LACKFI JÁNOS. INTERNYÚL EGY IGAZI MAGYAR HUMORRAL.


Miss Úszósapka (14éves) - 3 hónapja

Lackfi János elsősorban József Attila-díjas költő, de emellett író, műfordító, tanár, nyugatkutató, fotós, tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, férj, apuka és nagypapa is. Versei életről élettel és humorral humorról szólnak, több mint harminc könyve jelent meg eddig, művei egy részét felnőttek számára készítette, a másik fele pedig gyermekeknek íródott tele az élet gyermekigazságaival. Ha arról van szó, úszik a betonban, ha kell szadista bölcsődalokat énekelget. Amennyiben meguntad a klasszikus költők, klasszikus verseit Lackfi művei között olyan Apám kakasát, meg Bicajom Shimano-t találsz, hogy elfelejtesz aludni… Na, de beszéljen ő maga magáról!

kidsnews: Milyen ok(ok)ból döntöttél a költő-lét mellett? Volt valami nagyon konkrét, ami miatt egyértelmű volt, hogy a betűk csodás világában fogsz felnőttként dolgozni?

Lackfi János: Eredetileg tenoristának készültem, de végül terrorista lettem, ahogy mondani szoktam. Az író ember ugyanis felrobbantja a valóságot, majd a törmelékekből összerak valamit, amiről olvasója jó esetben elhiszi: az egy teljes világ. Amúgy írócsaládba születtem, apám-anyám alkotó ember, úgyhogy volt benne valami törvényszerű, hogy mégis erre indultam. Az irodalom minálunk köznapi dolognak tűnt, mint a kerítésfestés, támfalépítés, tyúktartás, paradicsomtermesztés, cefregyűjtés, cselgáncsedzés-vezetés, tetőtár-beépítés. Ír-olvas-beszél, mint az akkori rajzfilmfigura, Magilla gorilla.

Sikeres költőnek/írónak lenni mitől függ? Tehetség, gyakorlás, tapasztalás, érdeklődés, lelkesedés, vagy ezek így mind együtt?  

A művészet kapcsán rengeteg szó esik szép érzésekről, gondolatokról. Arról, hogy egy műben miféle jelentésjátékok révén érhetünk el minél bonyolultabb és izgalmasabb hatást. Arról, hogy milyen gazdag és termékeny szimbólumok, példázatok, metaforák segítségével csalhatjuk be a befogadót az alkotó által létrehozott világba. Arról, hogy miként érdemes a világra figyelve helyzeteket, történeteket, jeleneteket vadászni, melyek mintegy sűrítve tartalmazhatják az életet, annak modelljeként működhetnek. Arról, hogy hogyan forgatja, gömbölygeti magában a témát az ember, s milyen pepecseléssel tisztogatja le róla a felesleget, hogy szikáran, hatásosan álljon talapzatán a végeredmény. Jóval kevesebbet beszélünk egy roppant fontos összetevőről, mintha szégyellenénk kicsit, mennyire parlagi, bénácska, fantáziátlan is ez a tényező, mintha bizony méltatlan lenne még csak említésre is. Holott enélkül művészet egész biztosan nem létezik. Én ezt kitartás-faktornak hívom. Akiben ez nincs meg, biztos nem jut sikerre. Persze akiben megvan, az azért nem lesz automatikusan sikeres.

Hogyan állsz neki egy vers megírásának? Vannak főbb lépései? Vagy csak úgy egyszerűen leülsz a gép mellé, és írsz?

Sokat írok fejben, s nem csak én, mindenki így van vele. Álltó nap halász-vadász-gyűjtögető életmódot folytatok, és a motívumok, sorok, dallamok, képek, sztorik, amik szembejönnek, bekerülnek a fejembe, ott vad keringésbe fognak, akár az űrszemét. Meg Elon Musk Teslája. Aztán vagy egy spontán ötlet hívja elő a megfelelő részleteket, vagy egy felkérés kapcsán kell elgondolkodnom, mit is használhatnék fel tartalékaimból éppen ez alkalommal. A csöves bácsit a híd alól, akinek éppolyan kínai papucsa volt, mint nekem? A nőt, aki hányingerrel küszködve, szenvedve evett egy gyorsétteremben? A lányt, aki egy párizsi templom padjában sírdogált, ki tudja miért? Készít az ember egy tervet, aztán nekifog szépen az építkezésnek. Jó esetben több minden kerül bele, mint amit előzetesen elképzeltem.

Tényleg létezik írói-válság?  

A könyvelőnek néha fáj a feje, és alig látja a számokat. A favágó egyik nap friss, mintha húszéves lenne, másik nap fáj a háta, mint egy hetvenesnek. A takarítónő egyik nap fütyörészve sikál, másik nap élni sincsen kedve. Minden értelmes emberi cselekvés, így az írás is sikerekkel és kudarcokkal jár. Nemrég Arany naplóiból kerekítettem verseket egy debreceni kiállításhoz. És az első kör nem sikerült, rossz volt az elképzelés, ment az összes szöveg a levesbe. Újra kezdtem, nagy lendülettel befejeztem. Vagy éppen most lettem kész kétévi munka után LEVÁGOTT FÜL című regényemmel, amely júniusra várható. Ha egy háromszáz oldalas könyvet írsz, néha megtáltosodsz, máskor kínszenvedés az írás. Ez bizony hosszútávfutás.

