Az anyák megmentője. Semmelweis Ignác


kidsnews (124éves) - 8 hónapja

“Bármily fájdalmas, bármily nyomasztó is az ilyen beismerés, nem a letagadásban rejlik az ellenszere, és ha nem akarjuk, hogy állandóvá legyen ez a szerencsétlenség, akkor ezt az igazságot az összes érdekeltek tudomására kell hozni. “- Semmelweis Ignác (Buda, 1818. július 1. – Bécs, 1865. augusztus 13.)

A fenti mondat az 1800-as évek közepén hangzott el a zseniális orvos szájából. A saját korában elmebetegnek titulált Semmelweis kísérletei és tapasztalatai alapján jött rá, hogy valami ismeretlen dolog megfertőzi a kórházban szülő nőket, akik emiatt halnak bele a szülésbe. A jelenség az otthon vagy a bábaasszonynál szülő nőknél sokkal ritkábban alakult ki, így jött rá, hogy mi a fertőzés oka.  A szülészeti klinikán akkortájt ugyanis olyan orvosok vezettek le szüléseket akik, a másik épületszárnyban folyamatos boncolásokkal igyekeztek megvilágosodni és rájönni az igen gyakori halálozások okára.

Ezt Semmelweis akkor még hullaméregnek hívta – ma már tudjuk, hogy valójában a bomló testekről áthurcolt baktérium volt felelős a fertőzésekért és a halálesetekért.

 

 

A felismerést követően különböző vegyszerek kipróbálása után bevezette a szülészeten a fertőtlenítő klórmészoldatos kézmosást, így a „hullamérget” az orvosok nem tudták átvinni az élő páciensekre. Az eredmény azonnal megmutatkozott: míg 1847 májusában 36 kismama halt meg a klinikán, addig júliusban már csak 3. Az egyértelmű bizonyítékok azonban nem győzték meg az orvostársadalmat, elutasították, kiközösítették a Bécsben szülészként és sebészként doktorált Semmelweist és egyszerűen nem voltak hajlandók elfogadni, hogy ők maguk lehetnek a felelősek a gyermekágyi lázért.

Semmelweis cikkeket közölt, könyvet írt, statisztikákkal bizonyította, hogy a kézfertőtlenítés, a megbetegedések és a boncolások között összefüggés van, de ez sem segített, igazát nem ismerték el.

“Gyilkoltam – jóhiszeműen tettem, de gyilkoltam –, meg akartam menteni a gondjaimra bízott szülő nőket. Azt hittem, minél szorgalmasabban boncolok, annál inkább rájövök a titkos okra, mely megöli őket. Ezért boncoltam, s az ujjamon tapadó hullaméreggel öltem meg őket. De most rájöttem arra, hogy a fertőzést a vizsgáló ujjon tapadó szenny viszi be a szülő nő szervezetébe. Ezt tudtára adtam az egész világnak, és aki ezek után nem takarítja le a szennyet ujjáról, mielőtt vizsgál, az tudatosan és bűnösen gyilkol” – emlékezett később Semmelweis.

A saját korában meg nem értett professzor hangulata, feltehetően sikertelensége okán egyre romlott, ingerlékennyé vált és egyre gyakrabban támadtak dühkitörései.

1865-ben egy csellel Bécsbe vitték és egy elmegyógyintézetbe zárták, ahol az ápolók bántalmazásába halt bele. Temetésén sem a felesége, sem gyerekei, sem kollégái nem jelentek meg. A bécsi temető felszámolása után, 1891-ben földi maradványait hazahozták és a Kerepesi úti temetőben 1894-ben díszes, saját sírhelyet kapott. 1965-ben új sírba helyezték szülőházának udvarában, amely jelenleg a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad helyet.

A sors fintora, hogy könyvének megjelenése után egy évtizeddel Pasteur felfedezte a bakteriális kórokozókat, és ezzel igazolta Semmelweis elméletét. A fertőtlenítő eljárások jelentőségét és annak bevezetését azonban csak Joseph Lister angol sebész 1877-ben megismert meggyőző munkája nyomán, lassanként fogadta el az orvosszakma.

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedvelj minket és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

 

Forrás:

semmelweis.hu, hu.wikipedia.org , nlcafe.hu

2017 Kidsnews | All rights reserved