Interjú Berkesi Judittal,akinek a munkája a szenvedélye


Naan (14éves) - 3 hónapja

Nemrég volt szerencsém interjút készíteni Berkesi Judittal, Magyarország egyik leghíresebb sportriporter-műsorvezetőnőjével, aki 2015-től dolgozik az M4 Sport csatornánál. Aligha van olyan magyar ember, aki ne látta volna legalább egyszer helyszíni bejelentkezéseit a televízión keresztül. Az alábbiakban a vele készült interjú olvasható.

Kidsnews.hu: Hogy kerültél a pályára és miért pont a sport?

Berkesi Judit: Én sportoltam, fociztam és egy időben ez volt az egyik legfontosabb dolog az életemben. Olyan örömöt találtam benne, mint kevés más dologban, mert ez az én saját ötletem volt, nem a szüleim vittek le a pályára, noha apukámtól örököltem a foci szeretetét. A sport olyan közösségi élményt adott nekem ezáltal, ami még különlegessebbé tette számomra. Így ismertem meg sok női labdarúgót és a mai napig szívügyemnek tartom a magyar női labdarúgás támogatását.

Sokáig nem voltak egyértelmű terveim a jövőmet, a leendő foglalkozásomat illetően. Azt tudtam, hogy fontos a tanulás és a továbbtanulás, de hogy milyen irányba, azon még gimnazistaként is gondolkoztam. Teljesen megértem azokat, akik akár még középiskolásként is bizonytalanok és még nem forrott ki bennük a vágy és a cél. Mindenkit megnyugtatok, hogy egy idő után meg tudja találni azt.

Bevallom őszintén, hogy gimnázium vége felé, egyetem elején kezdett el körvonalazódni bennem, hogy sportriporter szeretnék lenni. Elvégeztem egy médiasulit és olyan visszajelzéseket kaptam szakmabeliektől, amire én magam sem számítottam. Ez olyan pozitív lökést adott nekem, hogy eldöntöttem: innentől ez és semmi más.

Milyen eredményeket vársz az idei BL-től?

Izgalmasnak tűnik. A spanyol csapatoknak, a címvédő Madridnak és a Barcelonának is van esélye a győzelemre. Illetve az angol csapatok is nagyot villanthatnak. Az előző szezonok a spanyol klubokról szóltak leginkább a BL-ben. Én azt mondom, hogy idén érdemes lesz az angolokra is fókuszálni. Ott van például a Manchester City, amely idén nagyon meggyőző játékot mutat.

 Milyen élményeid vannak a munkáddal kapcsolatban?

Nagyon sok van, például a 2016-os labdarúgó EB. Azt az élményt, amit ott megéltem, azt nem lehet máskor és máshol. Ezek rendkívüli töltetet adnak a munkám során, ezért (is) csináljuk. Az EB-n való munka olyan ajándék számomra, hogy már csak emiatt is megérte ezt a pályát választani. Igazi közösségi élmény volt a válogatottal. Nem is emlékszünk ilyen hangulatra, mikor ennyire jó volt magyarnak lenni egy-egy focimeccsen.

A hosszú utazások mindig tartogatnak valamilyen meglepetést. Volt olyan, hogy órákat kellett várnunk a reptéren, illetve előfordult az is, hogy a kamerát nem akarták felengedni elsőre a gépre, mert gyanúsnak tűnt. Nem felejtem el azt sem, amikor Hajdú B. István kollégámmal sprintelnünk kellett, hogy elérjük a bécsi repülőjáratot, mert a korábbi, feröeri is késett.

Pályám kezdetén rettenetesen izgultam, amikor először készítettem interjút egy játékossal, félelmetes volt. Az első élő riportomat egy jégkorongkapussal készítettem. Nem mondom, hogy a jégkorongban annyira jártas lettem volna kezdőként és akkor még finoman fogalmaztam. Élő egyenes adásban magadra vagy utalva, ott csak te vagy és a riportalany. Volt olyan, hogy egész egyszerűen semmi nem jutott eszembe. Csak mekegtem-makogtam. Ezt nem úszhatja meg az ember ebben a szakmában és erre nem lehet előre felkészülni. De az ilyen helyzetek megélésével lehet fejlődni.

Hatalmas megtiszteltetés volt Görbicz Anitával beszélni a Bajnokok Ligája megnyerése után, de például nagy élményként éltem meg a Gera Zoltánnal való interjút is az EB-n. Ha valaki megérdemelte ezt a csodás EB szereplést, akkor ő mindenképp. A külföldi játékosok is készséggel válaszoltak a kérdéseinkre, például Nani a portugál válogatottból.

Az is katartikus élmény volt számomra, amikor a magyar lányok megnyerték a vízilabda EB-t 2016-ban. A póló amúgy is közel áll a szívemhez, nagyon szorítottam a nekik.

 

Nehéz nőként helytállni a sok férfi sportriporter között?

Elsőre talán egy picit furcsa látvány lehet egy nő, főleg a férfiasnak mondott sportok közegében, mint például vízilabda, labdarúgás, vagy a küzdősportok. De nem szeretem ezt a kifejezést, hogy férfias sportágak, mivel most már sok nő űzi és szereti ezeket. Ebben a közegben egy nőnek talán még nagyobb bizonyítási kényszere van arra, hogy elfogadtassa magát. De ez senkinek, sem a női sem a férfi kollégáknak nem megy egyik percről a másikra. Szerintem az a legfontosabb, hogy mindenki a munkája és ne a neme alapján legyen megítélve.

 Esetleg lenne valamilyen tanácsod azoknak a lányoknak, akik olyan munkahelyen szeretnének elhelyezkedni, ahol sok erőt kell fektetniük abba, hogy elfogadják őket a férfiak között?

A felkészültség és a szakmai tudás nagyon fontos, nemtől függetlenül. Egy esetében talán még fontosabb, hogy milyen a fellépése a férfiak által dominált sportközegben. Ehhez kell egyfajta vagányság és határozottság. Egy mentorom azt tanította nekem, hogy az alázatosság nagyon fontos és anélkül nem lehet elérni a kitűzött célt.

Elengedhetetlen, hogy folyamatosan képezze magát a sportújságíró akár a beszédkészség, a kamera előtti mozgás, vagy a nyelvtudás területén, de a legfontosabb, hogy szeresse, amit csinál.

Azt szoktam mondani, hogy nem jó sportriporternő, hanem jó sportriporter szeretnék lenni, de külön öröm számomra, ha fiatal, sportszerető lányokat látok a pályán.

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedvelj minket és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

2017 Kidsnews | All rights reserved