Életünk végéig szóló döntés ?!


Pviki (15éves) - 6 hónapja

A felvételi előtt állók – mint például én – sokszor felteszünk magunknak kérdéseket. Na, nem olyan unalmas, megszokott, hétköznapiakat, mint például, hogy “Mit együnk vacsorára?”, hanem sokkal inkább a továbbtanulással, pályaválasztással kapcsolatosokat. Feltétlenül döntenünk kell? Nem lehetne egy évet kihagyni, és csak utána választani?

Az ilyen, mondhatni “életünk végéig szóló” döntéseket nehezen hozzuk meg. Hisz hiába szeretsz olvasni, és verseket írni, ha közben a természettudomány felé is húz a szíved. Nem dönthetsz mindkettő mellett. Vagy talán módosíthatunk később?

A szülők segítsége mindig sokat számít, de a pályaválasztásnál felmerül bennünk, hogy vajon a szülők mennyire tudják jól? Mennyire ismernek minket? Tudják-e mit akarunk? Vagy talán a régi vágyaikat akarják velünk beteljesíttetni? Vagy a saját hibáikat akarják velünk elkerültetni? És mi van, ha mi nem azt szeretnénk, mint amit ők?

 

A szülők egy része eléggé nárcisztikus. Tökéletesen megszervezik gyermekeik életét, a születésüktől kezdve egészen addig, amíg ki nem repülnek a fészekből. A legkisebb részletektől a pályaválasztásig, és a karrier szembeni elvárásokig. Ezt sokszor saját, meg nem valósult vágyaik motiválják. Magas elvárásaikat rá is erőltetik a gyerekekre, akik kénytelenek egy hamis személyiséget felépíteni, hogy megfeleljenek a szülőknek, miközben egyetlen dolog marad ki az életükből: az, hogy önmaguk lehessenek.

 

A megszokott társaságot, termeket nehéz ott hagyni, mégis végigfut rajtunk az izgatottság, ha az elkövetkezendő, gimnáziumi éveinkre gondolunk. De amíg eljutunk arra a pontra, hogy tudjuk azt, hogy felvettek valahová, addig egy hosszú, és időnként döcögős utat járunk be.

Azt gondolom, hogy az elmúlt nyolc évem alatt rengeteg pozitív és negatív élménnyel gazdagodtam. Ne felejtsetek el több iskolát megjelölni. Ne azt nézzétek, hogy mit várnak el tőletek, hanem azt, amit ti szeretnétek. Azt tanácsolom, hogy legyetek bátrak dönteni és gyűjtsetek önbizalmat a felvételire. Én is így teszem! 😉

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedveld és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

 

2017 Kidsnews | All rights reserved