Az úszás több mint sport, életvitel – Interjú Kozma Dominikkel


Poscher Dominik (18éves) - 4 hete

A tavalyi hazai rendezésű úszó világbajnokságon sok szurkoló szívébe belopta magát a stílusából fakadóan humoros Kozma Dominik. A remek versenyző rengeteg gyermek példaképévé válhatott, karakterének és küzdeni tudásának köszönhetően. Az úszó mostanra érkezett el oda, hogy az eddig kihasználatlan tulajdonságai – a speciális edzéseknek köszönhetően – elő tudjanak törni a későbbiekben, továbbá az általa egyedülállónak vélt BVSC-Zuglóhoz kerülése is pozitívumnak számít az életében. A feltételek tehát adottak, epekedve várjuk, hogy mit hoz számára a jövő, és milyen eredményekkel fog megajándékozni bennünket.

Kidsnews.hu: Édesapád, az egykori magyar labdarúgó Kozma István révén Skóciában születettél, hiszen Ő akkor ott légióskodott. A város, Dunfermline jelent számodra bármit is?

Dominik: Különösebb emlékem nincsen, hiszen már egyéves koromban otthon voltam. Igazság szerint csak apukám lakott ott, és mi kijárogattunk hozzá. Magyarországra költözésünk óta nem voltam ott, de egyszer mindenképpen szeretném meglátogatni a helyet.

Apukád révén a labdarúgás nem került szóba?

Elég sportos volt a családom, így nem csak az. Óvodában kezdtem el úszni. Általános iskola első éveiben fociztam, de a judót és a karatét is kipróbáltam. Amikor az úszásba bejött a reggeli, és a napi 2-3 edzés, akkor már egyértelmű volt, hogy több sportágat nem tudok űzni, csak egyet. Igazából ez nem egy kifejezett döntés volt, hogy én most úszni akarok és nem focizni, hanem így alakult. Az is szerepet játszhatott, hogy ez volt a legrégebb óta része az életemnek. Minden más csak kiegészítő sport volt emellett.

Hogyan viszonyultál a reggeli edzésekhez?

Hát az katasztrófa. De szerintem minden fiatalnak. Nem csak a reggeledet veszi el, hanem az egész napodat. Fölmerült persze az is, hogy jó elég ebből, nem bírom stb., de végül mindig átlendültem ezeken a holtpontokon. Tulajdonképpen nincs időd azon gondolkodni, hogy abbahagyod e vagy sem, mert ez nem egy sport, hanem egy életvitel. Rákényszeríteni ezt a fajta életformát nem lehet senkire, aki nem magától csinálja, annak ez kevés lesz, el fog veszni benne. Teljesen körülöleli az életedet, ahogy elkezdődnek ezek a reggeli edzések. Délután már nem találkozol a barátaiddal, iskola után mész vissza edzeni, semmi más életstílusod nem lehet, mint maga az úszás. Ez egy olyan rendszerré válik, ami hatalmas űrt hagy maga utána visszavonult úszók életében.

Mi az, ami téged akkor megfogott az úszásban, és a mai napig megfog?

Élvezem, szeretek versenyezni. Gyerekként persze azt is élveztem, hogy jól megy. Még talán azzal is szerencsém volt, hogy mindig volt egy-két ember mellettem, aki inspirált arra, hogy csináljam tovább, amíg én leszek a legjobb. Mindig volt miért küzdeni.

Példaképed Bernek Péter, aki egy évvel fiatalabb nálad, ami eléggé szokatlan. Hogy is van ez?

Elsős korunk óta egy iskolába jártunk, azóta együtt úsztunk, gyerekkori barátok vagyunk.  Az a fajta tűrőképesség, az az önfeláldozás, az a munka, amit ő meg tud csinálni, megmerem kockáztatni, hogy a világon egyedülálló. Bárki, aki ismeri őt, vagy látta edzeni, azt mondja, hogy szívesen beállna mellé, de minek.

Az iskola és a tanulása mennyire foglalkoztatott téged?

Az a helyzet, hogy mindez sajnos eltörpült az úszás mellett.

16 évesen magyar bajnok, 17 évesen pedig már olimpiai részvevő voltál. Itt már azért érezhető volt, hogy komolyabb karrier áll előtted?

Nagyon szép dolog kijutni az olimpiára, főleg ilyen fiatalon, ott még igazán reménykedsz, és örülsz, hogy ott vagy, a második olimpiádon viszont már azon gondolkozol, hogy miként tudnál följebb lépni. Nem is igazából maga az olimpia inspirál, hanem az eredmény, amit el tudok érni.

