Suliba menet II.


kidsnews (124éves) - 8 hónapja

Az előző részben megnéztük, hogy milyen lehet az élet az elmaradt régiókban, hegyes- völgyes vidékeken. Ezért most hagyjuk Kínát, menjünk Indonéziába ahol újabb 20, mindenre elszánt gyerek küzd az elemekkel, hogy nap mint nap tudást tölthessen a fejébe. Batu Basuk egy hétköznapi falu az őserdőben. Innen 11 km-re, Padang városába járnak suliba a basuki porontyok simán, átsétálva az őserdőben, úgy ahogy te bármelyik kertvárosi csendes utcán tennéd. Az egyetlen kivétel, hogy itt nem a helyi kompánia, és a vezetni nem tudó külvárosi anyukák a veszélyforrások, hanem a rengeteg ragadozói. De nem ez a gáz a sztoriban  hanem, hogy Batu Basuk és Padang között van egy folyó, aminek a hídja leszakadt egy heves esőzésben, ami úgy meglepte a helyi karbantartókat, ahogy itthon a köztisztasági vállalatot az első havazás szokta decemberben. Ezen a sokkon mintegy két éve nem is tudtak felülemelkedni, úgyhogy a gyerekek egy laza őserdei korzózás közben kipróbálják a slacklinet, ami az egyik legtrendibb extrém sport nálunk is.

Maradva Indonéziában, de átérve Jávára, ahol szintén erős kihívást jelent helyenként a közlekedés. Itt néhány gyerek gondolt egy nagyot és meghozta azt a nem kevéssé veszélytelen döntést, hogy bár van út Suro és Plempungan között, de az hat kilométer hosszú, így ők inkább az aquaduktot kezdték el használatba venni. Ezzel lerövidítették az utat – ami  szerintük még így is hosszú maradt –, ezért a carpe diem (élj a mának) és az időmegtakarítás jegyében  bringával is tolják.

Nézzünk körbe a Fülöp-szigeteken is. Ezek a diákok sem szakítanak azzal a trenddel, hogy ami számukra napi rutin, az nekünk elkényelmesedett, urbanizált bennszülötteknek vagányságunk fitogtatása lenne. Ezek a manillai kissrácok kapják a kis autógumijukat és egy laza raftinggal megoldják a vízen való átkelést.

De ők még így is az élet napfényes oldalán járnak. Ugyanis ha hiszed, ha nem ugyanez a földrajzi adottság egy tucat vietnámi gyerek életében azt jelenti, hogy a reggeli és esti levezetősport is megvan. Ők ugyanis úsznak. Minh Hoa tartományban az a standard átkelési forma, amikor a folyópartra érkezel, leveszed a ruháid, becsomagolod kisebb nagyobb plasztik zsákokba, majd meztelenül, a zsákot fogva átúszol a 20 méter mélyvíz felett a folyó túlpartjára csakúgy, a nap kezdeteként.

 

Persze, ha víziszonyod van, akkor abba is hagyom ezt a témát. Áttérünk a befagyott folyó kérdésre. A Himalájában néhány gyerek általános közlekedési lehetősége, hogy a befagyott folyókon keresztül közelíti meg a célpontot. Mielőtt azt gondolnád, hogy sima ügy, veszed a korcsolyád és nyaktörő tempó mellett beszáguldasz a suliba javaslom, hogy áldozz néhány percet a képi anyag megtekintésére! Ugyanis a természetes vizeknek nem szokása tükörsimára fagyni. Nincsenek jégmesterek, akiket fenéken billentenek, ha mi elkényeztetett civilizációban élők megütjük a popsinkat egy-két hepehupában korizás közben. Ezen a vidéken is minden a természet alkotása, így a befagyott folyókon billegő jégtáblák, beszakadás veszélyével fenyegető, nem látható elvékonyodások, jégzajlások fenyegetik azokat, akik rá merészelnek menni a folyók befagyott vizeire.

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedveld és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

Forrás:

Cikk&Kép: 1, 2, 3,

2017 Kidsnews | All rights reserved