PISA tesztek létjogosultsága


kidsnews (124éves) - 4 hónapja

Hazánkban három évenként felmérésen esnek át a 15 éves diákok. Az utóbbi alkalmak során a sajtóban nagy visszhangot keltett a teszten elért, nem túl fényes helyezésünk. Ilyenkor az oktatásban keresik a probléma forrását, de szerintem a fő kérdés sokkal inkább az, hogy a magyar tanulókat össze lehet-e egyáltalán hasonlítani más országok növendékeivel. Nálunk általában mindent meg akarnak tanítani – az már más kérdés, hogy van-e értelme.

Korábban az oldalunkon bemutattuk a finn oktatási rendszert, ami alapján meg tudom erősíteni, hogy esélytelen hasonlítgatni két teljesen más kultúra oktatási rendszerét, ezáltal a diákok tudását. Szerintem Magyarországon az a baj az oktatással, hogy kicsit sem gyakorlatias.

A középiskolai matematika tanárom folyamatosan emlegeti, hogy soha nem fogom használni ezt, vagy azt a képletet, hacsak nem matematika szakon folytatom a tanulmányaimat, mégis leadja a tananyagot. Persze számon is kéri, amit nehéz visszaadni abban az esetben, ha nem vagy fogékony a reál tantárgyakra…

Visszakanyarodva a tesztekhez: A PISA felmérés nem összekeverendő az évenként megrendezett kompetencia felmérésekkel. Előbbi rövidítés magyarul a Nemzetközi Tanulói Teljesítménymérés Programját fedi (Programme for International Student Assessment), amit a ’90-es évek vége óta végez a legfejlettebb államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD).

A folyamatos megfigyeléssel járó felméréssorozat három évenként, három területen (alkalmazott matematikai műveltség, alkalmazott természettudományi műveltség és szövegértés) vizsgálja a 15 éves nebulókat a szervezet tagországaiban és a programhoz csatlakozó partnerországok irányításával. A tanulmányozás során minden alkalommal más műveltségi terület kerül előtérbe. Először 2000-ben, utoljára 2015-ben volt mérés, amit már digitálisan hajtottak végre.

A felméréssel elvileg a mindennapi életben használható tudásra kíváncsiak, arra, hogy a megszerzett ismereteket tudják e kamatoztatni a fiatalok. A fejlesztők szerint a rendszer mérőeszközei alkalmasak arra, hogy különböző nemzetek diákjainak tudását összemérhessék.

A felsoroltakon kívül az oktatási rendszereket is párhuzamba állítják, és figyelik a megfelelő hatékonysággal leginkább együtt járó komponenseket.

A vizsgálatokon az OECD országok mellett partnerországok is részt vehetnek, az indulási évhez képest több mint a duplájára nőtt a résztvevő országok száma. 2015-ben 35 tag- és 37 partnerország csatlakozott a felméréshez, több mint félmillió középiskolás bevonásával. Magyarországon 5600 nebuló töltötte ki a kétórás tesztet, amelynek fókuszában ezúttal az alkalmazott természettudományi műveltség állt.

Az eredmények hazánkban feldúlták a kedélyeket, több helyen lehetett olvasni arról, hogy mennyi mindenben vagyunk gyengébbek a többi ország diákjaitól.

A felmérés szerint matematika, szövegértés és természettudomány mellett a kollaboratív problémamegoldás sem az erősségünk, jóval átlag alatti. De akkor miben vagyunk jók? Vagy kielégítő a tudásunk a magunk módján?

Az OECD felméréseken sosem tartoztunk az élvonalhoz, de az évek előrehaladtával nemhogy javuló tendenciát hozunk, hanem lefele megyünk azon a bizonyos lejtőn.

Néhány adat az elért eredményeinkről:

A magyar 15 évesek 56%-a nem képes olyan szinten olvasni, ami elegendő lenne egy állás hatékony betöltéséhez.Az három évvel ezelőtt a résztvevő országok átlaga 493-500 pont volt, a magyar diákok átlagteljesítménye 472-477 pont között mozog. Ez a 27-29. hely eléréséhez volt elegendő a 35 OECD-ország közül.A 2012-es eredményhez képest csak matematikából nem romlott a teljesítmény, a szövegértés és a természettudomány területén közel 20 pontot esett vissza az átlag.Elvileg tíz ponttal vagyunk lemaradva saját magunkhoz képest, de ha meglenne az a plusz tíz pont, akkor se érnénk utol a régiós társainkat.

A vizsgálat kimutatta azt is, hogy a legjobbak között továbbra is a kelet-ázsiai és az angolszász országok vezetnek, ezt többek között a tanintézetekben használatos csapatmunka javára írják. Természetesen a sokat emlegetetett finnek és a felzárkózó észtek is bizonyítottak. Általánosságban le lehet vonni azt a következtetést, hogy a gazdagabb országok diákjai jobban teljesítenek, de az észt példa bizonyítja, hogy a Magyarországhoz hasonló helyzetű országokban is lehet előrelépést tenni.

A részt vevő országok oktatási rendszerei szinte összehasonlíthatatlanul különböznek, más a kisgyermekkori nevelés, az iskolakötelezettség kezdete, az évismétléssel kapcsolatos elvek és az iskolarendszer szerkezete, a tananyag mennyisége és minősége, a tanítás, az elvárás, a számonkérés és tulajdonképpen az elsajátított tudás alkalmazása is.

A társadalmi egyenlőtlenség is fontos szempont, gondoljunk csak bele, ha valakinek tehetősek a szülei, akkor tudnak magántanárt fogadni a gyermekük mellé, míg a szegényebbeknél ez kizárt. Mondhatnánk, hogy nekik marad az iskolai korrepetálás, de mi van akkor, ha nem tart a tanár felzárkózó plusz órát?

Hazánk jobb eredményeket tudna produkálni, ha nem tudás, hanem gyakorlati alapú ismeretekre tudná bővíteni az oktatását egészét.

A kulcs véleményem szerint abban rejlik, hogy ne akarjanak mindent megtanítani és számon kérni. Az egyes tantárgyak részletkérdései szakosodás után váljon elvárássá, csak az alapműveltséget kellene közösen elsajátítani a diákoknak. A gyakorlati órákra sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni. Milyen jó lenne megtanulni az iskolában hogyan kell felkészülni egy állásinterjúra, kitanulni a pénzügyek kezelését, vagy legalább rálátást szerezni, de nem ártana az sem, ha a postán fel tudnánk adni egy csekket, vagy befizetni a számlát. Ha az iskola az életiskolája lenne és felkészíteni minket a nagybetűs életre. Az idegen nyelv esetében pedig elképesztően klassz lenne, ha eljutnánk odáig, hogy megértsük és használni tudjuk azt készségszinten. Ne az legyen a legfontosabb, hogy angolból tudom e használni mind a tizenkét igeidőt, vagy a függő beszédet, mert lehet, hogy nyelvvizsgához ez elengedhetetlen, de az élethez édes kevés.

Forrás:

www.oktatas.hu

2017 Kidsnews | All rights reserved