A családod el szokta olvasni a verseidet? Van, hogy inspirálnak? Vagy esetleg segítenek?

Gyerekversek témáit sokszor vettem már saját kölkeim napi sztorijaiból. Két kötetnyi Bögre-család-vers született, no meg az ÉLNI HOGY KELL című könyv, most két és fél éves Kisjuli lányom kalandjaiból. Feleségemnek időnként megmutatok egy-egy írást, de rengeteg a dolga, ezért próbálom nem túlterhelni. Mostanában közös életünkről kanyarítgatok mini-történeteket a Facebookon, ezeket mindig előzsűrizi, mert az ő bőrére is megy a vásár…

A gyerekkorod mennyire hatott a művészetedre?

Nagyon. A Nobel-díjas Gabriel García Márquez mondta, hogy minden, ami későbbi írói témáját adta, 1 és 9 éves kora közt megtörtént vele. Ehhez tenném hozzá Picasso aranyköpését, aki azt vallotta, 12 évesen úgy rajzolt, mint Leonardo, hetven évesen viszont szeretne megtanulni úgy rajzolni, mint egy gyerek. Vagyis az alapélmények, az első tapasztalatok mindennél élénkebbek, fontosabbak, nagyon mélyen az agyunkba, szívünkbe maródnak. És a gyermeki képzeletnek van egy olyan robbanékony, izgalmas látása is, amely nélkül például Gaudí, Dalí, Klimt vagy Hundertwasser, vagyis a legnépszerűbb művészek sehol sem lennének. De említhetném a mi óvódás nyugdíjas zseninket, Weöres Sándort is.

Iskolás korodban is szeretted a nyelvet? Már akkor ilyen viszonyod volt vele?

Állandóan poénkodtam, arra hajtottam, hogy az osztályt (és persze főleg a lányokat) megnevettessem az összes tananyagon kívüli ötletemmel. Ez lelkesítette ugyan a tanáraimat, de jóval visszafogottabban, mint vártam. Egy poénért eladtam volna a saját öreganyámat, mit számított hát egy intő vagy büntetés, ha a szóviccem jól sült el…

Hogyan emlékszel vissza arra az oktatásra, amiben Te részesültél kisiskolás korodtól egészen gimnáziumig? Korlátozott olyan dolgokban, amiket szerettél? Vagy éppen segítette a számodra kedves tevékenységeket?

Mivel órán vagy poénkodtam, vagy a padba temetkezve a könyvemet olvastam, igazából hol szörföltem a tanóra felszínén, hol akár össze is dőlhetett volna felőlem a terem diákostól, tanárostól. Persze élveztem az elemzéseket, amiket magyarra kellett írni, ha semmi nem jutott eszembe, kinyitottam a tankönyvet, és amit ott írtak, attól olyan ideges lettem, hogy rögtön gondolataim támadtak. Elég kekec pasas voltam. Azt viszont látom utólag, hogy jelenlegi magyartanításunk megfelel annak az osztályonként 2-3 embernek, akiket flexszel se lehet levágni az olvasásról, ám a többséghez másképp kellene szólni. Egyetlen szerencsénk, hogy sok a jó magyartanár, különben itt már hó lenne és halál.

Milyen előnyei és hátrányai vannak a mai nyelvoktatásnak? (legyen az idegen, vagy magyar)

Nem vagyok nyelvoktatási szakértő. Egyik módszer jobb, másik kevésbé, nincs rálátásom. Ami az irodalmat illeti, öröm lenne, ha definíciók magoltatása helyett ki lehetne bontani egy-egy szöveg sok-sok értelmezését. Ha kiderülhetne, egy műből beszélhet férfi és nő, hetven éves és két éves, haragosan vagy ujjongva, cinikusan vagy kétségbeesve. Ha egy klasszikus vers mellé odakerülhetnének hasonló témájú vagy formájú maiak. Ha adatok helyett jó sztoriktól és kreatív feladatoktól hemzsegnének a tankönyvek. Vannak törekvések ilyesmire, de lassan gördül a szekér.

 Mit gondolsz a mai internet-nemzedékről? Hogyan lehetne segíteni a fiatalokat, hogy kifelé is figyeljenek? Van rá esély, hogy az okostelefonokat megtanulják a frissebb generációk arra használni, amire valók?

Hát, jós aztán pláne nem vagyok, de biztos, hogy az internet sok hasznosra és sok haszontalanra egyaránt való. Most láttam egy olyan módszert, hogy vendéglőben az asztalfőn álló kosárba kell tenni a mobilokat, és aki először nyúl a sajátjáért, az fizeti az egész cechet. Mondjuk az is pikáns, hogy az erről készült képet egyik lányom mutatta nekem a mobilján. Idehaza folytonos a küzdelem, hogy mobilozás helyett beszélgetés menjen. Én is eléggé függő vagyok, bár legalább a telefonom még buta. Mindenesetre a Facebook-omon rengeteg irodalmi tartalmat osztok meg, és ötvenezer emberke olvasgatja napra nap az írásokat. Vagyis a neten keresztül is létrejöhet irodalmi közösség.

 

Ha érdekesnek találtad ezt a cikket, kérjük, kedvelj minket és oszd meg ismerőseiddel, hogy minél többen olvashassák gyermekalkotói közösségünk írásait.

Forrás:

Fotó: Raffay Zsófia

2017 Kidsnews | All rights reserved