Macskaköröm- Janne Teller


Solymosi Máté (16éves) - 6 hónapja

Európai, nem európai. Hol a határ? Ha valaki muzulmán, akkor már nem lehet az? Ha nem az egyik legnyugatabbi országból származol, már nem vagy az? Hogyan lehet európaivá válni? Érdemes? Ezeket és hasonló kérdéseket feszeget a Macskaköröm, néha brutális módszerekkel.

Janne Teller írónő sokaknak nem ismeretlen, neki köszönhetjük például a Semmi című könyvet, amelyhez ezt az eredetileg korábban íródott, ám itthon jóval később kiadott művet nehezen tudnám hasonlítani, pedig a felszínen nincsenek annyira távol egymástól. Első szám első személyben előadott, melankolikus, elmélkedős történetek, legalábbis így tűnik. A legmarkánsabb különbség az, hogy a Semmiben az olvasónak van prezentálva egy szituáció, amin elmélkedhet, míg a Macskakörömben a főszereplő, Shem saját maga rengeteget gondolkodik világán és szituációján sőt, a könyv nagy része ez.

A történet alapvetése egyszerű; Szarajevó ostroma alatt elbeszélőnk, Shem összetalálkozik Zójával, közöttük pedig kialakul egy kapcsolat. Erről az időszakról sokat nem lehet mondani, ugyanis a könyv nem itt indul. Azt a részt, ami a romantikus történetek leghosszabb pontja nagyrészt átugorja a könyv, ehelyett a történet kiindulópontja a következő: a férjes Zója elveteti Shemmel közös gyerekét, hogy viszonyukat titokban tudja tartani. Kapcsolatuk megkeseredik, majd vége szakad. Itt vesszük fel a fonalat, egy leküzdött főhőssel, aki bármilyen eszközzel, de túl akarja tenni magát élete szerelmén.

Nem akarok nagyon belemenni a könyv egészébe, ugyanis elemezni túl sokat nem tudnék rajta. Olvasás közben összeáll a történet, nekem csak befogadni kellett azt a gondolatmenetet, amit kaptam. Csak azért spoilerezni[1], hogy megtegyem, nem gondolom helyesnek.

Amit érdemes mondani viszont, az az, hogy ez a könyv kemény. Nem feltétlen számomra, de az én koromban levőknek is el tudom képzelni, hogy kiverné a biztosítékot egy-két helyen[2], meg úgy az egész hangulata is komoly. Nincs benne káromkodás vagy ilyesmi, szimplán a témái és történései belső küzdelmet kívánnak. Példák nélkül ezt elég nehéz illusztrálni, de nem is tartom lényegesnek.

Még ide kapcsolódik a fő kérdés is; tud egy ilyenfajta könyv ugyanannyit jelenteni tapasztalatlan magamnak, mint egy felnőttnek? Ez a kérdés gyakran előkerül a fejemben, A szoba című filmnél például feljött. A film második felét kicsit túlzásnak éreztem, nem tudtam annyira élvezni, de mivel egy anya-fia kapcsolatról szólt a szülő szemszögéből lehet, apaként jobban értékelném. Újra kell majd néznem tizenakárhány év múlva. Ennél a könyvnél is el tudom képzelni, hogy ilyen helyzet áll majd fenn. Szóval a kérdés igazából ez: érdemes ilyen korban ezt a típusú könyvet olvasni? Erre én sajnos csak részleges választ tudok adni.

Megbánni nem bántam meg, jól megírt könyv, elgondolkodtató, struktúrájában egyedi (erre később kitérek) és általában szórakoztam vele, de nem tudott akkora érzelmi talajt generálni nálam, mint amit akár a Semmi, pedig abban karakterek is alig voltak. Szóval érdemesnek érdemes, de lényeges is? Nem hiszem. Vannak, amiket későbbre lehet halasztani. Ez a könyv talán olyan.

Még novemberben volt a könyvnek a bemutatója, amin részt is vettem. Jól elvoltam rajta, kellemesen figyelemfelkeltő és félrevezető volt. Az esemény nagy részét az írónővel való interjú töltötte ki, ami – bár nem volt gördülékeny – azért megragadta a figyelmemet és Janne Teller remek beszélőkéjének segítségével sokkal jobb volt, mint amit az interjú kérdezőfele megérdemelt. Amikor nem kérdések kerültek megválaszolásra, akkor zenét játszott egy citerapáros, ezen felül pedig még volt felolvasás a könyvből, amit egy tehetséges, bár néha maníros hölgy adott elő. (Mivel ez volt életem első könyvbemutatója meglepve tapasztaltam, hogy megvételre volt jelen a könyv és nem járt privilégiumként. Azt hittem, hogy az exkluzív esemény automatikusan magával vonja, hogy a sajtó munkatársai kapnak egy példányt az ajánlóhoz/kritizálásra. Eleinte csalódott voltam, ám kérésre mégiscsak kaptam, külön köszönet érte a kiadónak).

A könyv elolvasása után paradox számomra, hogy az eseményen mennyire félrevezetően lett prezentálva a könyv. Amikor elkezdtem olvasni, meg voltam győződve, hogy a könyv ¾-e elhangzott a bemutatón de, mint az fentebb kiderült, a szerelmi történet, ami azt hittem, fókusza lesz a cselekménynek, teljesen a háttérbe (múltba) szorul.

Szóval, a felépítés. A könyv kilenc (hét?) fejezetből áll, egy macska kilenc életét szimbolizálva (a macska gyakran megjelenő metafora a nőkre a könyvben). Azért írom zárójelben, hogy hét, mert a kilencedik élet az csupáncsak pár mondat, a nyolcadik pedig fel van darabolva és szét van szórva a könyvben. Azt pedig, hogy a nyolcadik fejezet más elbeszélői szemszögből van bemutatva már inkább nem is említem.

Tehát a könyv elindul a szakítástól, helyenként visszatekint a szerelemre (sőt, néha még annál

is korábbra), közben az egész történet legvégső eseményei darabokban el vannak hintve a történetben. Teljes őrület ez a könyv, és valahogy mégis tökéletesen átlátható. Az egészet remekül összefogja a főszereplő stílusa és a kitartó hangulat.

Egészében ez a könyv remek. Nem feltétlen mindenkinek szól, néha kicsit elnyújtott (bár sosem unalmas) és bár a sajtóbemutató sem volt tökéletes, de ez nem nyomja rá a bélyegét a műre. Egyedi, konzisztens, releváns; sokkal többet nem akarhatok.

 

 

[1] csavarok lelövése

[2] pl. 105-ik oldal [felemelem a kezem, és akkora pofont keverek le neked, hogy a fejedet bevered az ajtó

keretébe (…). Ütök és kiabálok, ütök és kiabálok(…), csak hadonászok és ütök, és még mindig nem mondasz

semmit, csak könnyek csurognak a szemedből(…). Most, hogy ezt látom, le is állok, a karom erőtlenül lóg(…){te

pedig csak} ennyit mondasz:

– Az embernek néha döntésre kell jutnia.(…)

Hirtelen elerednek a könnyeim.

– Maradj – mondom zokogva.] és sok más

 

A olvasás élményét a Scolar kiadó támogatásának köszönhetjük.

 

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedvelj minket és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

 

 

 

2017 Kidsnews | All rights reserved