Az úszásban nagyon fontos az időeredmény, és annak lefaragása, ami azonban hosszabb folyamat. Mik azok a nüánszok, amik hozzásegítenek a fokozatos javuláshoz?

Ez nehéz, ebben azért benne van maga a kor is, mert 24-25 éves korodban mondják azt, hogy körülbelül a csúcson vagy, hiszen addig fejlődik az izomzat. Évről évre más az izomzatod, még akkor is, ha ugyanazt az edzésmunkát is csinálod. Huszonpár éves koromig mondhatom azt, hogy nem a saját számomnak megfelelő edzéstervet kellett, hogy ússzak, ami el tud nyomni. Innentől eléggé számít az, hogy egyénre lebontsák, mert ha egy 50, vagy 100 gyorsot megnézel, a világon 1 másodpercen vannak több tízezren. Mindennek klappolnia kell.  Kifejezetten olyan edzésmunkát kell végezned, ami a saját számodra jó. Most kezdjük egyre inkább felfedezni, hogy milyen specifikus tulajdonságaim vannak, és milyen speciális edzések kellenek ahhoz, hogy ezeket az apróbb tulajdonságaimat, amik nincsenek kihasználva, elő tudjuk hozni.

Tavaly váltottál klubot, és a BVSC-Zuglóhoz kerültél. Milyen benyomásaid vannak?

Talán a BVSC egyedülálló Magyarországon azzal a létesítménnyel, komplexummal, amivel rendelkezik. Példanélküli, hogy van hat medencénk egy klubra, és maga a klub irányítja ezeknek az elosztását. Olyan hátteret biztosít, ami máshol nem nagyon fellelhető. Itt van például egy Tüske Uszoda, ahol a megnyitás óta szerintem 10 pályán 18 klub osztozik.

A BVSC által képviselt felfogás szintén pozitív. Gondolok itt az imént említett személyre szabott edzéstervre. Meg mondjuk arra, hogy vérvétellel nézik, hogy milyen épp a vitaminszinted. Nagyon jó vezetői, edzői csapat is van, ami elengedhetetlen a jó eredmény eléréséhez.

A tavalyi világbajnokság után a következő világversenyen valószínűleg már több embernek lesz ismerős a neved, amiben nyilván a remek eredményeid, és az interjúk közben elsütött poénjaid is szerepet játszanak. Amikor legközelebb oda fogsz állni a mikrofon elé nyilatkozni, nem lesz benned a görcs azon emberek miatt, akik elvárják, hogy valami vicceset mondjál?

Biztos lesznek ilyen emberek, de mivel ott sem akartam humoros lenni, így valószínűleg nem lesz bennem ez a nyomás. Akkor is magamat hoztam, és azóta is azt hallom, hogy magadat kell képviselni. Nem az van, hogy én most vicces akarok lenni, komoly, vagy intelligens, hanem egyszerűen úgy kell válaszolni arra, amit kérdeznek, amilyen te vagy.

Megtalálható rólad a neten, hogy a Gyűrűk Ura-trilógiát nagyon szereted, ennek kapcsán a kérdés: Szabadidődet – már amennyiben éppen jut – mivel szoktad elütni?
Nagyon sok sci-fit meg fantasyt szeretek, azok elolvasásával – például a Gyűrűk Uráéval – egyetlen egy problémám az, hogy az nem két óra. Mondjuk, ha – bár ez eléggé barbárul és csúcsán hangzik – elpazarolom a délutánomat olvasásra, akkor a délutáni edzésen nem fogok tudni úgy teljesíteni. Viszont, ha ráragadok egy könyvre, akkor amíg időm van, annak lapozgatásával fogok foglalkozni, noha ez nem mindig kifizetődő a végén. De igazság szerint szabadidőmben próbálok készülni a következő edzésre pihenéssel. Mondják az úszóknak, hogy „De jó neked, tudsz délután aludni”, ez így van, de én azért alszom délután még egy vagy két órát, mert egyrészt 4:40-kor keltem, másfelől azért, hogy délutáni edzésen ugyanúgy le tudjam rombolni a testemet, ahogyan reggel teszem. Talán a mennyasszonyommal tudunk elmenni egyszer-egyszer moziba, vagy vacsorázni.

Amikor majd lesz egy gyereked, szeretnéd, hogy édesapja és nagyapja nyomdokaiba lépjen sportpályafutás szempontjából?

Úgy gondolom, hogy ez majd kiderül. Az biztos, hogy sportolni fog az, hogy mit, meg hogyan, majd az idő eldönti. Hozzá fogjuk igazítani, ez egyértelmű. Ráerőltetni nem akarok majd semmit, se az úszást, se a focit.

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedvelj minket és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

 

Forrás:

Fotó: Szarka József

2017 Kidsnews | All rights reserved