EGÉSZ-SÉG


Miss Úszósapka (14éves) - 6 hónapja

Mindenfélét mondanak a hosszú élet titkáról. Vannak, akik szerint az egészséges táplálkozás a kulcs, vannak, akik a rendszeres mozgásra esküsznek, megint mások a boldogság csodaerejében hisznek és akadnak, akik a denevérek génjeiben látják a megoldást.

Ami egészen biztosan befolyásolja az életünket, és ebbe a témakörbe tartozik, az az egészség. De mit is jelent egészségesnek lenni? Erről is megoszlanak a vélemények, de szerintem a neve magáért beszél: EGÉSZ-SÉG. Egészségesnek lenni annyit tesz, mint testileg-lelkileg egyensúlyban lenni, EGÉSZ-nek lenni. Persze itt most nem arról van szó, hogy mindig minden tökéletes és problémamentes körülötted, de meggyőződésem, hogy van olyan állapot, amikor pár pillanatig minden tökéletes – vagy legalábbis annak tűnik.

Ezt a pillanatot kiélvezi az ember, aztán sodródik tovább az élet viharos folyamán. Néha partra veti őt egy-egy hullám, vagy egy zúgóhoz közeledik, de ilyenkor, ha egyensúlyban van magával, azzal az emberrel, aki a fizikai testben létezik, tudja azt mondani, hogy ez a helyzet is egészséges. Ha nem lennének vízesések, beakadt ágak, elapadt szakaszok, unalmas nyugalommal élnénk le kényelmes életünket. Nem tudom, ki hogy van ezzel, de én nehezen barátkoznék meg azzal, ha nem kellene bizonyos dolgokért küzdeni.

Élt egy kínai filozófus, aki az ÉLET-EGÉSZSÉG-TELJESSÉG hármasságáról azt mondta, hogy „Egy ember akkor élt teljes életet, ha írt könyvet, nevelt gyermeket és ültetett fát”. Ezzel önmagában nem értek egyet, mert szerintem a teljes élet olyan, mint a kávé: mindenki máshogyan szereti. Vannak, akik eszpresszót, vannak, akik vaníliás cappuccino-t isznak tejszínhabbal – mások vakon élnek teljes életet, sokan pedig nincstelenként élik meg teljesnek az életüket.

De ez a faültetős-könyvírós-gyereknevelős gondolat azért tetszik nekem, mert egy olyan vitán felüli gondolatmenetet indított el bennem, amikor először hallottam, amin még mindig el tudok töprengeni. Mert hiába mi határozzuk el azt, hogy mit nevezünk TELJES életnek, ez a három dolog valóban mindent magába foglal: a könyvírásban ott vannak az emberi tulajdonságok, gondolatok, a fantázia, a figyelem, a gondolkodás, az érzelmek, a gyermeknevelésben önnevelés, alázatosság és szeretet van, a faültetésben pedig a világ megismerése, az azonosulás, a nyitottság, a folyamatosság és az örök körforgás titkai rejlenek. Ezekre talán nincs is jó összefoglaló kifejezés, mert ezeket nem kimondani vagy megfogalmazni kell elsősorban, hanem megismerni és megérteni.

Koppanásig kell ásni magunkat ezekben, nagyon mélyre kell jutnunk a világmindenség aprócseprő zugainak kiismerésében, amíg mindezt megértjük. És a megértés akkor jön elő, ha azt érted meg, hogy ezt megérteni, megismerni kell. Erről beszélhetett az a kínai bölcs. Erről a teljességről. És ez az, amivel már egyet tudok érteni. Ez az a teljesség, ami a lelki egészségünket befolyásolja, mert legbelül mindenki keresi magát, és a világot magához képest megpróbálja valamilyen elfogadható pozícióban elhelyezni. Ez talán az egészség.

Befejezésképpen van egy nagyon kedves példám:

A nagymamámnak van egy 100 éves barátnője, akihez néha minket, unokáit is elvisz látogatóba. Ilyenkor mindig elképedek, hogy a néni a maga 100 évével úgy tesz-vesz a lakásban, mint akár anyukám, vagy a nagyi. Süt, főz, takarít, virágot ültet az erkélyére, gondozza a szobanövényeket és hímez. Az utóbbi valami elképesztő: az egész lakás tele van gobelinekkel, amiket ő hímzett a nyugdíjas évei alatt. Párnák, terítők és bekeretezett gobelinek – meg merem kockáztatni, hogy – százai díszítik a lakást, különböző méretekben, színekben és formákban. Mindegyikhez van egy története, ha megkérdezem, hol vette az olívazöld hímzőfonalát, hosszas és pontos választ kapok.

Aztán, amikor kinyitotta az egyik szekrényét, betekintést nyerhettünk a hímzéscsodák tündérbirodalmába; millió és millió különböző hímzőfonal sorakozott dobozokban, felgöngyölítve, szépen, színek szerint szétválogatva és rendezve. Amikor megtudta, hogy magam is szeretek keresztszemes hímezéssel foglalkozni (mivel órai anyag volt negyedikben, így tudok is – vagy legalábbis rá lehet fogni), és a gobelin is érdekel, elővett öt doboz fonalat és két doboz anyagot, hogy akkor ezeket ezennel nekem adja. A magyarázat mellé nagyjából annyi volt, hogy ő már úgysem fogja az összeset felhasználni, legyen, aki szereti őket, és dolgozik velük.

Ebben a nőben (néniben) is valami olyasmi lehet, amit a kávé-teljesség hasonlatból mindenki levont magának. 100 évesen olyan gondolkodása és lelki gazdagsága van, amilyenről én csak álmodni sem mernék. De ő erre is csak azt mondta, hogy „Gyerekek, ne legyetek 100 évesek. Ez már csak egy bónusz”

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedvelj minket és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait

 

2017 Kidsnews | All rights reserved