkutatás nyelve az orosz és az angol, azonban a jövőben valószínűleg már a kínai lesz, mert Kínában már most is nagyon nagy lépéseket tesznek az űrkutatásban. Úgyhogy aki űrkutató vagy űrhajós szeretne lenni, annak érdemes elsajátítani a kínai nyelvet is.

Miként tekint magára? Űrhajósként, űrkutatóként, vadászpilótaként… vagy úgy igazából milyen embernek érzi magát?

Olyan magyar embernek, aki megjárta a világűrt. Én azt hiszem, ebben az egészben az a legcsodálatosabb, hogy megnyílnak az ajtók. Királyokkal, királynőkkel, császárokkal találkoztam, és amikor a kis Magyarország űrkutatásban való részvételéről beszélgettünk, az egy csodálatos, leírhatatlan élmény.

Érdekességek Farkas Bertalantól:

– Van olyan űrhajós, aki egyhuzamban több mint másfél évet(!) töltött a világűrben.
–  Van olyan űrhajós, aki hatszor járt a világűrben és a hat repülés során összesen 2 évet töltött az űrben. Ő most 53 éves, de csak 51 évet volt a Földön.
– Van olyan űrszondánk, ami a Földtől számítva 22 millió kilométerre repült el.

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedveld és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

2017 Kidsnews | All rights reserved